„A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki…” (1Királyok 17:14)

A tartalékolók. A kétségbeejtő éhínség idején Isten Illés prófétát Sareptába küldte, és azt mondta, hogy ott majd találkozik egy özvegyasszonnyal, aki majd enni ad neki. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára, az özvegyasszonynak azonban igen! Amikor Illés megkérdezte az özvegyet, hogy van-e valami ennivalója, az asszony így válaszolt: „Csak egy marék liszt van a fazekamban…” (1Királyok 17:12). Épp csak annyi volt neki, amennyi egyetlen étkezésre elég, aztán éhen hal a fiával együtt. Talán azt gondolod: „Tipikus prédikátor! Elveszi az utolsó falatot is a szádból, az utolsó fillért is a zsebedből.” Tévedsz! Az asszonynak ez volt élete legjobb napja! Ekkor lépett be a csodák birodalmába. Először azonban le kellett győznie az adakozástól való félelmét.
Illés azt mondta neki: „Ne félj… készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! … Mert így szól az Úr, Izrael Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.” (1Királyok 17:13-14).
Mi lett a történet folytatása? „Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki…” (1Királyok 17:15-16). Minden áldott nap megadatott, hogy amikor belenyúlt az edénybe, újra talált benne lisztet. Felfedezte, hogy ha engedelmeskedünk Isten szavának, akkor ő betölti minden szükségünket. Te is tartalékoló vagy? Félsz elengedni, amid van, nehogy ne maradjon elég? Ne tedd! Soha nem tudsz többet adni Istennek, mint ő neked! Bármit is adsz, ő megígérte, hogy visszaadja „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel…” (Lukács 6:38).
 ----------------------------------------------------------

 „Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.” (Haggeus 1:6)

A Bibliában négyféle adakozóról olvasunk. A következő napokban nézzük meg ezeket. 
A gyűjtögetők. Haggeus próféta idején az izraelitákat annyira lekötötte, hogy pénzt keressenek, hogy nem maradt idejük Istenre. Ismerősen hangzik? Ezért mondta nekik a próféta: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? … Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be… Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. … Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok.” (Haggeus 1:4-9). Ha azt akarod, hogy Isten érdekelt legyen otthonodban, te is légy érdekelt az ő házában! Ha az akarod, hogy Isten megáldja otthonodat, kezdd el áldani az ő házát! Ha azt akarod, hogy Isten gondoskodjon otthonodról, kezdj el gondoskodni az ő házáról! „Mennyit kellene adnom?” – kérdezed. Isten az alsó határt a jövedelem tizedénél szabta meg (ld. 3Mózes 27:30). Amit ezen felül is adsz, azt három dolog határozza meg:
a) A képességed. „Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól” (5Mózes 16:17). b) Az, hogy mennyit szeretnél aratni. Isten „megsokasítja vetőmagotokat…” (2Korinthus 9:10). c) A szereteted. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).