Isteni hagyomány, isteni újítás .

„Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.”

1Sám 2:30

Egy hitközség új lelkésze meglepődve figyelte, hogy amikor valaki fölmegy a szószékre, közben mélyen meghajtja magát – mit több, erre a tagok őt is kötelezni akarták. Tudakozódni kezdett hát a furcsa szokás oka felöl, de mindenkitől csak a következő patetikus választ kapta:

– A szószék Isten jelenlétének színhelye. Ha közeledsz felé, a tisztelet jeleként meg kell hajtanod magad.

A lelkészt csak nem hagyta nyugodni a válasz, mígnem a közösség legidősebb tagjától – aki már közeledett a 100-hoz – is megkérdezte.

– Tudod fiam – válaszolta kissé rekedtes hangján az idős bácsi –, mikor ez a templom épült, a harangot még nem az elektromos áram indította. Akkoriban hosszú vaskos kötél lógott le a harangtoronyból, éppen a szószékre vezető lépcső fölött. Ha valaki föl akart jutni a szószékre, annak bizony meg kellett hajtania magát.

Sámuel könyvének első fejezeteiben is valami hasonló dolgot látunk. Isten a silói szentélyében kijelölte Lévi törzséből Éli házát, hogy végezzék az istentiszteleti szolgálatot. (A héber „örökké színem előtt járni” kifejezés annyit jelent, hogy „sokáig szolgálni”. Az i.e. 11. században az „örök” szó alatt még nem a matematikai „végtelen idő” fogalmát értették.) A döntés a maga idejében valószínűleg bölcs volt és jó, csakhogy azóta megváltoztak a viszonyok. Éli fiai – visszaélve az Isten által rájuk ruházott társadalmi tekintéllyel – tisztességtelen „hálapénzt” követeltek maguknak és elcsavarták a fiatal lányok fejét. Így hát „megutálták az emberek az ÚRnak szóló áldozatot” (2:17), de változtatni nem mertek. Isten helyezte Éli fiait a hivatalukba – mondogatták –, ez már amúgy is régi hagyomány, nem szabad megváltoztatni. Istent azonban nem kötik a tradíciók. Ha változnak a körülmények, ő minden gond nélkül alkalmazkodik hozzájuk.

        Sajnos mi emberek nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy inkább engedelmeskedünk a hagyományoknak, mint Isten akaratának. Jeromos a 4. században lefordította a Bibliát latinra, hogy a legegyszerűbb római ember is megérthesse azt. Évszázadokkal később még mindig latinul olvasták a Bibliát, pedig már senki sem beszélte a nyelvet. Luther az 1520-as 30-as években lefordította a Bibliát az akkor használt német köznyelvre, hogy az utca embere is értse Isten üzenetét. Ma még mindig ragaszkodnak hozzá Németországban, holott a majd 500 éves kifejezéseket alig érti már valaki. Vajon nem ugyan így vagyunk az 1590-ben lefordított Károli Bibliával? Vajon nem ugyan így vagyunk a megcsontosodott istentiszteleti liturgiáinkkal? Vajon – és ez a legveszedelmesebb – nem ugyan így vagyunk a rutinná vált hitéletünkkel? Sok jó dolgot kaptunk a múltban Istentől, és hálásak is lehetünk érte, de ne elégedjünk meg a múlt tapasztalataival. Isten minden évben, minden héten, sőt minden nap valami újat készített számunkra. Legyünk készen elengedni a régit, hogy elfogadhassuk a mai ajándékát!

----------------------------------------------------

 

Állj ki mellette!

Lábaidhoz hullok törtreménnyel, mert por és hamu vagyok csupán.

 Ámde lelkem, mit fényed vezérel, bízva fordul kereszted után.

Bús szívem jobban epedve vár Rád, mint esőért szomjú föld eped.

Jöjj,Uram zuditsd rá élet árját: Jöjj és egyesíts engem Veled !

 

Zsolt.26:2.v… „vizsgáld meg veséimet és szívemet ..”

Zsolt.139:1.v…”Uram, megvizsgáltál engem és ismersz !....”

„Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a viszály is, megszűnik a veszekedés és a gyalázkodás!” 

Példabeszédek könyve 22:10.

Megfigyeltem, ha egy csoportban vagy közösségben van egy nagy-hangú személy, aki ha kell, ha nem – hangoztatja véleményét bárkiről vagy bármiről, a csoport tagjai felzárkóznak mögé. Még akkor is, ha pár perccel előbb teljesen más volt a véleményük. Egy erőteljes személy képes akár egy nagy csoport embert is befolyása alatt tartani – csupán határozott kiállásával, erős hangjával, meggyőző szavaival.

Aztán amikor hazamész, vered a fejed a falba – hogy lehettél ennyire gyáva, hogy olyasmi mellett bólogattál, amivel nem is értesz egyet?

Bizony, nehéz az árral szemben úszni.

De tégy egyszer próbát!

Valaki nagy hangon ócsárol valakit. Mindenféle igaz, félig igaz és teljesen valótlan dolgot állít róla. Te is ismered ezt a személyt. Próbáld az agyadban összeszedni ennek az illetőnek a pozitív tulajdonságait – és állj ki mellette. Kezdd úgy a mondatot: „Sok igazság van abban, amit most hallottunk, de ritkán lehet ilyen kedves, adakozó, jó modorú, szerény, barátságos… személlyel találkozni, mint ő.” Persze, csak olyanokat állíts, ami igaz!

Figyeld meg, hogy a csoport kettéválik. Sokan fognak a Te oldaladra állni – és a csúfolódó, a rosszindulatú rágalmazó szedi a sátorfáját.

Próbáld ki.

Én már többször megtettem.

Szinte mindig bejött.

---------------------------------------------