B. Tóth Klára
Oltár mélyéből előlép a Mester

Retus közben, ahogy épül vissza

a felület, lassan kitelnek a hiányok,

kibontja magát a márvány erezet,

lett-álarcát levedli az átfestések

alól előbukkanó fényaranyozás,

egyszer csak kibomlik a barokk.

A faragvány megtelik élettel, és

három évszázad távlatából - mint

megelevenedő árny- előlép a mester.

Figyelem rutinos keze megtorpanását,

tépelődéseit, ahogy a kiálló facsapra

csuklóból ráfesti az erezet csíkját -

játékos figyelemelterelés, ha már nem

tudta eltüntetni. Ahogy rányomja az

ecsetet, majd elhúzza, elvékonyodik

a vonal, látom egy kiálló szál vékony

csíkját - a friss, lendületes gesztusokat

máshol tétova pacsmagolás váltja fel,

éjszaka lehetett, imbolygó gyertyafény.

Máshol összecsapta, takarja a menza,

ráfed az oltárkép díszkerete.

Látom az idegen kéz munkáját, ahol

segítséget kért, talán őt is szorította

a határidő – látom a lecseppenő festék

nyomait, ahogy átalakította erezetté,

érzem a közelségét, ahogy rutinos

mozdulattal, három színnel végigviszi

a márvány-erek játékát a felületen.

Döntései mögött meglátom

a kortársat, a töprengő embert.

Ahogy a bólusz-vörös átizzik a kopottra

polírozott aranyfüstön, a festett papír-

baldachin alól kíváncsi puttók

gyűrűjében az Atyaisten lép ki

méltósággal az arany sugárkévék közül.

Faragott vázák lángcsóvái lobbannak

az égig, a hajdani mester hitéből

csapnak fel a lángok, az oltár mélyéből

előlép a feltámadt Krisztus.

----------------------------------------------------------------------:

(1) „Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld…” (Zsoltárok 97)

 AZ ÚR MEGJELENIK. Ez a zsoltár ígéret, de a hívő ember számára már valóság, Jézus Krisztusban pedig garancia: közel az Úr! - Ahol az Úr megjelenik, ott Ő uralkodik. - Uralma nyomán azonban nem halál és nyomorúság támad, mint az ember uralma nyomán, hanem öröm és vigalom, igazság és jog (1-2).* - Tény, hogy Isten uralmának megvalósulását tűz előzi meg, amely feléget minden ellenségest maga előtt. Ezt az üzenetet mindig félreértjük, úgy gondolva, mintha Isten megjelenése valami rettenetes dolog lenne, noha ez az igevers éppen azt jelenti, hogy az Úr végső megjelenésével elpusztul végre minden rettenetes és ellenséges. Persze, aki még akkor is felesel a villámként mindent megvilágosító, egyértelműsítő Úrral, az megéghet, viaszként megolvadhat (3-5). - Az Úr megjelenésével kiderül, hogy az Úr az Isten, aki az egész föld Ura, minden nép, nemzet, a teremtett világ Ura (5-6). Ő Úr minden vallás, kegyesség, eszme és okos gondolat fölött, amelyeket bálványként töröl el; mert bizony minden „bölcseletünk” bálvánnyá lehet; de jó tudni, hogy az Úr jelenlétében minden okoskodó vitának vége lesz. Jó lesz, amikor Őelőtte borul le minden (7-9).—zsidó—9:- 15-28-v-

* Az öröm azt jelenti, hogy az ember rendben van, „boldog”. A vigasság arra utal, hogy konkrét okunk is van örülni, mert jól megy sorunk. Az igazság és a jog azt hirdetik, hogy Isten eredeti teremtési gondolata érvényesül, amelyben mindenki a helyére kerül; vagyis az igazság és a jog nem „szabadság, egyenlőség és testvériség”.

** - Aki már most tudja, hogy az Úr az Isten, az már most örül ennek az ígéretnek, és már most eszerint él, élvezve Isten oltalmat ajándékozó, gonoszt elhárító jelenlététét (10-12).