Szégyen ide, szégyen oda

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,”

Róma 1,16

- Mit csinálsz? – kérdez valaki, aki látja, hogy olvasod a Bibliát.

- Ó csak tanulok. – válaszolom.

- Hová mész minden szombaton így kiöltözve? – kérdi valaki más.

- A barátaimmal találkozom. – mondom, vagy valami hasonlót.

- Te miért nem iszol soha kávét, se bort?

- Mert vigyázok az egészségemre.

Ismerős? Sokszor válaszolunk hasonlóképpen. Elgondolkodtam, hogy miért is.

Több indokunk is lehet, de az egyik legfontosabb, hogy ma, a szabad vallásgyakorlat ellenére ciki, sőt szégyen egy vallásos közösséghez tartozni. Nem ciki hinni. Mindenki hisz valamiben és erről szívesen beszélget is veled. Sőt, sokan érdekesnek is tartják összevetni a különböző vallási nézeteket, hogy gyúrjanak belőle maguknak valami sajátot. De elkötelezni magunkat egyetlen vallás mellett? Azt nem, vagy csak nagyon kevesen. Túl sok a kötöttség, túl sok a szabály. Csak abban hiszek, ami működik. – mondják. És nehezen tudják elképzelni, hogy Istennek valóban van egy komplex, mégis egyszerű válasza életünk nagy kérdéseire. Még ennél is nehezebb elfogadni azt, hogy ezt az ismeretet valóban rábízta egy népre, hogy azzal szolgáljanak maguk és mások javára. Sőt azt még nehezebb elhinni, hogy ez az ismeret oly nagyszerű, oly nagy hatalommal bír, hogyha az ember vállalja, hogy általa Isten átformálja az életét, az valóban meg is történik. Ezért aztán szégyenkezve, vagy szégyenlősen hallgatunk, vagy nem vagyunk egyértelműek. Lehet, hogy még mi magunk is kételkedni kezdünk és ezért a hit csak félig meddig működik az életünkben. Ezt látva az emberek nem igazán látják a különbséget önmaguk és a hívők között, így aztán nem is tartják vonzónak a Biblia útját.

Mi lenne, ha egyszer szégyen ide, szégyen oda, kerek perec megvallanánk, hogy mi Istenre hallgatunk és engednénk, hogy valóban Ő vezessen életünk minden területén?

Gyanítom, hogy megmutatkozna az evangélium hatalma mindannyiunk üdvösségére.

---------------------------------------------

 

Pozitív gondolkodás

„Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb; ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz.”

Prédikátor könyve 11:6.

Megfigyelted? Szó nincs a sikertelenségről! Valamelyik BIZTOSAN bejön. Vagy az esti vagy a reggeli vagy mindkettő. Te meg hányszor állsz úgy a dolgokhoz, hogy neked ez nem fog menni. Úgysem sikerül. Hisz már annyiszor, de annyiszor kudarcot vallottál. Miért éppen most jönne be?

Ismered Edison történetét? Kísérletezett a villanyégőkkel. Nem jött be neki. Újból kezdte. Megint nem sikerült. Talán ezerszer kísérletezett, mire végre bejött.

Igazi kudarc az, amikor abbahagyod.

Minden új nap egy új lehetőség. A mai is! Még ha ezerszer megpróbáltad is, akkor is kezdd el újra.

Nem tudni melyik jön be – a reggeli erőfeszítés vagy az éjszakai, esetleg mindkettő.

Szigeti Jenő gyönyörű verse jutott eszembe.

Kezdd újra!

Minden veszteséged ellenére

Minden rosszindulat ellenére

Minden kudarcod és a

Sátán minden diadaltánca ellenére,

Ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,

A szalmaszálba is, mert

A göröngy is, a rád dobott kő is

Jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karodat,

Emeld meg a fejedet.

Állj végre talpra,

És kezdd újra!

Mert Isten is

Minden botlásod

Bűnöd és hibád után

Újrakezdi Veled

És nem fárad el sohasem!

---------------------------------------------

Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant,
mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz
komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról
lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon?
Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk
veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz
igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak
pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? TÚL E VILÁGON
Túl e világon, egy áldott reggel,
Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,
A földi küzdés örömre válik
Túl e világon, túl mindenen.
Túl e világon ragyog az égbolt,
Nincs viharfelhő, nincs félelem.
Vígság az élet és ott az élet,
Túl e világon, ó, végtelen.
Túl e világon majd viszontlátom
Sok-sok, szerettem, s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’
Búcsú és válás már nem leszen.Virgil P. Brock
ford.: Somogyi Géza

-----------------------------------------------------

ŐSZI GONDOLATOK.

Harmincadik esztendőmnek
ősze éri őszülő fejem.
Elmúlt a nyár. Vizsgálgatom:
hozott-e gyümölcsöt életem?

Halkan hangzik a bús ,,talán’’.
Nyugtalanság marja lelkemet.
Szándékaim jaj, de sokszor
nyargaló, esőtlen fellegek.

Ősz van megint a lomb lehull,
s a könnyem is pereg csöndesen.
Visszanézve elveszített
lehetőségeim keresem.

Ha jön a tél, Uram, a fagy
ne érjen el tépett szívemig.
Hadd higgyem még, hogy az időm
kihasználni kegyelmed segít.

Ne múljék el se nyár, se tél
életemben terméketlenül.
Csak akkor álljak meg, ha majd
elhaló testem hidegre hűl.

Addig munkálkodnom segélj,
adj, ó, adj erőt, kegyelmes Úr,
hogy lelkem - őszi lomb - ha hívsz,
hulljon nyugodtan: - kezedbe hull.
Gerzsenyi Sándor

----------------------------------------
Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?
Gerzsenyi Sándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Ha nem lennél enyém

Uram, ha nem lennél enyém,
Te, Aki ismersz engem, úgy ahogy senki nem ismer.
S Akinek elmondhatok mindent, amit nem mondhatok el senki másnak.
És Te, Aki megértesz, mikor már senki meg nem ért,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha Te nem lennél enyém,
Te, Aki mindig új erőt adsz, amikor elfogy a saját erőm.
Mindig segítesz, amikor nem megy tovább.
Mindig ajándékozol, új örömet adsz, amikor lever a fájdalom,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Te Aki soha el nem hagytál, amikor elhagytak emberek.
S el nem hárítod ugyan, de legyőzni segíted az akadályokat.
S megadod, hogy benned mindenre, valóban mindenre erőm legyen.
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Akinek bocsánatát, újra meg újra megízleltem.
S mindig utánam jössz, ha lábam rossz útra tér.
És olyan türelmes vagy hozzám, amilyen én nem lennék soha,
Mi lenne velem Uram?

Ami vagyok, általad vagyok, s Tőled van mindenem,
Hála, örök hála Neked,
Én Uram Istenem!

--------------------------------------------------------------

Elég Néked.

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Legyen szívemnek megnyugtató,
És ismerje jól a Hozzád az utat
Az életem

Uram!
Téged keresett már az első szó,
És soha
Nem éreztem, hogy megnyugtató.
Téged akart az első mozdulat,
És soha
Nem találta a Hozzád vezető utat
Az életem!

Uram!
Tovább keresett Téged minden szó,
Hozzád igyekezett minden gondolat,
Hogy lehessen benne minden újra jó,
Hogy találjon már végre-igaz Urat
Az életem!

Uram!
Hiábavalóságnak tűnt minden szó,
S kétségbe ejtett minden gondolat,
Nélküled céltalan sodródik a hajó,
S viharok közt nem talál partokat
Az életem!

És egyszer felém a várva várt szó:
Az én kegyelmem elég lehet néked,
Hogy soha semmi ne legyen hiábavaló,
Mert csak én vagyok egyedül az élet,
É ez elég lesz néked!
„Mert elég néked az én kegyelmem”
Ő már enyém! Tovább nem keresem!

------------------------------------------

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsid 13:6)

Nyugtalanul aludtam. Aggódva, szorongva indult napom. Tudtam, hogy találkoznom kell néhány emberrel és megbeszélnem, tisztáznom kell velük fontos dolgokat. S mit ad Isten? Ezt az Igét. Kora reggel ezzel az Igével indult a napom. Szorongásomat nyugalom, félelmemet lelki béke váltotta fel. Egyetlen oka volt ennek: az Ige megérintett, Isten közelébe, megnyugtató közelségébe vitt. Neked vannak félelmeid, szorongsz egy feladat, egy találkozás kapcsán? Ne tedd! Bízd az Úrra önmagadat és ügyeidet egyaránt! Sőt, azokat az embereket is, akikkel találkozni fogsz, akikkel beszélned kell. Senkitől ne félj, csak légy engedelmes gyermeke az Úrnak és Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz!  

A nap gondolata:

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

---------------------------------------

Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. (4Móz 1:54)

Íme, két mondat arról, hogy milyen az, amikor Isten népe engedelmeskedik. Hallják, megértik és megvalósítják az Úr szavát. Isten népének mindenkor, ma is ez a feladata: Istenre figyelni, szavát meghallani, megérteni és megcselekedni. Ez az egyes hívő emberre éppen úgy vonatkozik, mint egy-egy gyülekezeti közösségre. Ezért nélkülözhetetlen életünkben Isten Igéje. Olvasni, hallgatni kell azt, hogy megértsük mi a szándéka velünk az Úrnak. S ha megértettük, ne álljunk meg, hanem jussunk el a megvalósításig is.

Nagyon hangsúlyos Igénkben egyetlen mozzanat, ami mindkét mondatban szerepel: „Egészen így cselekedtek." „Mindent úgy cselekedtek." Mindenben és egészen sikerült engedelmeskedni. Vajon megvan bennünk erre a szándék? Téged melyik Ige érintett meg legutóbb és mennyire tudtál és akartál engedelmeskedni az Úr szavának? Ahhoz, hogy mindenben és egészen engedelmeskedjünk, teljes odaszánásra van szükség. Megvan ez bennünk vagy csak fél szívvel, ímmel-ámmal hajlunk az Úr akaratának megvalósítására?   

A nap gondolata:

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

------------------------------------

URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! (Zsoltárok 88:2-3)

Nagy nyomorúságot hordozó ember szavai ezek. Ezt onnan tudjuk, hogy éjjel-nappal kiált az Úrhoz. A nyomorúság általában közelebb visz Istenhez. Legyen szó személyes életünk testi-lelki fájdalmáról, vagy hozzánk igazán közel álló ember szenvedéséről, a legjobb, legbölcsebb, amit tehetünk az az imádság.

A zsoltáros önmagáért könyörög. Istentől vár szabadítást. Ki mástól is várna – kérdezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy olykor bizony még a nyomorúságainkban sem az Úr az első, akit felkeresünk. Pedig a hívő ember életének alapja, segítségének forrása, nyomorúságaiban menedéke az Úr. Igaz, az Úr nem mindig válaszol azonnal. Alapigénk 2. mondata arra utal, hogy mennyire türelmetlen tud lenni az ember, ha nem akkor jön Isten segítsége, amikor mi szeretnénk.

Nyomorúságban vagy? Imádkozz! Akár éjjel-nappal. Azt érzed, hogy nem válaszol az Úr? Hidd el, nem hagyja könyörgéseidet válasz nélkül, csak légy türelmes, ő nem feledkezik meg rólad. 

A nap gondolata:

A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:12)

Mai Igénk abból a szakaszból való, melynek az a címe az újfordítású Bibliában, hogy Krisztus példája legyen a gyülekezeti adakozás mértéke. A keresztyén ember számára Krisztus a példa mindenben – ez a gondolat rendben is van, de a folytatás is? Hogy mire gondolok? Arra, hogy a manapság önmagát Krisztus tanítványának tartó emberek gyülekezetbe járnak és adakoznak is? Természetesen igen, mondhatjuk nagyon sokan, és az a jó, ha mindez természetes a hívő életünkben. Ám egyre többeknek nem az. Vajon ők hogyan gondolják az Isten népéhez való tartozást és az adakozásban való részvételt?

Én most azokhoz szeretnék szólni, akik tagjai egy gyülekezetnek, akik láthatóan is odatartoznak Isten népéhez, mert közösséget vállalnak más, hozzájuk hasonló, bűnös, de kegyelmet nyert emberrel. Hogyan adakozunk? Mi a mértéke adományainknak? Az Ige azt mondja: amink van, abból adjunk. Ez olyan egyértelműnek tűnik, de nem így szoktunk cselekedni? Időnként nem. „Adnék én, ha több lenne." „Ha megnyerném a lottó ötöst, sokat adnék." Ebben a témakörben ez két jellemző gondolat. Két jellemzően téves gondolat és van még jó néhány ilyen. Ugyanis amink nincs, abból nem adhatunk. Amink van – legyen az emberileg sok vagy kevés – abból adjunk jó szívvel, Isten iránt hálás lélekkel. Ilyen a gyülekezeti adakozásunk? Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem ahhoz, amit nálad helyezett el az Úr…

A nap gondolata:

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

----------------------------------------

84. zsoltár 6-8. vers

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél.”
- Isten ad erőt a földi lét küzdelmeihez, és ő ad erőt a földi lét békességes lezárulásához is, hogy a földi lét ne bukások sorozata, hanem diadalmenet, a halál pedig ne tragédia, hanem üdvösséges hazatérés lehessen.

Jób könyve 1. rész 21. vers

„Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”
- Isten ajándékozza e földre, Isten szólítja az égbe az embert; Ő rendelkezik felérhetetlen bölcsessége és szeretete szerint az életünk felett.

Mózes I. könyve 48. rész 21. vers

"Ezt mondta Izrael (az édesapa) Józsefnek (a szeretett fiának): Én már meghalok. De Isten veletek lesz. "
- Az ember jelenléte véges, Isten jelenléte szüntelen, végtelen.

Józsué könyve 1. rész 1-2. 9. vers

"Ezt mondta az Úr Józsuénak: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj … arra a földre, amelyet én adok. Ne félj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz."
- Isten segítségével tovább lehet menni az élet útján, tovább a szeretteink sírhantjától.

Királyok I. könyve 2. rész 1-3. vers

„Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:.                         Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében.                      Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahová fordulsz. ”
- Mielőtt a földi apa keze lehanyatlik, beleteszi fia kezét a mennyei Atya kezébe, hogy ne maradjon gyermeke támasz, vezetés nélkül.

Nem érdemlem a vért

Zene+szöveg+ének: Szabó Sándor

Nem érdemlem a vért, mely értem folyt,

Nem érdemlem a szót, mely utánam szólt,

Nem érdemlem a két kezed, mely utánam nyúlt,

S hogy értem add az életed, mely oly tiszta volt.

Mégis eljöttél értem, hogy megmentsd az életem,

Meghaltál helyettem, hogy az életem a Tiéd legyen,

Új reményt adtál, és új célt nekem,

És azt ígérted nem hagysz el sohasem.

A kegyelmi szövetség jele.
„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).
Íme, ez az igazi körül metélkedés. Szerzője „Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismertetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: „élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessün

23. zsoltár 1. 4. vers

„Az Úr az én pásztorom. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”
- Az Úr Isten jelenlétében eloszlik a szívünkből az élet-félelem és a halál-félelem.

János evangéliuma 10. rész 28. vers

„Jézus mondja: Én örök életet adok követőimnek, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
- Jézus, a Megváltó kezében biztonságban van a lelkünk életben-halálban.

Miért aggódjak?

Vezet nemcsak évről évre,
Segít nemcsak napról napra.
Megvéd lépésről lépésre,
Utam híven igazgatja.

Nem szövök távoli terveket,
Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!”
Szól az Úr, az én Istenem.

Boldogan várom a tanácsát,
Pillanatról- pillanatra.
Aki ma ennyi áldást ad,
Holnap újra rám hullatja.

--------------------------------------------

Aki hisz

Aki hisz, aggódva miért sietne?
Aki hisz, csendben és boldogan vár,
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S a kötelékek megoldódnak már.

Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, s nem fél.
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja: Isten Él!

Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit nem lát, nyugszik békével.
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S az égben is győzedelemről énekel.

---------------------------------------------------------

Úgy szeretnék.- .  Írta: Makovei János

Uram! Úgy szeretnék
most Előtted sírni,
könnyeimmel a porba
egyetlen kérést leírni:
„Uram bocsáss meg,
ó bocsáss meg nekem!
Láss meg engem,
nyomorúságos életem!

Uram! Úgy szeretnék
előtted zokogva sírni,
égő vággyal szívemben
bocsánatodat bírni,
hisz látom, Te vagy
e zord világban minden,
eget és földet alkotó,
élő Mindenható Isten!

Uram! Úgy szeretnék
Előtted térdeimen sírni,
és keresztemet a célig,
naponta hűségesen vinni.
Ha roskadozva is, de
mindig előre menni,
s örök ellenünkön a
kereszttel győzelmet vinni.

Uram! Úgy szeretnék,
Előtted igazán sírni,
s ha mindenki megtagad,
Benned akkor is hinni.
Akkor is, akkor is,
Ha mérhetetlen átok
Megfogta egészen ezt,
A rabul ejtett világot.

Mert Uram, szeretnék
Mindig őszintén sírni,
Előtted térdeimen, zokogva,
könnyeimet igazán kisírni.
S elnyerni szíved igaz
Atyai bocsánatát,
Hogy sírásom örömre,
változzon majd odaát. 

Ne vidd tovább.- Makovei János

Lépésről lépésre érzed,
Terhed egyre nő,
Életed nyomja nehezebb
Mint a rideg kő.
Megpróbálsz büszkén lépni,
S nem leled okát.
Miért, ó miért nem viheted
Élted így tovább?

Napról napra több lesz
Szívednek mély sebe,
Reszketőbb erős karod
Bár szolgálnod kellene!
Odanyújtod még hűsítő
Italod telt poharát,
Egyszer sorsod mégis az:
Nem teheted tovább!

Észre sem veszed, lépésed
Egyre rövidebb,
S ha szívedben naponként,
Nem sarjad új hited,
Egyre fárasztóbbnak érzed
Hosszú utad porát,
Rettegő szívvel várod,
Egyszer nem lesz tovább!

Menekülsz a gondolat elől,
Kegyetlen ez a szó.
Utolér! Légy szegény koldus,
Vagy büszke fáraó.
Itt hagyod rongyaid, vagy
Szolgáid nagy hadát,
És megállsz a pillanat előtt,
Amikor nincs tovább!

Minden perced lehet utolsó,
Amikor itt a vég,
Az elmúlás törvénye kemény,
És változatlan rég!
Lehet kezdet, s jelentheti,
Életed új korát.
Ó, ember! Csak bűneidet ne,
Ne vidd tovább!

Vesszen büszkeséged, legyen
Ez bármily nehéz,
Ne félj a porból felemel
Egy áldott, drága kéz.
Öntsd a földre örömeid
Csalfa, édes borát,
És ember, a bűneidet ma
Ne vidd tovább!

Légy Ember!

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.” Pál levele a rómaiakhoz 12:17-19

Tudod, most nem az a kérdés, hogy ki kezdte. Nem arról van szó, hogy ki kötött bele kibe, ki rúgott hatalmasat a másik bokájába, ki mondott gonosz dolgokat a társa háta mögött, ki hazudott, ki kit csapott be, hanem, hogy ki hagyja végre abba? Ki lesz az, akinek lesz ereje nem visszaütni, nem adni tovább a pletykát, nem lopni meg, aki őt meglopta? Sőt, Isten még ennél is tovább megy. 

Ki lesz az, aki ütés helyett karját segítségért nyújtja annak, akitől a pofont kapta?

Ki lesz az, aki felsegíti inkább a másikat, pedig őt is ellökték?

Ki lesz az, aki jót mond arról, aki szemen szedett hazugságokat híresztel róla?

Ki lesz az, aki nemcsak nem lop, hanem ad?

Aki a közömbösség helyett szeret, pedig „joga lenne” gyűlölni?

Isten ma arra kér, légy te ez az ember! Szeress, még akkor is, amikor a másik nem érdemli meg! Amennyire lehet, törekedj a pozitív kapcsolatok kiépítésére! Válaszd a jobb utat, ne csak ne tedd a rosszat, hanem adj jót! 

És Isten nem a levegőbe beszél, Ő ezt megtette már jóval korább                                   Még ellensége voltál, amikor ahelyett, hogy csendben hátat fordított volna neked, kinyújtotta feléd azokat a kezeket, melyeket te magad szegeztél a kereszthez.                          Ő odalépett hozzád, és letörölte könnyeidet, melyeket a felé szórt átkok csaltak arcodra. Ő bekötözte azokat a sebeket, melyeket az ellene folytatott küzdelemben szereztél. Ő szeretett, pedig te voltál az ellenség. 

Hát kövesd ezt a példát! Add tovább a kegyelmet, amit Tőle kaptál! Élj igazán, élj békességben, élj szeretetben! Élj úgy, ahogy az Emberhez méltó.

----------------------------------------------

Akarom! De mit is?

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)

Kereszténységünk értelmezésében az egyik legnagyobb jelentősége annak van, amikor megértjük, hogy mi a szerepe az akaratnak a megszentelődés folyamatában. A gond az, hogy ha nem értjük, hogyan kell helyesen használni akaratunkat, mert akkor valószínűleg nem is alkalmazzuk megfelelő módon.                              A veszély ebben van. Életbevágó tehát tudni, hogy emberi erőfeszítéseinket mire kell irányítanunk, és mi az, amire nem érdemes fecsérelni az energiánkat.

Ha minden erőfeszítésünket és akaraterőnket arra összpontosítjuk, ami számunkra lehetetlen, akkor kudarcot vallunk, így az ördög hamar elkedvetlenít minket. Elveszítjük bizalmunkat, amire akkor tettünk szert, amikor először elfogadtuk Krisztust, így meglazul, vagy akár meg is szakad az Istennel való kapcsolatunk, amire pedig szükségünk van, mert győzni csak az Úrral együtt tudunk.                            Ha elhatározom, hogy helyesen akarok cselekedni, szeretném megtartani Isten parancsolatait és engedelmeskedni neki, jó döntést hoztam.                                       Viszont, ha megpróbálok magam harcolni a bűn és a gonosz ellen, soha nem érek el sikert, mert a bűn problémája belül van. Még a legerősebb emberek is csak a külső dolgokat tudják irányítani. A belső dolgok irányításához Isten erejére van szükség.

Létfontosságú kérdés, hogy az akaraterőnk és a választás lehetősége hogyan működik keresztény életünkben. Pál apostol ezt mondja: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (Róma 7:15). Itt olyan megtért keresztények bukásáról beszél Pál apostol, akik nem tanultak még meg Isten erejében hinni, hanem minden erejükkel saját magukban bíznak. Akaratukat rosszul használják fel. „arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs” (Róma 7:18 MBT).                         Aki arra összpontosít, hogy a jót tegye, nem tudja, hogyan vigye véghez.                               Az akaratunknak máshol van tehát szerepe, nem a jótettek végrehajtásában, kivitelezésében. „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:12-13 MBT). Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést keresztény életünk során. De nem Isten munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, ha a hitkapcsolat kereséséről van szó! Van különbség?

Nem Isten az, aki a hit harcában munkálja az akarást és a cselekvést, de Isten az, aki a bűn elleni harcban ugyanakkor megteszi ezt. Nagy különbség van a hit harca – amire a Biblia is felszólít minket – és a bűn elleni harc között.                                         Ha saját erőnkből próbálunk harcolni a bűn és a gonosz ellen, akkor minden alkalommal elveszítjük a csatát. Ezekről Isten azt mondta, hogy nem tudjuk megtenni, nem a mi dolgunk. Ezt a csatát hagyjuk meg neki. A gonosz felett egyedül Ő győzhet!

A bűn és gonosz ellen tehát nem nekünk kell harcolnunk. A mi részünk, hogy kapcsolatot ápoljunk Jézussal. Sokszor éppen ezt hanyagoljuk el. Erőfeszítéseinket arra kell irányítani, hogy Jézushoz jöjjünk, és mellette maradjunk, akkor Ő be fogja váltani ígéreteit és véghezviszi bennünk az akarást és a cselekvést az Ő jó kedvéből. Ha a hit harcát harcoljuk teljes erőnkkel, akkor győzünk. Mi a hit harca? Az Istennel való élő kapcsolat élete, az arra való igyekezet, hogy nap mint nap el tudjuk különíteni napunk egy részét, amit az Úr Jézus megismerésével tölthetünk. Ha ezekre irányítjuk minden energiánkat és erőnket, Jézus harcolhat értünk a bűn és a gonosz ellen. Isten sohasem ígérte, hogy helyettünk keresi majd magát. Soha nem ígérte, hogy kutatja helyettünk a Bibliát, imádkozik és bizonyságot tesz helyettünk. De azt megígérte, hogy harcol Sátánnal értünk és helyettünk (Róma 8:37).

A mai ige is erre világít rá: nem úgy jöhetek Jézushoz, ha előbb legyőzöm magamban a rosszat, hanem miután Jézushoz jöttem és átadtam életem irányítását neki, így szabadulok meg a gonosztól, mert Ő győz bennem!

(Morris L. Venden, A működő hit c. könyvének nyomán, pp.188-195.)

-----------------------------------------------------

Az alázat jutalma

„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.”  (Példabeszédek könyve 22. fejezet 4. vers)

Van egy rabbinikus történet egy bárányról, aki elment Istenhez és így szólt: Uram, igazságtalan voltál velem szemben. Egyetlen fegyvert sem adtál, amivel védekezhetnék ellenségeimmel szemben.

Nem adtál agancsokat, mint ami a szarvasoknak van, nem adtál agyarat, amit a vaddisznók hordanak, sem karmokat, mint ami a macskáknak van. De olyan erővel sem rendelkezem, mint az elefánt és tüskéim sincsenek, mint a sündisznónak, sem fürge lábaim, mint a nyulaknak…

Ne haragudj, de szerintem elfelejtkeztél rólam, teljesen védtelen vagyok.

Erre a Teremtő felajánlotta neki, hogy próbálja fel sorba az agancsokat, a tépőfogakat, a karmokat, tüskéket, stb., de ezek közül egyik sem illet hozzá.

Ekkor az Úr így szólt a bárányhoz; Adok neked egy olyan fegyvert, amivel bármilyen támadással szembenézhetsz. Így a szelídséget és az alázatot adom neked.

Ez az állatmese hűen ábrázolja Isten Bárányát, akinek bár lett volna lehetősége erővel és hatalommal visszavágni a felhozott vádakra, mégis az Atyában bízva, alázatos volt, nem nyitva ki száját, és ez által győzött.

Igen, bármennyire csodálkozol az alázat jutalma; gazdagság - olyan kincs, amelyet senki el nem vehet, nem emészti meg a rozsda és a moly; tisztesség - olyan név, melyre minden térd meghajol; és élet, melynek soha sincs vége.

Tudom, hogy ebben a világban a farkasok élete sikeresebbnek látszik, de hadd bátorítsalak arra, hogy a farkasok között légy Isten alázatos báránya, légy győztes, hogy vele együtt ülhess az Ő trónján, ahogy Ő is győzött és ül az Atyja tónusán. (Jel.3:21)

 

Álmodozzunk

 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.” Ján Jel..21:1

A menny egy valóságos hely!

Sokat gondolok rá, hogy milyen lesz ott az életünk? Mit fogunk csinálni egy örökkévalóságon át?  A Biblia ad egy kis bepillantást az ottani életünkbe. Azt írja, hogy tevékeny életet fogunk élni „házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak.” (Ezékiel 28,26).

Hol fog ott állni a házad? Egy hegyi patak partján vagy egy tó melletti domboldalon? Egy biztos, nem kell bezárni az ajtaját, mert biztonság lesz.

Szeretnélek kérni, álmodj velem erről a helyről. Reggel, amikor felébredünk és veszünk egy mély levegőt, tiszta oxigénnel telik meg a tüdőnk. A madarak csodálatosan énekelnek, és tökéletesen érezzük a virágok illatát. Nem úgy, mint most, hisz itt minden képességünk torzult. Ott minden kiteljesedik. Amire itt nincs időnk, de szeretnénk megcsinálni, ott lesz rá alkalom, hisz örökké fogunk élni erőben és egészségben.

Várom azt, hogy beszélhessek Ábrahámmal, megkérdezhessem Mózest, milyen hit kellett ahhoz, hogy a Vörös–tenger kettéváljon? De legjobban várom, hogy Jézus Krisztussal találkozzak. Neki lesz ideje személyesen rám. Elmegyünk egy sétára és beszélgetünk. Megkérdezem tőle, hogy milyen érzés volt megszületni erre a bűnös földre otthagyva az angyalok dicséretét. És Ő a vállamra teszi a kezét és mélyen a szemembe, néz. Észreveszek valamit. Ott van a kezén a sebeknek a helye, amiket értem szerzett itt a földön. Nem bírom tovább, sírva fakadok az örömtől.

A madarak most is énekelnek, egy csodálatos reggelre ébredtünk, de itt a bűnnel szennyezett földön. Készülünk a munkába, az iskolába, misszióba, sietünk, hogy le ne késsük a buszt, halljuk, hogy a szomszéd veszekszik a gyerekeivel, a következő sarkon két autó karambolozott. Idegeskedés, rohanás, fáradság már kora reggel.

Vágysz egy szebb élet után? Jézus megígérte neked:

„Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”  János evangéliuma 14:3. 

Jézus az életét adta értünk

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.” János evangéliuma 15:13-14

A „Jézus a barátom” kijelentés nagyon jónak hangzik, de valójában lehet, egy plátói rajongás, vagy keresztény „sztár” iránti rajongás – valódi kapcsolat nélkül.

Amikor valaki azt mondja, szeretem xy színészt, énekest, politikust…, akkor ezt mondhatja úgy is, hogy valójában személyesen soha nem találkoztak.  A Jézus iránti rajongás, viszont nem egy kereszt a falon, vagy egy kitűző a pólónkon.

Jézus úgy kezelte tanítványait, mint legjobb barátait, de még az ő esetükben is fontos volt tisztáznia azt, hogy a szeretet, engedelmesség nélkül semmit sem ér.

Jézus kétség kívül szereti az embert, mert élete sem volt drága megmentésünkért. Sokan nagy hanggal hirdetik, hogy keresztények (vagyis: krisztusiak, Krisztus követők), miközben nyíltan, tudatosan áthágják törvényeit.

Szereted Jézust, vagy rajongasz érte? Tagja vagy egy „rajongói klubnak”, vagy elveket, mennyei törvényeket követsz?

„Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.” (János evangéliuma 14:15)

--------------------------------------------------

Reményik Sándor - Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj... Szállj, mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár,. magasából a mérhetetlen égnek. Kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn,. nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsola lelkedből, ez érző,. élő fából az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt,. s az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt,. ki rab hazában élni nem tudott de vállán égett az örök kereszt s egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok. fürödni a Márvány-tengerbe jártak, meglátogatták az itthoni árnyak, szelíd emlékek: eszeveszett hordák, a szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett: inkább, semmint hordani itt a jármot,. szórd a szelekbe minden régi álmod; ha úgy látod, hogy minden elveszett, menj őserdőkön, tengereken túlra ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten,. mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de itthon maradok. . Leszek őrlő szú az idegen fában, leszek az alj a felhajtott kupában, . az idegen vérben leszek a méreg, miazma, láz, lappangó rút féreg, de itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, mely temet bár: halló fülekbe eseng és lázít: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinór, a kanóc része, lángralobbant vér, mely titkon kúszik tíz-száz évekig hamuban, éjben,. míg a keservek lőporához ér. És akkor...!! Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de addig, varjú a száraz jegenyén: én itthon maradok.

---------------------------------------------------

Ismeretlen szerző: Új világosság jelenék
Új világosság jelenék, ó tévelygés csendesedék;.
Isten igéje jelenék, újonnan nékünk adaték.
Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét,.
Atya Isten nagy jó kedvét, megmutatá ő kegyelmét.
Kit sok száz esztendeiglen eltitkolt volt Atya Isten.
Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
Ezt a mi hitetlenségünk és nagy telhetetlenségünk,
Érdemlette tévelygésünk, emberbeli reménységünk.
Igaz az Isten Igéje, kivel él ember elméje,
Kinek megmarad ereje és el nem vész ő reménye.
Kolozsvár, 1744 - Forrás: Batthyány-kódex (XVI. sz.)

---------------------------------------------

AMIKOR TELJES SÖTÉTSÉG.
Amikor teljes sötétség borul reám
És mikor kialszik minden fény
Amikor éjszaka lesz a világosság
És mikor elhagy minden remény
A sötétség nem borít el előled
Az éjszaka úgy fénylik, mint a nappal énnekem
A sötétség olyan, mint a világosság
Mert Te, Jézus eljöttél hozzám


Meg vagyok győződve
Hogy sem halál, sem élet
Sem démonok, sem semmilyen hatalmasság
Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak
Sem magasság, sem mélység többé már
/ Soha semmi, semmi nem választhat el
Örökké tartó szerelmedtől, Istenem
Amit adtál Te egyetlen Fiadban
A mi Urunk, Jézus Krisztusban / 2x

------------------------------------------

Reményik Sándor: Világ világossága.
Magas állványon nyitott Biblia -
Mögötte szikár gyertyaláng lobog.
Ember sehol.
Ez az Ige -
Akit talán mindenki elhagyott.
Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -
Ez az Ige -
Világ végén talán,
Vagy kezdetén.
Úgy érzem most:
Világ végén talán.
Ez az Ige:
Társtalan Fölség, fölséges Magány.
Ki bírja ki?
Ember nem bírja ki.
Poéta ki nem bírja.
Ezt a magányt. - -
Csak a Világ Költõje,
Ki verseit a végtelenbe írja.
Ez az Ige.
Nem a megszokott kép.
Nincsen gyülekezet.
A családi kör nem üli körül.
Nézd, be szikáran lángol,
Félelmesen világol.
Önmagának örül.
Világok tornyosodtak fel Ölébõl
S vissza világok, hullanak Ölébe.
S nézd, mily magára van:
Még egy szerzetes sem hajol fölébe.
Költõ, - ha egyszer minden elhagyott,
S nyitott lelkeddel magadra maradsz,
Magadra, mint a nyitott Biblia,
Magas polcon és olvasatlanul:
Szövétnek légy, ki ég,
Önmagának elég -
S egyedül lenni Istentõl tanul. 1935 január.

--------------------------------------------

MOST IS A ’’TELJES DÉL’’ FELÉ!
Hajnalom, Jézus, Utam, Énekem!
áldalak, hogy felragyogtál nekem,
új élet ezertitkú reggele!
Indulhattam a ’’teljes dél’’ fele
sugaras, boldog hajnali úton!
Lehet az is rögös, nehéz, tudom.
Lehet az is fárasztó, meredek.
Fedhetik fénylő egét fellegek.
De a felhők mögött is ott a nap,
és újra áttörnek a sugarak.
Nappal is gyötörhetnek szenvedések.
Jaj, a botlások! Jaj, az elesések!
Ha rám nem ragyog bocsánatod fénye,
botladozó lábam célt sosem érne.
Elborítaná az ítélet árnya,
és az éjszaka sötétsége várna.
De fényed elűzi az árnyakat,
s új szolgálathoz új erő fakad,
hiszen Te győztél éjszakám felett!
Megyek a ’’teljes dél’’ felé veled. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------

NE ZÁRD KI. Bódás János.
Ha szobádat elsötétíted,
még mozgásod is tétova.
A lelke is keserű annak,
kinek sötét az otthona.
S ha szíved ablakán leng a bűn
elsötétítő függönye,
az is gonddal, keserűséggel
és démonokkal lesz tele.
Ne zárd ki Jézust életedből.
Boldogság ott lehet csupán,
hol a Világ Világossága
tűz be a szívek ablakán.