Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:12)

Mai Igénk abból a szakaszból való, melynek az a címe az újfordítású Bibliában, hogy Krisztus példája legyen a gyülekezeti adakozás mértéke. A keresztyén ember számára Krisztus a példa mindenben – ez a gondolat rendben is van, de a folytatás is? Hogy mire gondolok? Arra, hogy a manapság önmagát Krisztus tanítványának tartó emberek gyülekezetbe járnak és adakoznak is? Természetesen igen, mondhatjuk nagyon sokan, és az a jó, ha mindez természetes a hívő életünkben. Ám egyre többeknek nem az. Vajon ők hogyan gondolják az Isten népéhez való tartozást és az adakozásban való részvételt?

Én most azokhoz szeretnék szólni, akik tagjai egy gyülekezetnek, akik láthatóan is odatartoznak Isten népéhez, mert közösséget vállalnak más, hozzájuk hasonló, bűnös, de kegyelmet nyert emberrel. Hogyan adakozunk? Mi a mértéke adományainknak? Az Ige azt mondja: amink van, abból adjunk. Ez olyan egyértelműnek tűnik, de nem így szoktunk cselekedni? Időnként nem. „Adnék én, ha több lenne." „Ha megnyerném a lottó ötöst, sokat adnék." Ebben a témakörben ez két jellemző gondolat. Két jellemzően téves gondolat és van még jó néhány ilyen. Ugyanis amink nincs, abból nem adhatunk. Amink van – legyen az emberileg sok vagy kevés – abból adjunk jó szívvel, Isten iránt hálás lélekkel. Ilyen a gyülekezeti adakozásunk? Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem ahhoz, amit nálad helyezett el az Úr…

A nap gondolata:

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

----------------------------------------

84. zsoltár 6-8. vers

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél.”
- Isten ad erőt a földi lét küzdelmeihez, és ő ad erőt a földi lét békességes lezárulásához is, hogy a földi lét ne bukások sorozata, hanem diadalmenet, a halál pedig ne tragédia, hanem üdvösséges hazatérés lehessen.

Jób könyve 1. rész 21. vers

„Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!”
- Isten ajándékozza e földre, Isten szólítja az égbe az embert; Ő rendelkezik felérhetetlen bölcsessége és szeretete szerint az életünk felett.

Mózes I. könyve 48. rész 21. vers

"Ezt mondta Izrael (az édesapa) Józsefnek (a szeretett fiának): Én már meghalok. De Isten veletek lesz. "
- Az ember jelenléte véges, Isten jelenléte szüntelen, végtelen.

Józsué könyve 1. rész 1-2. 9. vers

"Ezt mondta az Úr Józsuénak: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj … arra a földre, amelyet én adok. Ne félj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz."
- Isten segítségével tovább lehet menni az élet útján, tovább a szeretteink sírhantjától.

Királyok I. könyve 2. rész 1-3. vers

„Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:.                         Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében.                      Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahová fordulsz. ”
- Mielőtt a földi apa keze lehanyatlik, beleteszi fia kezét a mennyei Atya kezébe, hogy ne maradjon gyermeke támasz, vezetés nélkül.

Nem érdemlem a vért

Zene+szöveg+ének: Szabó Sándor

Nem érdemlem a vért, mely értem folyt,

Nem érdemlem a szót, mely utánam szólt,

Nem érdemlem a két kezed, mely utánam nyúlt,

S hogy értem add az életed, mely oly tiszta volt.

Mégis eljöttél értem, hogy megmentsd az életem,

Meghaltál helyettem, hogy az életem a Tiéd legyen,

Új reményt adtál, és új célt nekem,

És azt ígérted nem hagysz el sohasem.

A kegyelmi szövetség jele.
„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).
Íme, ez az igazi körül metélkedés. Szerzője „Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismertetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: „élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessün

23. zsoltár 1. 4. vers

„Az Úr az én pásztorom. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”
- Az Úr Isten jelenlétében eloszlik a szívünkből az élet-félelem és a halál-félelem.

János evangéliuma 10. rész 28. vers

„Jézus mondja: Én örök életet adok követőimnek, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
- Jézus, a Megváltó kezében biztonságban van a lelkünk életben-halálban.