Miért aggódjak?

Vezet nemcsak évről évre,
Segít nemcsak napról napra.
Megvéd lépésről lépésre,
Utam híven igazgatja.

Nem szövök távoli terveket,
Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!”
Szól az Úr, az én Istenem.

Boldogan várom a tanácsát,
Pillanatról- pillanatra.
Aki ma ennyi áldást ad,
Holnap újra rám hullatja.

--------------------------------------------

Aki hisz

Aki hisz, aggódva miért sietne?
Aki hisz, csendben és boldogan vár,
Míg a hullámok szétnyílnak előtte,
S a kötelékek megoldódnak már.

Aki hisz, azt megragadja biztos hitben
A láthatatlan, s nem remeg, s nem fél.
Bárhogyan nyilatkozik meg Isten,
Nem kételkedik, tudja: Isten Él!

Aki hisz, annak Isten az oltalma,
Bár semmit nem lát, nyugszik békével.
Gondjait az irgalmas Atyára hagyja,
S az égben is győzedelemről énekel.

---------------------------------------------------------

Úgy szeretnék.- .  Írta: Makovei János

Uram! Úgy szeretnék
most Előtted sírni,
könnyeimmel a porba
egyetlen kérést leírni:
„Uram bocsáss meg,
ó bocsáss meg nekem!
Láss meg engem,
nyomorúságos életem!

Uram! Úgy szeretnék
előtted zokogva sírni,
égő vággyal szívemben
bocsánatodat bírni,
hisz látom, Te vagy
e zord világban minden,
eget és földet alkotó,
élő Mindenható Isten!

Uram! Úgy szeretnék
Előtted térdeimen sírni,
és keresztemet a célig,
naponta hűségesen vinni.
Ha roskadozva is, de
mindig előre menni,
s örök ellenünkön a
kereszttel győzelmet vinni.

Uram! Úgy szeretnék,
Előtted igazán sírni,
s ha mindenki megtagad,
Benned akkor is hinni.
Akkor is, akkor is,
Ha mérhetetlen átok
Megfogta egészen ezt,
A rabul ejtett világot.

Mert Uram, szeretnék
Mindig őszintén sírni,
Előtted térdeimen, zokogva,
könnyeimet igazán kisírni.
S elnyerni szíved igaz
Atyai bocsánatát,
Hogy sírásom örömre,
változzon majd odaát. 

Ne vidd tovább.- Makovei János

Lépésről lépésre érzed,
Terhed egyre nő,
Életed nyomja nehezebb
Mint a rideg kő.
Megpróbálsz büszkén lépni,
S nem leled okát.
Miért, ó miért nem viheted
Élted így tovább?

Napról napra több lesz
Szívednek mély sebe,
Reszketőbb erős karod
Bár szolgálnod kellene!
Odanyújtod még hűsítő
Italod telt poharát,
Egyszer sorsod mégis az:
Nem teheted tovább!

Észre sem veszed, lépésed
Egyre rövidebb,
S ha szívedben naponként,
Nem sarjad új hited,
Egyre fárasztóbbnak érzed
Hosszú utad porát,
Rettegő szívvel várod,
Egyszer nem lesz tovább!

Menekülsz a gondolat elől,
Kegyetlen ez a szó.
Utolér! Légy szegény koldus,
Vagy büszke fáraó.
Itt hagyod rongyaid, vagy
Szolgáid nagy hadát,
És megállsz a pillanat előtt,
Amikor nincs tovább!

Minden perced lehet utolsó,
Amikor itt a vég,
Az elmúlás törvénye kemény,
És változatlan rég!
Lehet kezdet, s jelentheti,
Életed új korát.
Ó, ember! Csak bűneidet ne,
Ne vidd tovább!

Vesszen büszkeséged, legyen
Ez bármily nehéz,
Ne félj a porból felemel
Egy áldott, drága kéz.
Öntsd a földre örömeid
Csalfa, édes borát,
És ember, a bűneidet ma
Ne vidd tovább!