Reményik Sándor - Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj... Szállj, mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár,. magasából a mérhetetlen égnek. Kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn,. nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsola lelkedből, ez érző,. élő fából az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt,. s az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt,. ki rab hazában élni nem tudott de vállán égett az örök kereszt s egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok. fürödni a Márvány-tengerbe jártak, meglátogatták az itthoni árnyak, szelíd emlékek: eszeveszett hordák, a szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett: inkább, semmint hordani itt a jármot,. szórd a szelekbe minden régi álmod; ha úgy látod, hogy minden elveszett, menj őserdőkön, tengereken túlra ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten,. mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de itthon maradok. . Leszek őrlő szú az idegen fában, leszek az alj a felhajtott kupában, . az idegen vérben leszek a méreg, miazma, láz, lappangó rút féreg, de itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, mely temet bár: halló fülekbe eseng és lázít: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinór, a kanóc része, lángralobbant vér, mely titkon kúszik tíz-száz évekig hamuban, éjben,. míg a keservek lőporához ér. És akkor...!! Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de addig, varjú a száraz jegenyén: én itthon maradok.

---------------------------------------------------

Ismeretlen szerző: Új világosság jelenék
Új világosság jelenék, ó tévelygés csendesedék;.
Isten igéje jelenék, újonnan nékünk adaték.
Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét,.
Atya Isten nagy jó kedvét, megmutatá ő kegyelmét.
Kit sok száz esztendeiglen eltitkolt volt Atya Isten.
Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
Ezt a mi hitetlenségünk és nagy telhetetlenségünk,
Érdemlette tévelygésünk, emberbeli reménységünk.
Igaz az Isten Igéje, kivel él ember elméje,
Kinek megmarad ereje és el nem vész ő reménye.
Kolozsvár, 1744 - Forrás: Batthyány-kódex (XVI. sz.)

---------------------------------------------

AMIKOR TELJES SÖTÉTSÉG.
Amikor teljes sötétség borul reám
És mikor kialszik minden fény
Amikor éjszaka lesz a világosság
És mikor elhagy minden remény
A sötétség nem borít el előled
Az éjszaka úgy fénylik, mint a nappal énnekem
A sötétség olyan, mint a világosság
Mert Te, Jézus eljöttél hozzám


Meg vagyok győződve
Hogy sem halál, sem élet
Sem démonok, sem semmilyen hatalmasság
Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak
Sem magasság, sem mélység többé már
/ Soha semmi, semmi nem választhat el
Örökké tartó szerelmedtől, Istenem
Amit adtál Te egyetlen Fiadban
A mi Urunk, Jézus Krisztusban / 2x

------------------------------------------

Reményik Sándor: Világ világossága.
Magas állványon nyitott Biblia -
Mögötte szikár gyertyaláng lobog.
Ember sehol.
Ez az Ige -
Akit talán mindenki elhagyott.
Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -
Ez az Ige -
Világ végén talán,
Vagy kezdetén.
Úgy érzem most:
Világ végén talán.
Ez az Ige:
Társtalan Fölség, fölséges Magány.
Ki bírja ki?
Ember nem bírja ki.
Poéta ki nem bírja.
Ezt a magányt. - -
Csak a Világ Költõje,
Ki verseit a végtelenbe írja.
Ez az Ige.
Nem a megszokott kép.
Nincsen gyülekezet.
A családi kör nem üli körül.
Nézd, be szikáran lángol,
Félelmesen világol.
Önmagának örül.
Világok tornyosodtak fel Ölébõl
S vissza világok, hullanak Ölébe.
S nézd, mily magára van:
Még egy szerzetes sem hajol fölébe.
Költõ, - ha egyszer minden elhagyott,
S nyitott lelkeddel magadra maradsz,
Magadra, mint a nyitott Biblia,
Magas polcon és olvasatlanul:
Szövétnek légy, ki ég,
Önmagának elég -
S egyedül lenni Istentõl tanul. 1935 január.

--------------------------------------------

MOST IS A ’’TELJES DÉL’’ FELÉ!
Hajnalom, Jézus, Utam, Énekem!
áldalak, hogy felragyogtál nekem,
új élet ezertitkú reggele!
Indulhattam a ’’teljes dél’’ fele
sugaras, boldog hajnali úton!
Lehet az is rögös, nehéz, tudom.
Lehet az is fárasztó, meredek.
Fedhetik fénylő egét fellegek.
De a felhők mögött is ott a nap,
és újra áttörnek a sugarak.
Nappal is gyötörhetnek szenvedések.
Jaj, a botlások! Jaj, az elesések!
Ha rám nem ragyog bocsánatod fénye,
botladozó lábam célt sosem érne.
Elborítaná az ítélet árnya,
és az éjszaka sötétsége várna.
De fényed elűzi az árnyakat,
s új szolgálathoz új erő fakad,
hiszen Te győztél éjszakám felett!
Megyek a ’’teljes dél’’ felé veled. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------

NE ZÁRD KI. Bódás János.
Ha szobádat elsötétíted,
még mozgásod is tétova.
A lelke is keserű annak,
kinek sötét az otthona.
S ha szíved ablakán leng a bűn
elsötétítő függönye,
az is gonddal, keserűséggel
és démonokkal lesz tele.
Ne zárd ki Jézust életedből.
Boldogság ott lehet csupán,
hol a Világ Világossága
tűz be a szívek ablakán.