Jöjj, Uram!

Uram, Reád vár vergődő hitem.
Uram, Reád vár tépett, bús szívem,
gondterhelt arcom redőin a könny
s lelkem mélyén a fájdalomözön.

Reád vár bennem a panaszos jaj,
minden szenvedés és minden sóhaj,
a néma ajak, a rebegő száj,
Reád vár bennem minden, ami fáj.

Szívem oltárán kész az áldozat,
reákötöztem bűnös magamat.
Gerjesszen lángot rajta a kezed,
hogy oltáromon égjen szent tüzed.

És e lángoknak hatalmas heve
sok bűneimet mind égesse le.
Akkor boldog lesz egész életem....
Uram, Reád vár tépett, bús szívem!
Dénes Ferenc
--------------------------------------------------------------------
Párbeszéd.
A szó érvényes most is: meg kell térni!
- Meg is fogok, de … van rá még időm!
Bár nem vagyok rossz, mégis, van miből,
- előbb azonban még szeretnék élni
az élettől még valamit kapni vágyom!

- Honnan tudod, hogy lesz rá még időd?
Sokan már idő előtt kidőltek,
s kevés az is, amit vársz, ifjú barátom!
Földhöz ragadtak lapos álmaid…
Nekem kevés az, hogy csak valamit
adjon nekem e fukar földi élet!
Nem lehetek oly igénytelen:
Maga a teljes élet kell nekem!
És neked is: maga az örök élet!
Balog Miklós (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------

Megtérés.

Nem kérdezi: hol voltál eddig,
Szép napkeltétől napestig...
Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.
Hányszor csúfoltad, s hányszor hagytad,
Ha drága keresztjén kacagtak...
Elfelejtette minden vétked...
Csak átölel... csak örül néked...
...Reszket a lábad? Szemed könnybe’?
Mit mondjál néki? Hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe:
Néki nincs szüksége beszédre!

--------------------------------------------------
Áldozat.

Nézd, Uram, oltárt építek
ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked:
Nézd, Uram: a harcom, csődöm tette rá,
kos gyanánt megtört szívemet!

Nem én, Uram, a kegyelmed hozott,
sok harcon át az oltárhoz engem...
S az úton, mely von Magadhoz,
megadó alázat sír a térdeimben.

Uram, én kincset hoztam, lelkemben.
Immár porba hullt minden bálvány,
Nem áltat már a hiú forma,
Rút, gyilkos szívem az áldozati bárány.

Én meggyújtom a rőzsét,
Hadd égjen hamuvá minden bűn és vétek...
- Óh, drága tűz, szent lobogás! –
Ott vár a magasban a diadalmas Élet.
Venyercsán László, (Legyőzött honfoglalók, 14)

Csodálatos.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Elmúlt mi régi, és újjá lett minden.
és összes bűnödet, elrontott múltadat,
kegyelem tengerébe veti Isten.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Új hang szól hozzád, igaz és tiszta szó.
Örök ige. Ma is az útra rávezet.
Megsebez olykor, és mégis gyógyító.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Isten szívével imádság köt össze.
S naponta válaszol az örök szeretet:
Vezérli lépteid, megtart örökre!

Az újrakezdés oly csodálatos!
Cinkosok helyett, testvérekre leltél.
S ha talpraállítsz egy-egy hulló életet,
a legföbb tantárgyból már jól feleltél.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Előtted távlat, éltet jó reménység,
Rostádon hullni hagysz már mindent, mi szemét.
ragyog kezedben a valódi érték.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Ennek az újnak nem lesz soha vége.
Megszűnik egykor, könny, bűn, fájdalom,
- nem fakul új ég, új föld dicsősége.
Siklós József (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------

MEGTÉRÉS.

Egy ifjú gyermekhez Isten Szent Lelke jött,
Szelíden, esdve kérte őt:
Fogadj be engemet a te szívedbe,
Légy az enyém örökre.

„Nincs időm”, az ifjú rá így válaszolt,
„Most játszani vágyom, még gyermek vagyok.
Most nincs időm, Most nincs időm -
Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek”.

Aztán majd visszajött a felnőtt ifjúhoz,
Esdve kérte újra, így szólt:
„A munkás kevés, oly nagy az aratás,
Jöjj mert munka vár reád.”

„Hagyj békémet mostan én ráérek még,
A bűnt és a világot szeretem én,
Rá érek még, rá érek még,
Majd nem sokára, szolgád leszek.”

Gonddal telt férfi volt, mikor a Lélek szólt:
„Ne habozz jöjj siess még most.
Az idő lejár és te öregszel már,
Még meddig várjak reád?”

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,
Az életnek gondja és sok munka vár;
Most nincs időm, most nincs időm,
Ha nem lesz gondom, hozzád jövök.”

Immár reménytelen, reszket és kesereg,
Sóhajt könnyezve az öreg.
Az élet lejárt, mindennek vége már,
A halál jön és nem vár.

„...A Szent Lélek tőlem már eltávozott,
Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.
Már nincs időm, nincs több időm,
Jaj! mi lesz velem, ha meghalok?!”

SZEPTEMBER.

Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Kemény pad és fekete tábla,
ne legyen nekünk idegen!
Csak integessen a szabadság,
vidám játék, hangos mulatság
át a nagy ablaküvegen.
Mi üljünk csendben, üljünk rendben,
Legyünk nagyon szorgalmasak,
s csodaország titokkapui
hamar megnyílanak.

Neves betűbirodalomban,
most biztosan nagy vigalom van.
Találni ott csodát sokat.
Komoly tanító bácsik, nénik,
- hogy kinek adják, nem is nézik, -
osztogatják a kulcsokat.
Számország is tréfás egy ország,
oda is bekukkanthatunk.
Ha figyelünk, miénk a kulcsa,
s lehet sok jó napunk.

Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Oda is, ahol nincsen tábla...
- iskola sok van ám nagyon. -
Ahol az Úr Jézus a mester,
s ahol az ősz öreg se restell
gyermekként ülni a padon.
Vár az Úr Jézus iskolája.
Tantárgy: hit, remény, szeretet.
Iratkozzál be. Add át néki
gyorsan a szívedet.

De jó lesz mindig vele menni,
mindent az Ő kedvére tenni.
De könnyű lesz az életünk!
Ha nehéz is lesz majd a lecke,
ki gyáva még hogy megijedne:
ott a Mester! Segít nekünk!
Ő ad erőt és Ő ad áldást,
hiányunk nem lesz semmiben,
csak rá figyeljünk, vele járjunk,
s kövessük Őt híven!
Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------------

Őszelő.
Rozsdabarna őszi lombok
Hulló pelyhe közt bolyongok
És a hullást hallgatom.
Rozsdabarna bú a fákon,
Barna bánat, őszi mákony
Édessége ajkamon.
Régi módon andalogni:
El-elnézek egy maroknyi
Késve nyíló kankalint.
Zördül lelkem mély avarja,
Hogy az őszi szél fanyarja
Hűvösével megsuhint.
És a zörge rőt avarból
Fölkacsint egy elcsavargó
Elmaradt arany sugár.
S fák közül egy ritka vendég:
El sem könnyezett növendék
Ifjú énem kandikál.
Nézem, nézem nedvesülő
Szemmel, mint egy ágon ülő
Szárnyalibbentő rigót.
Csak a már-már rebbenőnek
Súgom el, hogy őszelőmnek
Ez legelső könnye volt.

--------------------------------------

Nem mondhatod: BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
ha bárkivel szemben haragot táplálsz. ( ? )  Máté.ev. 6-9-14.

---------------------------------------------

TEMPLOMSZENTELÉSRE

Ó, Istenünk, ez ünnepen
mi hálás szívvel, könnyesen
szent házadért dicsérünk.
Száll boldog hálaénekünk,
mert itt adsz békét minekünk,
itt lakozol Te vélünk.
A fájó szívet enyhíted,
szent asztalod megteríted.
Megelégítesz bennünket.
Eltörlöd minden vétkünket.
Halld, Istenünk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a boldog hála énekét!

Mint szarvas, forrás hűs vizét,
úgy szomjazzuk a Te Igéd,
az élet bő forrását.
Szent hajlékodba sietünk,
mert Uram, Téged keresünk
s aTe kezed áldását.
Szent házad édes otthonunk,
hol Téged vígan áldhatunk,
hol új életre ébredünk,
mert Te vagy utunk, életünk.
Halld, Jézusunk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a hála boldog énekét!
Túrmezei Erzsébet

----------------------------

ISTEN HÁZÁBAN

Szól a harang a toronyban,
Gyertek fiúk, lányok!
Az imádság hajlékában
Vár az Isten rátok.

Ez a szép ház az Úr háza,
Isten itt a Gazda;
E szent napon ajándékát
Bőven osztogatja.

Erőt ad a megfáradtnak,
Nyugtalannak békét,
Sötétségben gyújtogatja
Szent igéje fényét.

Ünnep van ma, szól a harang,
Vár az Isten rátok,
Imádsággal énekszóval
Őt magasztaljátok!
Hamar István, 1979.

----------------------------

Mint a Bibliám

Nemrég volt alkalmam időt fordítani saját magamra úgy, hogy nem kellett másra figyelnem. Ezek az alkalmak mindig nyomot hagynak bennem, másképp tudok továbblépni utánuk. Hadd osszam meg veletek egy felismerésemet, amit magammal hoztam ebből a beforgós szakaszomból.
Olyan vagyok, mint a Bibliám.
Kettő van belőle. Azaz van több is, de kettőt használok rendszeresen. Van ünnepi és hétköznapi használatra való, ahogy nekem is van ünnepi és hétköznapi hangulatom. Az egyiket mások elé viszem, prédikálok belőle, a másikat magamnak tartogatom. Az egyiket aláhúzogatom és kiszínezem, a másikat tisztán tartom – akkor, amikor szólni kell, ne a jegyzeteim beszéljenek az Ige helyett. Az egyiket nyilvánosan forgatom és olvasom, a másikat a belső szobámban. Olyan vagyok, mint a Bibliám – kettő van belőlem.
Mindkét Bibliám gyűrött, mint én. Az egyiket az eső áztatta el egyszer csúnyán, mikor temettem és elkapott a zápor, azóta is hullámosak a lapjai. A másik szamárfüles a lapozástól. Sokszor nyílnak ki ugyanott, amikor egy igeszakasz nem hagy nyugodni, és újra meg újra elolvasom. Vannak bennük befejezetlen válaszok, megválaszolatlan kérdések. És ahogy bennem, vannak bennük kérdőjelek és felkiáltójelek. Olyan vagyok, mint a Bibliám – gyűrött és használt.
A színezős Bibliám aranymetszéses, azaz a lapok élei aranyfüsttel vannak bevonva, de ez a bevonat sok helyen lekopott már. Azért is, mert forgatva van, azért is, mert nem vigyázok rá eléggé. Olyan vagyok, mint a Bibliám – nem vigyázok eléggé magamra.

A Bibliám olyan, mint én vagyok. Betűk vannak benne, tinta és papír, de Isten szava lehet, ha hittel olvasom. Egy könyv a sok közül, mégis „milliók közt az egyetlenegy”, ha Jézus Krisztus szól hozzám rajta keresztül. Akkor az élet beszéde lesz. Gyűrött, megviselt, megázott, de mégis megtartott, egyben tartott. Olyan vagyok, mint a Bibliám – teljesen hétköznapi anyag, akin átsüthet Krisztus.
TeSó, ismerkedj meg ma a Bibliáddal közelebbről! Mit mond rólad? Milyennek ismernélek meg, ha a kezembe venném? Miről beszélnek a gyűrődései, a hullámosra olvasott vagy ázott lapok? Mit mondott neked Isten, mikor aláhúztál valamit benne?
Ismerkedj meg a Bibliáddal, ismerkedj meg magaddal! És életed gyűrődései, kopásai, szakadt lapjai között lásd meg azt, Aki egy ilyen életen keresztül akar világítani a világban. Ahogy a Bibliád is hagyja, hagyd te is, hogy használjon, forgasson, mások számára üzenjen általad. Életed üzenet, TeSó, add át a címzetteknek!

Dicsőség Istennek!

Kedves Olvasók! Talán nem felesleges a dicsőségről beszélni most, hogy a KRISZ 2014-re a jól ismert reformátori gondolatot tette jelmondatává: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.
Manapság a „dicsőség” szót szinte nem használjuk, kivéve az egyházi nyelvben, az úgynevezett „kánaániban”. Talán akkor mondjuk még, ha a sportolók szereznek dicsőséget országuknak egy-egy világversenyen; dolgozhatunk nemzetünk dicsőségéért, de ezzel nagyjából ki is fújt a dolog.
Az Ószövetség eredeti nyelvén a kábód[1] szó jelenti a dicsőséget. Erdeti jelentése „súlyosnak, nehéznek, befolyásosnak, sőt terhesnek lenni”. Vagyis eredeti értelmében azt jelenti, hogy valakit nem lehet „könnyen venni” vagy „lekicsinyleni”. Az Ószövetség korában súlyosnak, nagydarabnak lenni azt jelentette, hogy az ember jóltáplált, gazdag, tehát nyílván nem akárki. Az is igaz, hogy minnél súlyosabb valami, annál nagyobb a belőle kiáradó hatás.
A dicsőség az Ószövetségben igen gyakori szó. Nem csak Istenre vonatkozik. Lehet ez földi, emberi dicsőség is: Zsolt 8,6-ban az emberé; az 1 Móz 49,6 és Ézs 17,4-ben Jákóbé; az 1 Móz 45,13-ban Józsefé; a 2 Móz 28,2-ben Ároné; az Ézs 35,2-ben Libánoné; a Hag 2,3-ban a Jeruzsálemi templomé; az 1 Kir 3,13-ban Salamoné; az 1 Krón 29,28-ban és a Zak 12,7-ben Dávidé; az Eszt 1,4-ben Ahasvérós országáé; sőt az Eszt 5,11-ben Hámáné; és a Dán 2,37-ben és 5,18.20-ban Nebukadneccaré.
Látjuk tehát, hogy az Ószövetség sok mindenkivel kapcsolatban használja, tehát nem is annyira egyértelmű, hogy a dicsőség egyedül Istené, ahogy a reformátoraink tanítják.
Mégis nagyon sokszor jelöli az Úr dicsőségét is. Erről a beszél a  teremtett világ, betölti a Szent Sátrat, majd később a Jeruszálemi templomot, de például Ézsaiás látomásában (Ézsaiás 6) a mennyei trónteremben látható is ez. Tehát nem helyhez kötött.
Isten dicsőségét nem láthatja földi ember. A Sínai hegyen például csupán messziről szemlélheti a nép a törvényadás alkalmával (2 Mózes 19,16-20), Mózes is csak hátulról láthatja elvonulni (2 Mózes 33,18-23), Illés pedig palástjával takarja el az arcát előle (1 Királyok 19,13).
Az Újszövetségben a dicsőség szót a görög doksza jelöli. Érdekes, hogy a doksza szó eredetileg véleményt jelentett. Az én véleményemet másokról, vagy mások véleményét rólam. Lehetett pozitív és negatív is. Az Újszövetségben azonban ez az eredeti jelentése teljesen eltűnik, csak „dicsőség” jelentéssel fordul elő. A dicsőség tehát pozitív vélemény, jó hír, hírnév…
Az Újszövetségben sem csak Istenre vonatkozik a szó. Az asszonynak dicsősége a haja (1Kor 11,15). Pál nem emberektől eredő dicsőséget (= emberek szerinti jó hírnevet) keres: 1 Thessz 2,6. Az apostoloknak a gyülekezet érdekében hordozott nyomorúsága voltaképpen a gyülekezet dicsőségére szolgál. Az apostoloknak viszont az általuk alapított gyülekezet

----------------------------------------

ERŐ, AMELY ÁLTAL ISTEN MUNKATÁRSA LEHETSZ

Isten úgy határozott, hogy legfőbb céljainak többségét a mi segítségünkkel valósítja meg. Azzal, hogy Isten papoknak nevez bennünket, nyilván egyrészt jelzi: imádnunk és dicsőítenünk kell Őt. De ennél sokkal többet is jelent. Nekünk "királyi papságnak" kell lennünk. Krisztus ma az imán keresztül irányítja a világot. Részt kell vennünk ebben az irányításban azáltal, hogy közbenjárunk másokért, ahogy Krisztus folyamatosan közbenjár értük. (Zsid 7:25) Hivatalos bejárásunk van a mennyei trónushoz, hogy csatlakozhassunk Krisztushoz a közbenjárás szolgálatában!

ERŐ, MELLYEL ELLENÁLLHATSZ SÁTÁNNAK, ÉS LEGYŐZHETED

Ha Isten gyermekei egyszerűen elfogadnák szent megbízásukat, mint az Úr hadserege, ha figyelmeztetnék egymást, hogy az imának Isten kiemelt szerepet szán, ha csatlakoznának egymáshoz aktív, Szent Szellemtől vezetett és felkent könyörgésben, akkor láthatnánk Sátán leveretését és Isten megelevenítő jelenlétét soraink között. Megtérő lelkek eddig ismert legnagyobb aratását tapasztalhatnánk. Arra rendeltettünk, hogy Sátánt imádkozás és böjtölés által megállítsuk, visszaszorítsuk, legyőzzük. De túlságosan keveset imádkozunk, túl passzívak vagyunk és túl elégedettek lelki középszerűségünkkel és meglehetős sivárságunkkal. Úgy tűnik, hajlandóak vagyunk belenyugodni, hogy az Ördög szerezze meg a győzelmet.

Istenünk, ébressz fel minket!

Istenünk, taníts meg minket imádkozni!

----------------------------------

IMA ÁLTAL MEGÉRINTHETSZ VALAKIT

Imád nemcsak a Mennyet érheti el, hanem az imakéz mérföldeken nyúlhat át a világ bármely részéhez, és könyörgésed helyén megérinthetsz valakit, akinek szüksége van rád, akár több ezer kilométer távolságból is. Ez nem szemfényvesztés. Ez szellemi valóság. Soha nem fogom elfelejteni azt a sok évvel ezelőtti kéthetes indiai időszakot, amikor állandóan úgy éreztem: imádkoznom kell fiúnkért. Egy vasárnap délután jutott időpontra bennem ez az érzés. Éppen egyedül voltam a házunkban, s annyira elmerültem az érte való imádkozásban, hogy egy idő múlva már az idő múlását, a tér jelenlétét sem éreztem. Ahogy folytattam az imádkozást, hirtelen úgy tűnt, hogy John mellett térdelek, kezem a vállán, és úgy imádkozom érte. Nem tudom, mennyi ideig könyörögtem, vagy mit mondtam, de annyi bizonyos, hogy imádkozó karom áthidalt több ezer mérföldet, és kezem John karján nyugodott. Olyan valódi volt, mintha ott lettem volna mellette. Aztán bizonyosságot nyertem, felálltam a térdemről, majd később elvégeztem vasárnap esti szolgálatomat.

Misszionáriusi kötelezettségeim miatt nem volt alkalmam írni Johnnak másnap délig, amikor bementem az irodámba, és leültem az írógép mellé. "Kedves John, kezdtem a levelet, nem tudom, mit mond ez a számodra, de biztos vagyok benne, hogy jelent valamit. Napok óta imádkozom érted, és ahogy tegnap délután a hálószobámban leborultam, hirtelen úgy tűnt, mintha melletted térdelnék, és kezem a válladon lenne." Éppen a második bekezdést akartam írni, amikor megszólalt a csengő. Odamentem az ajtóhoz, a postás állt ott, és átadott egy táviratot. Visszamentem, bezártam az ajtót, és felbontottam a táviratot.
Ez állt benne: "Isten a vezetőm. Szelíd, de biztos döntés. Köszönet az örökségért, szeretetért, és az imádkozásért. John"
Térdre estem, s az arcomat könnyek áztatták. Isten megengedte, hogy egyik kezemmel megérintsem mennyei trónusát, másikkal fiúnk vállát. Bizonyos idő múlva aztán megérkezett John levele is. Pontosan akkor, amikor én Allahabadban, Indiában imádkoztam, John az USA-ban egyedül térdelt a sötétben, és átadta életét az Úrnak.

Isten könnyekkel szentelt imára hív

Az ima nem szórakozás, nem szeszélyünktől függő tevékenység. Az ima Krisztus királyságának legfontosabb munkája. Az ima egyesülés Istennel, a megtört szívű Atyával, Krisztussal, a síró Főpappal és az érzékeny, közbenjáró Szent Szellemmel. Részvétel szívük dobbanásában, és viselése ugyanazoknak a terheknek, amelyeket Ők hordoznak szerető szívükön. Könnyezve imádkozni, azt jelenti: befektetni az örökkévalóságra nézve. Könnyezve imádkozni azt jelenti: elvetni könnyeidet az örök aratás érdekében. Isten soha nem felejt egyetlen könnyet sem, amely a másokért végzett közbenjárás során hullott, és ezek a könnyek soha nem hiábavalók. A könnyhullatással kísért ima az egyik legerőteljesebbnek ismert formája a könyörgésnek.

"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.
Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,
vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsolt 126:5-6)

------------------------------------

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. (Róma 12:18)

Akárhogyan nézzük, ez az Ige azt mondja, hogy nem lehet mindenkivel békességben élni. De attól még meg kell próbálni. Az egyik legfontosabb terület, ahol fejlődnünk kell Krisztussal járásunk közben az, hogy szeressük a problémás, a nehezebben elhordozható embereket is. Jézus bemutatta, mit tegyünk, amikor ilyen nehéz emberekkel kerülünk kapcsolatba:

1. Fogadd el, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni. Még Isten sem képes erre! Nem is kell megpróbálnod./mert akadályozzák /

2. Tanulj meg nemet mondani az irreális elvárásoknak, de azt az „igazsághoz ragaszkodva szeretetben" tedd. (Efézus 4:15)

3. SOHA ne állj bosszút és ne vágj vissza! (Máté 5:38-39). Ezzel csak az ő szintjükre süllyedsz te magad is.

4. Imádkozz értük! (Máté 5:44) Ez neked is és a másik embernek is segíteni fog. Engedd, hogy Isten beszéljen velük.

Törekedj arra, hogy Istennek tetsszen az életed! Ez olykor egybe fog esni emberek tetszésével, olykor nem. Ha nem, akkor is Isten tetszését keresd. Hogy ez nem olyan könnyű? Senki nem állította, hogy könnyű, de áldásos és lelki békét adó…

A nap gondolata:

Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)

------------------------------

-          Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet. (Jn 7:24)

Mai Igénket remekül magyarázza a következő történet:

 Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rossz , hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva! Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törülközőkön?

A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:

- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

A nap gondolata:

 Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9)

Isten ügyét időnként az emberi gyengeség viszi előre. Ekkor ugyanis Isten hatalma és ereje még jobban láthatóvá válik. Ha egy testileg egészséges hívő ember azt mondja, hogy bízzatok az Úrban, mert ő szeret bennünket, mert fontosak vagyunk neki és kegyelme megtart napról napra, ez is lehet hatásos, de amikor ugyanezt például a kezek-lábak nélkül született Nick Vujicic mondja, valahogy másképpen cseng és jobban eljut a szívek mélyére…

Isten kegyelme elég volt Pál apostolnak, neked is elég. Ő tud és akar használni akkor is, ha szenvedés jut osztályrészül neked. Ragadd meg az Úr kegyelmét, mely Téged is megtart napról napra!

A nap gondolata:

Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.

----------------------------------

KIBESZÉLHETETLEN E N.

A legnagyobb kiváltság, amit Isten ad, az a szabadság,
hogy bármely pillanatban megközelítheted Őt.

A MENNYEI TRÓNNAL ÖSSZEKÖTŐ ERŐ

Imádban te, mint Isten gyermeke járulsz Atyád elé. Nem kell várnod, hogy egy angyal bejelentsen Nála. Nem kell erőlködnöd, hogy elfogadhatóbbá tedd magad. Nem kell gondosan felkészülnöd arra, amit mondani akarsz. Jöhetsz úgy, ahogy vagy, nyitott szívvel, és elmondhatod, amit érzel, amit kívánsz.