Dicsőség Istennek!

Kedves Olvasók! Talán nem felesleges a dicsőségről beszélni most, hogy a KRISZ 2014-re a jól ismert reformátori gondolatot tette jelmondatává: Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.
Manapság a „dicsőség” szót szinte nem használjuk, kivéve az egyházi nyelvben, az úgynevezett „kánaániban”. Talán akkor mondjuk még, ha a sportolók szereznek dicsőséget országuknak egy-egy világversenyen; dolgozhatunk nemzetünk dicsőségéért, de ezzel nagyjából ki is fújt a dolog.
Az Ószövetség eredeti nyelvén a kábód[1] szó jelenti a dicsőséget. Erdeti jelentése „súlyosnak, nehéznek, befolyásosnak, sőt terhesnek lenni”. Vagyis eredeti értelmében azt jelenti, hogy valakit nem lehet „könnyen venni” vagy „lekicsinyleni”. Az Ószövetség korában súlyosnak, nagydarabnak lenni azt jelentette, hogy az ember jóltáplált, gazdag, tehát nyílván nem akárki. Az is igaz, hogy minnél súlyosabb valami, annál nagyobb a belőle kiáradó hatás.
A dicsőség az Ószövetségben igen gyakori szó. Nem csak Istenre vonatkozik. Lehet ez földi, emberi dicsőség is: Zsolt 8,6-ban az emberé; az 1 Móz 49,6 és Ézs 17,4-ben Jákóbé; az 1 Móz 45,13-ban Józsefé; a 2 Móz 28,2-ben Ároné; az Ézs 35,2-ben Libánoné; a Hag 2,3-ban a Jeruzsálemi templomé; az 1 Kir 3,13-ban Salamoné; az 1 Krón 29,28-ban és a Zak 12,7-ben Dávidé; az Eszt 1,4-ben Ahasvérós országáé; sőt az Eszt 5,11-ben Hámáné; és a Dán 2,37-ben és 5,18.20-ban Nebukadneccaré.
Látjuk tehát, hogy az Ószövetség sok mindenkivel kapcsolatban használja, tehát nem is annyira egyértelmű, hogy a dicsőség egyedül Istené, ahogy a reformátoraink tanítják.
Mégis nagyon sokszor jelöli az Úr dicsőségét is. Erről a beszél a  teremtett világ, betölti a Szent Sátrat, majd később a Jeruszálemi templomot, de például Ézsaiás látomásában (Ézsaiás 6) a mennyei trónteremben látható is ez. Tehát nem helyhez kötött.
Isten dicsőségét nem láthatja földi ember. A Sínai hegyen például csupán messziről szemlélheti a nép a törvényadás alkalmával (2 Mózes 19,16-20), Mózes is csak hátulról láthatja elvonulni (2 Mózes 33,18-23), Illés pedig palástjával takarja el az arcát előle (1 Királyok 19,13).
Az Újszövetségben a dicsőség szót a görög doksza jelöli. Érdekes, hogy a doksza szó eredetileg véleményt jelentett. Az én véleményemet másokról, vagy mások véleményét rólam. Lehetett pozitív és negatív is. Az Újszövetségben azonban ez az eredeti jelentése teljesen eltűnik, csak „dicsőség” jelentéssel fordul elő. A dicsőség tehát pozitív vélemény, jó hír, hírnév…
Az Újszövetségben sem csak Istenre vonatkozik a szó. Az asszonynak dicsősége a haja (1Kor 11,15). Pál nem emberektől eredő dicsőséget (= emberek szerinti jó hírnevet) keres: 1 Thessz 2,6. Az apostoloknak a gyülekezet érdekében hordozott nyomorúsága voltaképpen a gyülekezet dicsőségére szolgál. Az apostoloknak viszont az általuk alapított gyülekezet

----------------------------------------