Csodálatos.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Elmúlt mi régi, és újjá lett minden.
és összes bűnödet, elrontott múltadat,
kegyelem tengerébe veti Isten.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Új hang szól hozzád, igaz és tiszta szó.
Örök ige. Ma is az útra rávezet.
Megsebez olykor, és mégis gyógyító.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Isten szívével imádság köt össze.
S naponta válaszol az örök szeretet:
Vezérli lépteid, megtart örökre!

Az újrakezdés oly csodálatos!
Cinkosok helyett, testvérekre leltél.
S ha talpraállítsz egy-egy hulló életet,
a legföbb tantárgyból már jól feleltél.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Előtted távlat, éltet jó reménység,
Rostádon hullni hagysz már mindent, mi szemét.
ragyog kezedben a valódi érték.

Az újrakezdés oly csodálatos!
Ennek az újnak nem lesz soha vége.
Megszűnik egykor, könny, bűn, fájdalom,
- nem fakul új ég, új föld dicsősége.
Siklós József (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------

MEGTÉRÉS.

Egy ifjú gyermekhez Isten Szent Lelke jött,
Szelíden, esdve kérte őt:
Fogadj be engemet a te szívedbe,
Légy az enyém örökre.

„Nincs időm”, az ifjú rá így válaszolt,
„Most játszani vágyom, még gyermek vagyok.
Most nincs időm, Most nincs időm -
Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek”.

Aztán majd visszajött a felnőtt ifjúhoz,
Esdve kérte újra, így szólt:
„A munkás kevés, oly nagy az aratás,
Jöjj mert munka vár reád.”

„Hagyj békémet mostan én ráérek még,
A bűnt és a világot szeretem én,
Rá érek még, rá érek még,
Majd nem sokára, szolgád leszek.”

Gonddal telt férfi volt, mikor a Lélek szólt:
„Ne habozz jöjj siess még most.
Az idő lejár és te öregszel már,
Még meddig várjak reád?”

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,
Az életnek gondja és sok munka vár;
Most nincs időm, most nincs időm,
Ha nem lesz gondom, hozzád jövök.”

Immár reménytelen, reszket és kesereg,
Sóhajt könnyezve az öreg.
Az élet lejárt, mindennek vége már,
A halál jön és nem vár.

„...A Szent Lélek tőlem már eltávozott,
Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.
Már nincs időm, nincs több időm,
Jaj! mi lesz velem, ha meghalok?!”