Jöjj, Uram!

Uram, Reád vár vergődő hitem.
Uram, Reád vár tépett, bús szívem,
gondterhelt arcom redőin a könny
s lelkem mélyén a fájdalomözön.

Reád vár bennem a panaszos jaj,
minden szenvedés és minden sóhaj,
a néma ajak, a rebegő száj,
Reád vár bennem minden, ami fáj.

Szívem oltárán kész az áldozat,
reákötöztem bűnös magamat.
Gerjesszen lángot rajta a kezed,
hogy oltáromon égjen szent tüzed.

És e lángoknak hatalmas heve
sok bűneimet mind égesse le.
Akkor boldog lesz egész életem....
Uram, Reád vár tépett, bús szívem!
Dénes Ferenc
--------------------------------------------------------------------
Párbeszéd.
A szó érvényes most is: meg kell térni!
- Meg is fogok, de … van rá még időm!
Bár nem vagyok rossz, mégis, van miből,
- előbb azonban még szeretnék élni
az élettől még valamit kapni vágyom!

- Honnan tudod, hogy lesz rá még időd?
Sokan már idő előtt kidőltek,
s kevés az is, amit vársz, ifjú barátom!
Földhöz ragadtak lapos álmaid…
Nekem kevés az, hogy csak valamit
adjon nekem e fukar földi élet!
Nem lehetek oly igénytelen:
Maga a teljes élet kell nekem!
És neked is: maga az örök élet!
Balog Miklós (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------

Megtérés.

Nem kérdezi: hol voltál eddig,
Szép napkeltétől napestig...
Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.
Hányszor csúfoltad, s hányszor hagytad,
Ha drága keresztjén kacagtak...
Elfelejtette minden vétked...
Csak átölel... csak örül néked...
...Reszket a lábad? Szemed könnybe’?
Mit mondjál néki? Hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe:
Néki nincs szüksége beszédre!

--------------------------------------------------
Áldozat.

Nézd, Uram, oltárt építek
ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked:
Nézd, Uram: a harcom, csődöm tette rá,
kos gyanánt megtört szívemet!

Nem én, Uram, a kegyelmed hozott,
sok harcon át az oltárhoz engem...
S az úton, mely von Magadhoz,
megadó alázat sír a térdeimben.

Uram, én kincset hoztam, lelkemben.
Immár porba hullt minden bálvány,
Nem áltat már a hiú forma,
Rút, gyilkos szívem az áldozati bárány.

Én meggyújtom a rőzsét,
Hadd égjen hamuvá minden bűn és vétek...
- Óh, drága tűz, szent lobogás! –
Ott vár a magasban a diadalmas Élet.
Venyercsán László, (Legyőzött honfoglalók, 14)