"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre..."

"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre,

 de a gonosztevőnek rettegés."

(Példabeszédek 21:15)

A törvény vagy mindenkire érvényes egy országban, vagy nem ér semmit. A hívő ember – akit Igénk igaznak nevez–, törvénytisztelő. A törvény feladata nem lehet kevesebb, mint a jó dicsérete és a rossz elmarasztalása, megadva ezzel emberi életünk élhető kereteit. Ott azonban mindig baj van, ha vannak törvényen kívüliek – hogy ne írjam: törvény fölöttiek. Egyformán érvényes kell, legyen ránk nézve a törvény szava, legyünk bár asztalosok, kőművesek, pedagógusok, papok, orvosok, vagy éppen politikusok. Ezt várja el a tisztességes ember, és az tényleg örömmel tölthet el bennünket, ha így van. Ha azonban a valóság ettől messze van, ott a káosz kezd úrrá lenni, ami viszont nem jelenthet örömöt a hívő embernek…

-,.-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-

Bízzál

Füle Lajos: 

Bízzál

Bízzál! Nincs ennél fontosabb,
fedezetet rá Isten ad,
s az Ő örök körébe von
JÉZUS által e bizalom.

TESTVÉR, DÍCSÉRD AZ URAT…

 Feketéné Bokor Katalin :

TESTVÉR, DÍCSÉRD  AZ URAT…

 Testvér, dicsérd az Urat, mikor felébredsz,

S nappal, munkád között, s ha lefekszel..

Dicsérd Őt gondolatban, hangosan szavaiddal..

Tégy bizonyságot Róla, ki éltedet adta.

 Testvér dicsérd az Urat, mert Ö nagyon szeret

Lássék rajtad, hogy örül a szíved…

Hogy megismerhetted Őt,

Jézus Krisztust, az Üdvözítőt.

Hálatelt szavaid Róla zengjenek.

Ki lehajol hozzád, s irányítja élted…

Mily boldogság naponta tapasztalni,

Hogy ismeri még „lakásod határait” is.

Hisz tapasztalhatod élted minden napján,

Hogy Ö ismeri gyermekei gondját..

Küld segítséget, kikre nem is gondolsz,

De Szentlelke által látja a Te gondod.

Testvér!  Dicsérd az Urat mikor ébren vagy mindig

Szent, szent, szent Ö, harsogják szavaid,

Hiszen Ö íratta le a Zsoltáríróval:

Dicsekedjetek nap, mint nap az Úrban.

Mert  hála és köszönet neki, de van mivel dicsekedj,

Mert Atyád naponta vezette, s vezeti élted…

Örömmel sugározzon az arcod, a szemed.

Hisz kicsiny eszköze lehetsz szent kezében.

Te is, s mindazok kik néki átadják  magukat..

Dicsérjétek Őt, ki mindenkiért meghalt..

Jézus Krisztust, ki nemsoká visszajön,

Elvinni azokat, kik életükkel dicsérik őt.  2006.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,---,,-

Ismeretlen

Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni.

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Tündér-szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!
...csak SZERETNI...

 Milyen mértékkel mérsz?

 „Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek" (Lk 6,38).

Ismertem egy kedves testvért, aki erősen bírált mindenkit. Kedvelt megjegyzése volt: „Ez Isten keze." Ha beteg volt valaki, ezt mondta: „Isten keze van rajta." Olykor talán igaza is volt. Egy napon egy másik testvér - akit szintén bírált - elveszítette a fiát, és akár hiszitek, akár nem, levelet kapott ettől az embertől, a következő tartalommal: „Isten keze ez rajtad!" Láttam ezt a levelet, és rettenetesen felháborodtam ezen a szüntelen ítélkezésen. De még inkább elszörnyedtem, amikor két héttel később saját fia is megbetegedett, majd meghalt. Ekkor kísértésbe estem és írtam neki: „Veled bánkódom nagy veszteségedben, de ha a mi testvérünk azért veszítette el a fiát, mert Isten keze ránehezedett, akkor hogy áll a dolog veled? Úgy látom éppen ideje, hogy valaki ezt megmondja neked!" Isten azonban megdorgált. Mert nem ugyanazt tettem-e én is, amit másvalakinél helytelenítettem? Kegyelme idejében visszatartott. Széttéphettem a még fel nem adott levelet. „Nem kellett aratnom, ha nem vetettem."

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,--,-

 Előre elkészített jócselekedetek

    „Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jócselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Ef 2,10).

Az első mondat így is hangozhatna: „Az Ő mesterműve vagyunk." A Gyülekezet a lehető legjobb, amit Isten létrehozott. Jobbat ki sem találhatnánk. Mégis amikor körülnézünk és mindenütt csak a romlást látjuk, csodálkozva tesszük fel a kérdést: „Mi lesz a Gyülekezettel?" Szerintem (W. Nee) a Gyülekezet nem lesz valami, hanem a Gyülekezet már „befutott". Célja nem a jövőben fog megvalósulni, mert Isten szándéka már megvalósult Krisztusban a világ fundálása előtt. Ha ennek az örök ténynek a világosságában indulunk el Ővele együtt, akkor tanúi lehetünk, ahogy ez a célkitűzés fokozatosan valóra válik. A Róma 8,30-ban Pál azt mondja nekünk, hogy akiket Isten eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította és meg is dicsőítette. Tehát mindazok, akik az övéi, Isten szándékában már dicsőséget nyertek. A cél Krisztusban már megvalósult, a Gyülekezet dicsőségre jutott.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Te vagy!  ÚR

    „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).

A halál fegyvere a pokol kapuinak. Ez még ma is igaz; mégis, amíg Isten meg nem nyitja a szemünket, addig alig ismerjük az Úrról szóló hitvallásunk értékét. De amikor valamilyen előre nem látott körülmény miatt hitünk meglankad, imádságunk elakad, szellemünk mintha meg lenne bénítva, akkor megtanuljuk, milyen nagy szükségünk van a Krisztusról szóló bizonyságtételre. „Te vagy az Úr, Te vagy a győztes, Te vagy a király." A legjobb imádság nem az, hogy „én akarok vagy szeretnék valamit", hanem ez: „Te vagy." Amint kimondjuk, rájövünk, hogy Isten éppen erre várt. Ha kijelentést kaptunk, beszéljünk róla. Imaközösségben, a gyülekezetben, egyedül az Úr előtt, a nyüzsgő világ közepette avagy a nyomorúság sötét óráiban tanuljuk meg ezt kiáltani: „Te vagy!"

-,-,--,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

            Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűntény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

..és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: “Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?” De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba.
Lukács 9:52-56
A szamaritánusok haragudtak a zsidó népre ezért nem fogadták be Jézust, mert nem akartak vele közösségben lenni. Így Jézus csak át utazott a földjükön. Nem vették észre, hogy a menny legnagyobb ajándékát utasítják vissza. A tanítványok viszont úgy gondolták ezt meg kell torolni. Pedig Jézus mellett éltek, mégis sokszor hibáztak,.Na nem a mentségünkre szolgál ez a történet, de érdekes hogy Jézus mellett is működik a gonosznak a lelkülete. Akkor hogy ne működne a mai időben is.
Semmi nem bánthatja jobban Istent mintha vak buzgóságból okozunk szenvedést másoknak.
Jézus szelíden megdorgálta őket “Nem tudjátok milyen lélek van bennetek”
Köszönjük Uram, hogy te azért jöttél, hogy minden bűnöst megments. Irgalmas a te szíved és megindul akkor is rajtunk amikor engedünk a gonosznak, nem hagysz minket elveszni, hanem megmentesz minket. Ámen.
Az -az indulat legyen bennetek, ami Krisztusban is megvolt:mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult: megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és ezt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké: és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Filippi, 2:5-11,
Ez az ige Jézust példázza, ahogyan tisztelte az Atyát, és magát megalázva engedelmeskedett, a halált is vállalva az emberekért. Tette ezt szeretetből, önzés nélkül, nem a saját hasznát nézte, hanem azt, hogy az embereket megváltsa a halálból. Milyen jó volna, ha mi is tudnánk olyanok, lenni, mint ő. Benne van a nevünkben, keresztények, krisztusiak. Az ő Lelke munkál bennünket nap, mint nap, mégis sokszor elbukunk. Kérünk, Úr Jézus add, hogy hozzád hasonlatosak legyünk, ne testi módon éljünk. Tudjuk a lelki ajándékokat magunkra felruházni, hogy azt az emberek messziről lássák rajtunk.. Hogy a gonosz ne tudjon uralkodni rajtunk, se a vágyaink, se az indulataink felett.
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel, és kívánságaival együtt. Ha a lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
Galatákhoz, 5:22-26
Ha valakiben ez mind megtalálható, akkor a törvény őt el nem ítéli, de vajon minden megtalálható bennünk?
Vizsgáljuk meg magunkat hétről-hétre és ne engedjük az óembernek, hogy uralkodjon rajtunk, hanem legyünk lelki emberek és vigyázzunk, hibába ne essünk, nehogy a gerendát észrevétlenül hagyjuk a szemünkben. Feszítsük meg a régi énünket, ez a legkevesebb, amit a mi Urunkért tehetünk. Adjon nekünk erőt erre az Úr Jézus Krisztus. Ámen.

-,--,-,-,,-,,-,-,--,---,--,-,,-,-,--

  FONTOSABB IGÉK A BIBLIÁBÓL :
János Evangélium 3:16
  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adta,
  ha valaki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Római levél 10:9-10
  Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed,
  hogy az Isten feltámasztotta Õt a halálból, üdvözülsz.
  Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Apostolok Cselekedetei 4:12
  És nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között
  az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
Apostolok Cselekedetei 2:38
  ...Térjetek meg, és merítkezzetek be a Jézus Krisztus nevébe a bûnöknek
  eltörlésére, és veszitek a Szent Szellem ajándékát
2. Korinthusi levél. 5:17
  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak,
  ímé, újjá lett minden.
János elsõ levele 5:13
  Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg,
  hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.
Efézusi levél 2:8-9
  Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.
  Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjen.

.

MÁJUS 31.  Pünkösdvasárnap – A Szentlélek kitöltetése Apostolok cselekedetei 2,1–13 A Szentlélek pünkösdi csodája tette eggyé a hitben először az apostolokat, aztán a megtérteket, akik hozzájuk csatlakoztak. Az emberek örök problémája, hogy más nyelvet beszélnek, így nem képesek egymást megérteni. Más nyelvet beszél a férfi, és másikat a nő. Más nyelvet beszél a felnőtt, és másikat a fiatal. Más nyelvet beszél a keresztyén, és másikat a világ. Nyelvében él a nemzet – fogalmazta meg Széchenyi István. A közösség nem létezik közös nyelvhasználat nélkül. A nyelv teszi lehetővé, hogy a gondolatok, érzelmek, szándékok és akaratok közölhetők legyenek, így közössé válhassanak. A keresztyének Krisztusban egyek. Jézus Krisztus az, aki eggyé alkotja őket a Szentlélek titokzatos munkája nyomán, de ezt az egységet a nyelvben fejezi ki a hívő ember. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a keresztyénség időről időre újrafogalmazza azokat az igazságokat, melyek önazonosságát adják. A közös hitvallásban mutatkozik meg (írva vagy beszélve) a hit azonossága. Amikor valaki bemerítésre jelentkezik, nem elégszünk meg azzal, hogy látjuk a viselkedését, másokhoz való viszonyát, hanem igenis tudni akarjuk, hogy mit vall, mit hisz. Ezt pedig szavakban kell elmondania. Ha szavainak tartalma nem azonos a mi bibliai hitünkkel, akkor bizonyára nem fogjuk be- meríteni, bármennyire is szimpatikus és „aranyos”. A Szentlélek tehát nem valami megfoghatatlan egységet teremt, amelyben mindannyian csak úgy megérezzük a közös nevezőt, hanem a kapcsolat szavak- ban is valóságos és ellenőrizhető. Ez a tény magyarázza azt, hogy a 2000 év során miért tartotta mindig fontosnak a keresztyénség, hogy hitét megfogalmazza. A Szentlélek segít abban, hogy Isten kinyilatkoztatott igazságait időről időre újrafogalmazzuk úgy, hogy közben továbbra is ugyanazt jelentse. A Szentléleknek ez a csodája segít abban, hogy megőrizzük tisztán a hitet. A Szentlélek nyelvcsodája hatalmaz fel arra bennünket, hogy óvjuk a hívők egységét, hogy megvizsgáljuk a lelkeket, hogy egyértelműen adjuk tovább a hitet bizonyságtételünkön keresztül. A kitöltetett Szentlélek tette egyházzá (eggyé) a bűnbánattal Krisztusban hívő embereket. De számukra ennek valóságát a nyelvcsoda tette kézzelfoghatóvá. Bábellel szemben Isten pünkösdkor nemcsak megengedte az azonos nyelvhasználatot, de akarja is az emberek egységét, közös beszédét. De Krisztusban. Te tudsz-e már Krisztusban a Szentlélek által egyértelmű lenni, akit nem lehet félreérteni?  Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy szolgálatunkat ne csupán emberi eszközökkel, ha- nem Lélekkel teljesen végezzük! – 1Kor 2,1–5

ApCsel 7,51-8,1a; Jn 6,30-35

ApCsel.7,51-től néhány vers: István megkövezése, ne ródd fel nekik bűnül!
Jn 6,30-tól néhány vers: "nem Mózes adta nektek, hanem az én Mennyei Atyám, Én Vagyok az élet kenyere" - mondta Jézus

Amint a kenyér és a só ínyemet betölti,
Amint a vas taglót fogom a barmokat leölni,
Amint lakoma után reám permetez a kölni,
Az ÖRÖKLÉTBEN úgy hiszek, mintha nem volnék földi.
                               (Szécsi Margit: Ember éneke)

Meglepődünk: ez most hogy jön ide? Talán úgy, hogy a gondolkodó ember évezredek óta keresi, kutatja, reméli az átjárást, átvezetést a földről az égbe.
Az egyszerű és természetes étel, a tisztességgel végzett munka, önma­gunk legyőzése, az ünnepnapok megszentelése bizton átvezet az örök­létbe.
István tudta, hogy a megbocsátás, nem ütés, nem visszaütés az egyik bizton átvezető út.
Az egész Biblia az egységet fejezi ki. István teljes egységben volt Jézus­sal. Jézus is egységben van az Atyával és a Lélekkel. Tegnap elmél­kedtünk a meg nem romló, időtálló ételről. Mai részben Jézus érzékelteti, hogy Ő az élet kenyere. Van-e fülünk a meghallásra, hogy szertartások, liturgiák, obszervanciák helyett és mellett és között, és nélkül Jézus példája, útja, mintája az egyetlen hiteles élet az átvezetéshez.
Ég és Föld elmúlnak, de az én Igéim el nem múlnak - mondja Jézus.
Köszönjük testvéreink sok-sok éve megtapasztalt hiteles életeit, köszön­jük, hogy minket is hívtak, hogy mi is hívhattunk másokat. Add tovább, szamár a végállomás!   

[Kiss Jozsó, Budapest

MÁJUS 30  Minden térd meghajol előtte Ézsaiás 27 Egy napon majd lezárja a történelmet az Úr. Vége lesz az ellene lázadó, fennhéjázó népeket sújtó ítéletsorozatnak, és célhoz ér azon bűntől megtisztító próbatételek láncolata is, melynek végén Isten egyenként összegyűjti választottait, hogy egy szent népben egyesítse őket. Ennek az ígéretnek a megvalósulását sokan Izrael állam létrejöttében vélik felismerni. Ez részben érthető, de testies síkra tereli az Úr lelki természetű és a végidőkben beteljesülő ígéretét. Ez az ígéret a mennyei Jeruzsálemre mutat és a benne lakó, min- den népből összegyűjtött seregre, azokra, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében. Az Úr, aki mindezt véghezviszi, méltó hódolatunkra. A végidőkről szóló igék gyakorta szenvedélyes vitákat váltanak ki még egy-egy gyülekezeten belül is. Be kell látnunk, hogy amit az üdvösség szem- pontjából most fontos tudnunk, azt most érteti meg velünk a Szentlélek, sőt elégséges erőt ad a meg cselekvéséhez is, a most még eldönthetetlen vitatémáinkra nézve pedig egy igét ad nyugtatóul: „...ha valamit másképpen gondol- tok, azt is kijelenti majd Isten nektek...” (Fil 3,15) „Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én!”  A Szentlélek gyümölcse: az önuralom 1Korinthus 9,24–27 Az ókor atlétái a legszigorúbb önmegtartóztatást gyakorolták az áhított győzelem érdekében. Atléták vagyunk mi is. Küzdőterünk maga az élet. Célunk az Isten. Tőle várjuk a számadás napján az örökzöld babérnál is maradandóbb győzelmi koszorút. Küzdőterünk, célunk és jutalmunk tehát magasztosabb, mint a sportolóké. Vajon fölkészülésünk is magasabb színvonalú-e, mint az övék? Félő, hogy az önuralom gyakorlása terén az akaratunkat gyengítő kényelemszeretet miatt híjával találtatnánk. Ideje, hogy összeszedjük magunkat, és fölmérjük a győzelmünket veszélyeztető pontokat. Ilyenek például: az ital iránti vonzalom, a zabolátlan érzé- kiség, az indulatosság, az anyagiasság, a falánkság, a pletyka... Ezek leküzdése csak önuralommal lehetséges, mely „...képesség arra, hogy egyfelől a vágyakat, ha azok bűnös örömökre irányulnának, az értelem által korlátozza, másfelől erőssé és késszé tesz arra, hogy akár a nemes cél érdekében a gyötrelmet elviseljük” (Platón nyomán). Fölismertük a jót, látjuk a tennivalót is, most kérjünk erőt a győzelmet adó Úrtól: „Küzdelmemben állj mellettem, Harchoz erőt adj nekem!”

-,-,,-,,,-,--,---,-,,,,,-,--,,,-,,,--,-,--,

Jn 6,22-29
„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre...”, - mondta Jézus a sokaságnak és mond­ja ma nekünk is.
Megfontolt és előrelátó embernek tartja a mai gondolkodás azt az em­bert, aki mielőtt belefog valamibe, mielőtt dönt a pályaválasztásról, pár­választásról, azt kérdezi meg magától:
- Mi lesz ebből a hasznom?
- Megéri-e beleugranom ebbe a vállalkozásba?
- Jól jövedelmező lesz-e ez a szakma?
- Van-e elég vagyona a barátomnak?
- Érdemes-e összeházasodni vele?
- Mit kapok cserébe, ha én ezt „ beleadom” a vállalkozásba, tanulásba,
  házasságba?
Mindegyik kérdés anyagiak szerzésére irányul.
Egyik érettségi előtt álló, szomszéd kislány „világosította fel” nagy­lányomat arról, milyen diplomát érdemes ma szerezni ahhoz, hogy jól  jövedelmező állása lehessen. Majd sajnálkozó lenézéssel mosolygott rajta, mert leányom kifejtette, hogy ő vagy tanítani, vagy szociálisan rá­szorulókkal szeretne foglalkozni.
Megdöbbentem. Az én pályaválasztásomat az motiválta annakidején, hol van rám szükség, mire akar Isten engem felhasználni, mihez értek. A gyerekeink továbbtanulását szintén ez befolyásolta.
Tanítói diplomával rendelkező unokahúgom nyáron hozzáment egy kár­pátaljai fiúhoz, aki szociális munkás. Férjemmel együtt meghatódtunk az esküvőjükön a döntésükön, és hisszük, ha nem is fognak dúskálni a javakban, Isten áldása körülveszi őket és, amire szükségük lesz, azt meg­kapják.
Ahol a szíved, ott a kincsed, mondja Jézus valahol az Újszövetségben.
Hiszem azt, hogy mindnyájan egy küldetéssel születtünk. Egy olyan kül­detéssel, amiben azon kell fáradoznunk, hogy a hétköznapjaink, ünnep­napjaink maradandó gyümölcsöt, romolhatatlan eledelt teremjenek.
Ezek apró és nagy döntéseinken múlnak. Kívánom a szomszéd kislánynak, neked, aki olvasod, és mindnyájunknak, hogy tudjunk úgy dönteni apró és nagy helyzetekben, hogy ne kelljen megbánnunk döntéseinket, hogy elégedettség és belső béke legyen bennünk, ha visszanézünk tegnap­jainkra és szemléljük a mát.   

kép: Az Úrnak lelke van énrajtam
“Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat.”
Lukács, 4:18
Jézus Názáretben mondta ezeket, de a saját népe nem fogadta el, megvetette őt. Mennyire fájhatott neki, hogy azok az emberek nem hittek benne akik a legkedvesebbek voltak a szívének, pedig szelíden sorolta fel miért is küldetett ő. A városon kívülre üldözték és le akarták taszítani a hegyről. A gonosznak szelleme szállt az emberekre, hogy ne lássák az ő felséges nagyságát. Még a zsinagógában lévő tisztátalan ördögi lélektől gyötört ember is így szólott,
- Ah mi közünk hozzád názáreti Jézus?- Jöttél, hogy elveszíts minket, ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje! És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből!
És az ördög,azt középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
Lukács 4:34-35
Elgondolkodtató, hogy még a gonosz is felismerte, sőt még megvallást is tett róla. A ma emberében ugyanúgy a gonosz lelkek nem engedik, hogy felismerjék az ő felséges nagyságát, küldetését. Jézus most is, mint akkor, szolgál az embereknek, hirdeti az evangéliumot a biblián keresztül
- gyógyít, embereket használva, imádságokat meghallgatva,
- szabadít, akik ezt kérik, és szívükben megtérnek hozzá,
- a vakok szemeit megnyitja a megtérésük után.
Uram hálásak vagyunk neked, hogy szolgai lelkülettel dolgoztál az emberek között, és ma is ezt teszed. Add, hogy az emberek felismerjék ezt és elfogadjanak téged. Hogy a bűn ne szaporodjon hanem csökkenjen mert a bűn az ami elválasztja az embert Istentől.

Csendesedjetek el

 „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt" (Zsolt 46,11).

Ha Isten trónja inogni látszik, meg tudja-e szilárdítani? Egyesek így gondolják. Jákob is ilyen volt. Isten világosan megmondta, hogy övé lesz az elsőbbség, és Jákob ezután minden tettével elő akarta mozdítani Isten terveit. Látta, hogy ő Isten választottja, és ezt szívesen el is fogadta. Egy napon azonban megtudta, hogy atyja kiküldte Ézsaut vadászni, és kilátásba helyezte számára az áldást. Ha ez megtörténhet, hol van akkor Isten ígérete? Tenni kell valamit! Az okos, fogékony Jákob, aki egyúttal ravasz cselszövő is volt, úgy gondolta, hogy Isten helyett kell cselekednie. Megcsalta hát atyját. Csalása miatt azonban minden látszólagos nyereségét hátrahagyva menekülnie kellett. Igen, ő valóban Isten választottja volt, és Istennek szüksége volt rá, ám egyelőre nem ismerte sem Istent, sem önmagát. Csak a kemény isteni fegyelmezés, melyben ezután részesült, változtatta meg. A leleményes, okos emberek általában nagy adagban kapják ezt.

 Amit az ember vet, azt aratja is

 „Amit az ember vet, azt aratja is" (Gal 6,7).

Amikor Isten ténylegesen foglalkozni kezd velünk, gyermekeivel, saját elvei és módszerei szerint jár el. Megbocsáttattak a bűneink Krisztusban? Akkor mostantól előjogunk, hogy Isten gyöngéden bánjon velünk, és figyelmeztessen, ha csak egy pillanatra is letértünk az Ő útjáról. Ez gyakran azt jelenti, hogy amit ma átélünk, szorosan kapcsolódik valamilyen múltbeli eseményhez, vagyis azt aratjuk, amit vetettünk. Szívélyesek és barátságosak voltunk másokhoz? Akkor Isten is megsokasítja kegyelmét rajtunk. Bíráltuk mások cselekedeteit? Akkor előbb-utóbb felfedezzük majd, hogy mi is ugyanazt tesszük, és a következményeket is learathatjuk. Mert amilyen mértékkel mérünk, olyannal mérnek nekünk is. „Ha tudtátok mi a visszás testvéretek cselekedetében, azt is tudnotok kellett volna, mi a helytelen saját magatartásotokban!" Ez Isten gondolata. Nem rideg ez a bánásmód, hiszen Ő meg akar őrizni bennünket. Fogadjuk el hát tőle, és akkor számos, előre nem látható veszélyt elkerülhetünk.

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Reviczky Gyula: Dicsvágyónak

Dicsvágy emészt? áhítja lelked
A koszorút, a hírnevet?...
Tisztább gyönyör szeretve lenni:
Légy rajta, hogy szeressenek.

Mit ér fejednek a borostyán,
Ha már kihullt, vagy ősz hajad?
Mi haszna, hogyha emlegetnek,
Ha már pihensz a föld alatt.

Szerető szívek hő verése
Hideg dicsőséggel fölér;
És illatosb a szeretetnek
Virága mint minden babér.

Ne hidd, hogy hatalom, dicsőség,
Fény, pompa boldogítanak.
A tenger el nem oltja szomjad',
Hanem a tiszta, kis patak.

Szegény vagy, bármiképp csodálnak,
Ha senki, senki sem szeret.
Azért ne hideg ércbe, kőbe:
Szívekbe írd be képedet.

Óh, ne mulasszad el szeretni,
A míg van kedves embered;
Mert elmúlik az élet és a
Sírban szeretni nem lehet.

Barsy Irma: Mit tennél

Mit tennél, ha tudnád: már csak egy évig élsz?
Hosszú idő egy év. Tervezel még? Remélsz?

És ha csak egy hónap?... Nem több, egy hét csupán?
Kezed remegve nyúlna a tűnő perc után.

Talán nincs több: egy nap. Egy rövid óra még.
Jég töri le a termést, lehull a veréb.

Egy perc. Már itt se vagy és oly sötét az éj.
Lélek, légy készen mindig és ne félj, ne félj!

Ha becsülettel éltél, a hajnal felragyog,
s te mosolyogva mondod: Uram, tied vagyok.