Milyen mértékkel mérsz?

 „Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek" (Lk 6,38).

Ismertem egy kedves testvért, aki erősen bírált mindenkit. Kedvelt megjegyzése volt: „Ez Isten keze." Ha beteg volt valaki, ezt mondta: „Isten keze van rajta." Olykor talán igaza is volt. Egy napon egy másik testvér - akit szintén bírált - elveszítette a fiát, és akár hiszitek, akár nem, levelet kapott ettől az embertől, a következő tartalommal: „Isten keze ez rajtad!" Láttam ezt a levelet, és rettenetesen felháborodtam ezen a szüntelen ítélkezésen. De még inkább elszörnyedtem, amikor két héttel később saját fia is megbetegedett, majd meghalt. Ekkor kísértésbe estem és írtam neki: „Veled bánkódom nagy veszteségedben, de ha a mi testvérünk azért veszítette el a fiát, mert Isten keze ránehezedett, akkor hogy áll a dolog veled? Úgy látom éppen ideje, hogy valaki ezt megmondja neked!" Isten azonban megdorgált. Mert nem ugyanazt tettem-e én is, amit másvalakinél helytelenítettem? Kegyelme idejében visszatartott. Széttéphettem a még fel nem adott levelet. „Nem kellett aratnom, ha nem vetettem."

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,--,-

 Előre elkészített jócselekedetek

    „Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jócselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Ef 2,10).

Az első mondat így is hangozhatna: „Az Ő mesterműve vagyunk." A Gyülekezet a lehető legjobb, amit Isten létrehozott. Jobbat ki sem találhatnánk. Mégis amikor körülnézünk és mindenütt csak a romlást látjuk, csodálkozva tesszük fel a kérdést: „Mi lesz a Gyülekezettel?" Szerintem (W. Nee) a Gyülekezet nem lesz valami, hanem a Gyülekezet már „befutott". Célja nem a jövőben fog megvalósulni, mert Isten szándéka már megvalósult Krisztusban a világ fundálása előtt. Ha ennek az örök ténynek a világosságában indulunk el Ővele együtt, akkor tanúi lehetünk, ahogy ez a célkitűzés fokozatosan valóra válik. A Róma 8,30-ban Pál azt mondja nekünk, hogy akiket Isten eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította és meg is dicsőítette. Tehát mindazok, akik az övéi, Isten szándékában már dicsőséget nyertek. A cél Krisztusban már megvalósult, a Gyülekezet dicsőségre jutott.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Te vagy!  ÚR

    „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).

A halál fegyvere a pokol kapuinak. Ez még ma is igaz; mégis, amíg Isten meg nem nyitja a szemünket, addig alig ismerjük az Úrról szóló hitvallásunk értékét. De amikor valamilyen előre nem látott körülmény miatt hitünk meglankad, imádságunk elakad, szellemünk mintha meg lenne bénítva, akkor megtanuljuk, milyen nagy szükségünk van a Krisztusról szóló bizonyságtételre. „Te vagy az Úr, Te vagy a győztes, Te vagy a király." A legjobb imádság nem az, hogy „én akarok vagy szeretnék valamit", hanem ez: „Te vagy." Amint kimondjuk, rájövünk, hogy Isten éppen erre várt. Ha kijelentést kaptunk, beszéljünk róla. Imaközösségben, a gyülekezetben, egyedül az Úr előtt, a nyüzsgő világ közepette avagy a nyomorúság sötét óráiban tanuljuk meg ezt kiáltani: „Te vagy!"

-,-,--,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

            Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűntény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.