kép: Az Úrnak lelke van énrajtam
“Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat.”
Lukács, 4:18
Jézus Názáretben mondta ezeket, de a saját népe nem fogadta el, megvetette őt. Mennyire fájhatott neki, hogy azok az emberek nem hittek benne akik a legkedvesebbek voltak a szívének, pedig szelíden sorolta fel miért is küldetett ő. A városon kívülre üldözték és le akarták taszítani a hegyről. A gonosznak szelleme szállt az emberekre, hogy ne lássák az ő felséges nagyságát. Még a zsinagógában lévő tisztátalan ördögi lélektől gyötört ember is így szólott,
- Ah mi közünk hozzád názáreti Jézus?- Jöttél, hogy elveszíts minket, ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje! És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből!
És az ördög,azt középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
Lukács 4:34-35
Elgondolkodtató, hogy még a gonosz is felismerte, sőt még megvallást is tett róla. A ma emberében ugyanúgy a gonosz lelkek nem engedik, hogy felismerjék az ő felséges nagyságát, küldetését. Jézus most is, mint akkor, szolgál az embereknek, hirdeti az evangéliumot a biblián keresztül
- gyógyít, embereket használva, imádságokat meghallgatva,
- szabadít, akik ezt kérik, és szívükben megtérnek hozzá,
- a vakok szemeit megnyitja a megtérésük után.
Uram hálásak vagyunk neked, hogy szolgai lelkülettel dolgoztál az emberek között, és ma is ezt teszed. Add, hogy az emberek felismerjék ezt és elfogadjanak téged. Hogy a bűn ne szaporodjon hanem csökkenjen mert a bűn az ami elválasztja az embert Istentől.

Csendesedjetek el

 „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt" (Zsolt 46,11).

Ha Isten trónja inogni látszik, meg tudja-e szilárdítani? Egyesek így gondolják. Jákob is ilyen volt. Isten világosan megmondta, hogy övé lesz az elsőbbség, és Jákob ezután minden tettével elő akarta mozdítani Isten terveit. Látta, hogy ő Isten választottja, és ezt szívesen el is fogadta. Egy napon azonban megtudta, hogy atyja kiküldte Ézsaut vadászni, és kilátásba helyezte számára az áldást. Ha ez megtörténhet, hol van akkor Isten ígérete? Tenni kell valamit! Az okos, fogékony Jákob, aki egyúttal ravasz cselszövő is volt, úgy gondolta, hogy Isten helyett kell cselekednie. Megcsalta hát atyját. Csalása miatt azonban minden látszólagos nyereségét hátrahagyva menekülnie kellett. Igen, ő valóban Isten választottja volt, és Istennek szüksége volt rá, ám egyelőre nem ismerte sem Istent, sem önmagát. Csak a kemény isteni fegyelmezés, melyben ezután részesült, változtatta meg. A leleményes, okos emberek általában nagy adagban kapják ezt.

 Amit az ember vet, azt aratja is

 „Amit az ember vet, azt aratja is" (Gal 6,7).

Amikor Isten ténylegesen foglalkozni kezd velünk, gyermekeivel, saját elvei és módszerei szerint jár el. Megbocsáttattak a bűneink Krisztusban? Akkor mostantól előjogunk, hogy Isten gyöngéden bánjon velünk, és figyelmeztessen, ha csak egy pillanatra is letértünk az Ő útjáról. Ez gyakran azt jelenti, hogy amit ma átélünk, szorosan kapcsolódik valamilyen múltbeli eseményhez, vagyis azt aratjuk, amit vetettünk. Szívélyesek és barátságosak voltunk másokhoz? Akkor Isten is megsokasítja kegyelmét rajtunk. Bíráltuk mások cselekedeteit? Akkor előbb-utóbb felfedezzük majd, hogy mi is ugyanazt tesszük, és a következményeket is learathatjuk. Mert amilyen mértékkel mérünk, olyannal mérnek nekünk is. „Ha tudtátok mi a visszás testvéretek cselekedetében, azt is tudnotok kellett volna, mi a helytelen saját magatartásotokban!" Ez Isten gondolata. Nem rideg ez a bánásmód, hiszen Ő meg akar őrizni bennünket. Fogadjuk el hát tőle, és akkor számos, előre nem látható veszélyt elkerülhetünk.