"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre..."

"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre,

 de a gonosztevőnek rettegés."

(Példabeszédek 21:15)

A törvény vagy mindenkire érvényes egy országban, vagy nem ér semmit. A hívő ember – akit Igénk igaznak nevez–, törvénytisztelő. A törvény feladata nem lehet kevesebb, mint a jó dicsérete és a rossz elmarasztalása, megadva ezzel emberi életünk élhető kereteit. Ott azonban mindig baj van, ha vannak törvényen kívüliek – hogy ne írjam: törvény fölöttiek. Egyformán érvényes kell, legyen ránk nézve a törvény szava, legyünk bár asztalosok, kőművesek, pedagógusok, papok, orvosok, vagy éppen politikusok. Ezt várja el a tisztességes ember, és az tényleg örömmel tölthet el bennünket, ha így van. Ha azonban a valóság ettől messze van, ott a káosz kezd úrrá lenni, ami viszont nem jelenthet örömöt a hívő embernek…

-,.-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-

Bízzál

Füle Lajos: 

Bízzál

Bízzál! Nincs ennél fontosabb,
fedezetet rá Isten ad,
s az Ő örök körébe von
JÉZUS által e bizalom.

TESTVÉR, DÍCSÉRD AZ URAT…

 Feketéné Bokor Katalin :

TESTVÉR, DÍCSÉRD  AZ URAT…

 Testvér, dicsérd az Urat, mikor felébredsz,

S nappal, munkád között, s ha lefekszel..

Dicsérd Őt gondolatban, hangosan szavaiddal..

Tégy bizonyságot Róla, ki éltedet adta.

 Testvér dicsérd az Urat, mert Ö nagyon szeret

Lássék rajtad, hogy örül a szíved…

Hogy megismerhetted Őt,

Jézus Krisztust, az Üdvözítőt.

Hálatelt szavaid Róla zengjenek.

Ki lehajol hozzád, s irányítja élted…

Mily boldogság naponta tapasztalni,

Hogy ismeri még „lakásod határait” is.

Hisz tapasztalhatod élted minden napján,

Hogy Ö ismeri gyermekei gondját..

Küld segítséget, kikre nem is gondolsz,

De Szentlelke által látja a Te gondod.

Testvér!  Dicsérd az Urat mikor ébren vagy mindig

Szent, szent, szent Ö, harsogják szavaid,

Hiszen Ö íratta le a Zsoltáríróval:

Dicsekedjetek nap, mint nap az Úrban.

Mert  hála és köszönet neki, de van mivel dicsekedj,

Mert Atyád naponta vezette, s vezeti élted…

Örömmel sugározzon az arcod, a szemed.

Hisz kicsiny eszköze lehetsz szent kezében.

Te is, s mindazok kik néki átadják  magukat..

Dicsérjétek Őt, ki mindenkiért meghalt..

Jézus Krisztust, ki nemsoká visszajön,

Elvinni azokat, kik életükkel dicsérik őt.  2006.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,---,,-

Ismeretlen

Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni.

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Tündér-szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!
...csak SZERETNI...