Biztatás
Lassú léptek kopogása hallik,
Ismeretlen fények játéka látszik.
Kérlelve közeleg e sötét helyre,
Bújj elő, siess most elébe.

Mutasd meg arcod ismét a fénynek,
Nyisd ki lelked az új életnek.
Bánatodat hagyd el örökre,
Boldogságod másként keresves

---

Ambivalencia
Hiányzol, pedig meglehet,
Ha itt leszel nem kellesz.
Kétség kívül hiheted,
Hogy embertelen lehetek,
Veled, mással, s magammal.
Helyem most nem lelem,
Nélküled félelem az életem.
Sok hű – hó, nevetség,
Egy kis öröm, önteltség,
Átjuttat a kínokon,
S élhetek álombéli síkokon,
Itt e sivár homokon.

---

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira-terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Imádság:
Égi édesatyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek

---

Atyám, őrizd óvd a bajtól...!
Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek!
Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm!
Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra,
amely a te dicsőségedbe vezet!
Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá!
Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben!
Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot,
reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed.
Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél,
és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben
együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!
Ámen....!

---

A lélek csendje
" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked. Amit Te mondasz az által,.
más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy " Igen, ez így van.
Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan."
Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat.
Mik a kulcsmondatok?
Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.
Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."
(Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)

---

Túrmezei Erzsébet:
Nem mondott fel nekem!
Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott, parányi porszemet,
s szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála,
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
mert nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hőségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet,
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
türelmét, irgalmát dicsérhetem ...
mert ezután sem mond fel ... sohasem!
Övé az életem!
--------------------------------------
Túrmezei Erzsébet:
Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.

---

Noé bárkája
Mindent, ami szükséges az élethez megtanulhatjuk Noé bárkájának történetéből...
Legyen csónakod.
Tudd, hogy mi mindannyian egy csónakban evezünk.
Tervezz előre! Még nem esett az eső, mikor Noé elkezdte építeni a bárkát.
Maradj jó erőben! Még hatszáz évesen is kérhetnek tőled nagy dolgot.
Ne hallgass a kritikára! Csak folytasd a munkát, akkor fog elkészülni.
Magas alapra építsd a jövődet!
A biztonság kedvéért párban utazzatok!
A sebesség nem mindig előny. A csigák és a gepárdok is rajta voltak a hajón.
Ha feszült vagy, ússz egy kicsit!
Emlékezz rá, hogy a bárkát amatőrök építették, míg a Titanikot szakemberek.
Ha Isten veled van, nem számít a vihar, mert végül mindig egy szivárvány vár ránk.

---