2015. szeptember 30., szerda



Van, Aki nem játszik az érzéseiddel.

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." János első levele 1:8-9

Évek óta mardos a bűntudat, és nem enged rabságából. Egy dátum, ami álmaidban is visszakísért. Egy nap, amit sehogy sem tudsz elfelejteni. Egy tett, egy rossz döntés, amit annyiszor visszavonnál, de a múlton nem lehet változtatni. Egy érzés, amit nem tudsz nem érezni, ami megkeserít minden örömöt az életedben, mert újból és újból felüti fejét, hogy emlékezz, mit tettél azon a bizonyos délutánon. Egy lény, aki semmiképp nem akarja, hogy te valamikor is szabadnak érezd magad bűnöd alól. Egy lény, aki elcsábított, akinek hallgattál hazugságára, és meghoztad azt a végzetes döntést. Te is ettél a tiltott gyümölcsből.

De van egy másik Lény, Aki szeretne feloldozni téged bűnöd alól. Jézus Krisztus, aki a kereszten lefizette bukásod árát, aki felvitte a fára azt a bizonyos dátumot is, aki megbocsát, hogyha kéred, és soha többé nem hozza fel azt a fájó emléket.

Ma azt kéri tőled, hogy vidd elé terhedet, tedd le a kereszt lábánál, bánd meg, amit tettél, bánd meg lázadásodat, hogy elszakadtál tőle, és ennek a szakításnak annyi de annyi rossz következménye lett. Bánd meg, és kérj bocsánatot! Ő arra vár, hogy megadhassa a feloldozást, de ezt neked kell kérned. Ha kéred, megkapod.

Ő halálosan komolyan gondolja a megbocsátást. Nem játszik az érzéseiddel, nem hiteget azzal, hogy elvette bűnödet, aztán mégsem, és egy verőfényes, boldog napon a fejedhez vágja mindet. Az a másik lény, ne keverd őket össze. Jézus a legnagyobb árat fizette le érted, és amikor ő azt mondja, hogy "Megbocsáttattak a te bűneid", bátran elhiheted.

Hát tanuld meg kérni és elfogadni Isten kegyelmét! Élj az Ő bocsánatának fényében, élj szabadon, és tanulj meg magadnak is megbocsátani!



Az emberré lett Isten.
„Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.”
Zsidókhoz írt levél 4:15

1962-ben egy magas szőke fehér ember ment a Venezuela és Kolumbia határán élő motilon indiánokhoz. Bruce Olson az Egyesült Államokból érkezett, és nem sokkal korábban átélt megtérése során elhatározta, hogy misszionáriusként az evangéliumról fog beszélni olyan embereknek, akik még soha nem hallottak Krisztusról. A motilon indiánok ilyenek voltak. Bruce – vagy Bruchko, ahogyan az indiánok nevezték őt – kedvessége, nyitottsága és alapvető egészségügyi ismerete hamar megnyerte a bennszülöttek bizalmát. Különösen a törzsfőnök fiával, Bobarisorával barátkozott össze, aki elbeszélte a törzs mítoszait, népmeséit.
Az egyik ilyen történet egy bölcs emberről szólt, aki egy hangyasereget figyelt hosszú órákon át. A hangyák egy várat akartak építeni, de igen ügyetlenül, mindig rosszul tették a szalmaszállakat, és időről-időre összedőlt, amit építettek. A bölcs ember megpróbálta elmagyarázni a hangyáknak, hogy hogyan kell hangyavárat építeni, de sehogy sem tudta megértetni magát. A bölcs nem tudott hangyául, a hangyák pedig nem tudtak emberül. Végül a bölcs – akinek a történet szerint varázsereje volt – elhatározta, hogy egy radikális lépéssel segít a hangyákon. Önmagát hangyává változtatta, hogy immáron, mint hangya mondja el a sikertelen hangyaseregnek, hogyan kell megépíteni a várat. Az csoda meghozta hatását, és nemsokára, a hangyává lett bölcsnek köszönhetően, csodálatos otthont építettek maguknak.
Bruce figyelmesen végighallgatta Bobarisora történetét, majd belekezdett egy nagyon hasonlóba. Az emberek nem tudtak kijönni sem Istennel, sem egymással. Isten próbálta nekik elmagyarázni, hogy mennyire szereti őket, és hogy hogyan kellene az életüket irányítani, az emberek azonban nem értették őt. Isten nem tudott emberül, az emberek pedig nem tudtak istenül. Így hát Isten elhatározta, hogy „elvarázsolja” magát, emberré lesz, és mint ember magyarázza el nekik a Mindenható szeretetét. Erről a szeretetről olvashatunk Jézus történeteiben. Bobarisora megértette a párhuzamot, és elhatározta, hogy ő is követni fogja az emberré lett Isten, Jézus tanításait.

Nekünk nem olyan Istenünk van, aki távol, valahol a világegyetem sarkában üldögél, mit sem törődve az emberekkel, hanem olyan, aki „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Filippi levél 2:7-8). Bátran fordulhatunk hát Jézushoz, mert ő tudja, hogy mit jelent emberi gondokkal küzdeni.


Isten bölcsessége

Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
I. Korinthusibeliekhez írt levél 1,25

Az érzés, amikor azt érzed, hogy egy társaságban te vagy a legbölcsebb, egyenlő azzal, hogy öntelt vagy. Ha azt hiszed, hogy egy társadalom nem bírja elviselni a hiányodat, azt hiszed nélkülözhetetlen vagy, tévedsz, mert ha elmész, hamar pótolnak és a helyedbe lép valaki. Ha azt érzed, hogy semmi vagy, és Istenre hagyatkozol, az érzés megfizethetetlen. Ha úgy érzed, hogy nélkülözhetetlen vagy Isten számára jól érzed, mert Rád van vágyódása. Minden lehetőséget felkínál számodra, hogy hozzá tartozz. Akarod ezt?

Isten „bolondsága” is bölcsebb bármelyik bölcs embernél! DE! Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit… (Jakab 3,13)

Erőt ad a gondolat is, hogy Isten tévedhetetlensége vesz minket körül. Lehetünk a legnagyobb veszélyben is, nem vagyunk egyedül. Van egy Megváltónk, aki lehetőséget ad az életre. Nem lehetünk bölcsebbek és erősebbek annál, mint aki létrehozott bennünket! Ő tartja fent az eget, és a földet, ő tartja kezében az életed és mindenkiét.

A tudás naggyá lett, de a bölcsességet nem az okos telefon birtoklása adja meg. Az ember bölcsessége és okossága, és erőssége még mindig kevés az Istenéhez képest. Ne is törekedjünk legyőzni vagy megelőzni Őt a tudásban.

Bölcsesség? Mi az? „… Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” Jób 28,28

A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. Példabeszédek 9,10

Az érzés, hogy Istené bölcsessége alatt lehetsz, megfizethetetlen!
---------------------------------





Kedves imádkozni szerető Testvérek az Úr Jézusban!

Az az ajánlatot szeretném közzé adni,.
Hogy mostanában sokat hallani megint a Keresztyén/ Keresztény üldözésekről,
Nem lehetne hátrány, sőt csak előny, ha össze fognának a keresztyének/ keresztények és állandó ima tárgyává tennék az üldözött Testvérek sorsát.
Az igaz, hogy Isten tudja, látja jól ma is, mint akkor régen az Ős keresztyének életében.
De a buzgóságos könyörgés minden időben áldás, és kedves az Úr előtt
Buzdítanák miden Isten gyermekét, ilyen célú imádságokra naponta.
Tudom, hogy bizonyára sokan tesszük ezt felszólítások nélkül is.
Azonban az Ige felhívja a figyelmét, a Bibliát olvasó, Istent szerető embereknek, hogy egységben több erő van,
Akit a Lélek Indít, azok fogjuk össze és egy napot, egy időpontot jelöljünk meg és vigyük az Úr elé ezt a kérdést is életünk többi kérésével együtt.
Isten gazdag áldását Kívánva minden Istent szerető Testvéremre
Áldás Békesség
Isten Áldását
Kegyelemben gazdag napokat
Szeretettel egy keresztyén/ keresztyén atyafi/ testvér az Úr Jézusban
tóni bácsi





AZ ÓRA.

Acélzengésű, egyhangú zene,
mint sziklazúzó pöröly üteme,
a napjaimat egyre darabolja
másodperc, perc, óra. Zakatolva
két vézna karjával rám-rám mutat
s tovább indul, - ismeri az utat -
ismerős számok állnak sorfalat
mozdulatlan, amerre elhalad.

Nincsen megállás, csak menni, menni,
Várnak reám, még nem lehet pihenni.
Ha rámtekintenek tétova szemek,
Golgota keresztjét ki mutatja meg?
Az óra sürget, hát sietnem kell.
Ne késsek, a munkám végezzem el.
Miattam el ne vesszen senki sem,
csak így lesz áldás múló életem.
Gerő Sándor

---------------------------------


A percekről .

Sok drága perc száll üresen tova, miket megsiratunk,
de nem pótolhatunk, soha!

Mi csak állunk lomhán, tétlen, noha feladatok várnak,
s a percek nem állnak soha.

Sok a munka testvér, tekints oda: várnak a sok lelkek,
reánk, de a percek soha!...

Fordulnánk is, de nem tudjuk hova… És a percek mennek;
Újra nem jelennek Soha!

Sok drága perc röppen, rohan tova; miket megsiratunk,
de nem pótolhatunk soha …
Gruber Károly (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)






Párbeszéd

A szó érvényes most is: meg kell térni!

- Meg is fogok, de… van rá még időm!
Bár nem vagyok rossz, mégis, van miből,
- előbb azonban még szeretnék élni
az élettől még valamit kapni vágyom!

- Honnan tudod, hogy lesz rá még időd?
Sokan már idő előtt kidőltek,
s kevés az is, amit vársz, ifjú barátom!
Földhöz ragadtak lapos álmaid…
Nekem kevés az, hogy csak valamit
adjon nekem e fukar földi élet!
Nem lehetek oly igénytelen:
Maga a teljes élet kell nekem!
És neked is: maga az örök élet!
Balog Miklós (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)



MEGTÉRÉS.

Egy ifjú gyermekhez Isten Szent Lelke jött,
Szelíden, esdve kérte őt:
Fogadj be engemet a te szívedbe,
Légy az enyém örökre.

„Nincs időm”, az ifjú rá így válaszolt,
„Most játszani vágyom, még gyermek vagyok.
Most nincs időm, Most nincs időm -
Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek”.

Aztán majd visszajött a felnőtt ifjúhoz,
Esdve kérte újra, így szólt:
„A munkás kevés, oly nagy az aratás,
Jöjj mert munka vár reád.”

„Hagyj békémet mostan ,én ráérek még,
A bűnt és a világot szeretem én,
Rá érek még, rá érek még,
Majd nem sokára, szolgád leszek.”

Gonddal telt férfi volt, mikor a Lélek szólt:
„Ne habozz, jöjj, siess még most.
Az idő lejár és te öregszel már,
Még meddig várjak reád?”

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,
Az életnek gondja és sok munka vár;
Most nincs időm, most nincs időm,
Ha nem lesz gondom, hozzád jövök.”

Immár reménytelen, reszket és kesereg,
Sóhajt könnyezve az öreg.
Az élet lejárt, mindennek vége már,
A halál jön és nem vár.

„...A Szent Lélek tőlem már eltávozott,
Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.
Már nincs időm, nincs több időm,
Jaj! mi lesz velem, ha meghalok?!”


Jézus azt mondja: „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Luk.17:32)

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben!” (Máté 6:19-20)





Kő dal
1. Álmod úgy valósul meg
Ha apránként építsz,
A sok kicsi sokra megy
Műved így gyarapszik.

2. Életed éld szabadon
Szánj idôt a szépre.
Ne sokat tégy, de azt jól
S öröm lesz a bére.

3. Előre menj, mint a nap
S titkod lassan érik.
Így növekszel nap, mint nap
Míg elérsz a célig.

4. Megvalósul az álmod
Ne siess el semmit.
Keveset tégy, de azt jól


Köszönöm Neked Istenem
1. Köszönöm neked, Istenem,
Köszönöm egész életem.
Szeretetből teremtettél,
Gondos szívű Atyánk lettél.
Lá - lá - lá . . .

2 .Köszönöm neked, Jézusom,
Megengedted, hogy ezt mondhatom.
Szeretetből szolga lettél,
Tanítottál, átöleltél.
Lá - lá - lá . . .

Műved így gyarapszik.

5. Hogyha példánk követnéd
Lassan járj, tovább érsz.
Keveset tégy, de azt jól
Így érsz el eredményt


Krisztus az Úr
1. Krisztus az Úr, erő, hatalom övé
Bátran bízz benne, hisz mondta:
Ki újra kopog, annak ajtót nyitnak majd
Allelúja, allelúja.

2. Sótlan a Föld, könnybe fúlnak dalai
Meg kell majd váltani újra
Tedd amit kell, s mindent megadnak hozzá.
Allelúja, allelúja.

3. Szívünkbe add Uram, csönded, örömed
Víg kedvünk hogy legyen jóra.
Bízva ki él, annak ünnep adatik.
Allelúja, allelúja.

4. Küzdeni kell, napról-napra elkísér
Szívünkben száz fényes óra.
Bízva ki él, annak öröm adatik.
Allelúja, allelúja.




Isten Lelke által vezérelve élni
„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Római levél 8:16

A cserkésznek minden nap jó tetteket kell végrehajtania, és hogy ezt el ne feledje, zöld nyakkendőjére minden egyes jó cselekedetnél egy csomót kell kötnie – ezt javasolja legalább is az egyik cserkészkönyv. A jó cselekedeteknek e központi szerepe szülte a következő viccet is:
A cserkészőrs lelkesen meséli őrsvezetőjének, hogy közös erővel átsegítettek egy idős nénit az úttesten.
– Ez nagyszerű – lelkendezik az őrsvezető –, de miért kellett egy egész őrs ehhez a feladathoz?
– Hát azért – hangzik kórusban a válasz – mert nem akart átmenni.

Vajon mi motiválja, mi vezérli a jó tetteinket? Az, hogy csomót köthessünk a nyakkendőnkre? Az, hogy elismerjenek bennünket? Hogy jó véleménnyel legyenek rólunk az emberek? Hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket? Vagy ez, hogy jó véleménnyel legyen rólunk Isten?
Ne tévesszen meg bennünket a külső máz! Bármennyire is nagyszerűnek, nemesnek és önfeláldozónak tűnik egy jó cselekedet, ha azt nem Isten Lelke vezérelte, akkor az emberi önzés motiválta – még akkor is, ha ez a legtöbb ember fejében nem is tudatosul. Egy jó tett önző, ha viszonzást várunk; önző ha köszönetet várunk; önző, ha megjegyezzük és később visszaemlegetjük; önző, ha Isten elismerését várjuk; és önző, ha az üdvösségünkért tesszük. Önző tettekkel – bármennyire jóságosnak tűnnek is azok – nem juthatunk be Isten családjába.
Mit jelent hát az, hogy „Isten lelke által vezéreltnek lenni”? Éppen azt, hogy nem „a saját gondolataink által vezérelve lenni”. Mennél jobban koncentrálunk saját magunkra és saját tetteinkre, annál inkább magunk körül forgunk, annál inkább leszünk önző vallásosak. Ehelyett koncentráljunk Istenre, tartsuk a kapcsolatot mennyei apánkkal – ahogyan Pál a 15. versben fogalmaz –, és ő elvégzi a munkát a szívünkben: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:13).



Abszolút biztos.

Egyáltalán létezik ilyen?
Igen!
Olvasd csak: „Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal és hajnalcsillag kel fel szívetekben. … az Írásban egy prófécia sem származik saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől indíttatva szóltak”
(Péter 2. levele 1:19-21.)
Gondolj bele: Isten adott számodra egy mérhetetlenül nagy ajándékot, ami:
1.) ’Igen biztos!’ – holott ma minden bizonytalan, még a következő perc is!
2.) Jól teszitek, ha figyelitek, és rosszul teszitek, ha nem. Azt ugyanis megbánjátok, hisz az örök élet receptjét tartalmazza!
3.) Nem egy kiadós vacsora utáni álomban születtek a próféciák. Nem a hasukra ütöttek, úgy prófétáltak! Hanem Isten Szentlelke indította írásra a kiválasztott szent embereket, hogy a mi nyelvünkön, modern korunkban is érthetően tárják fel, mutassák be Isten szándékát, tervét – velünk!
Értékeld hát, olvasd szorgalmasan!



Tedd, ne csak mondd!

"Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."
János evangéliuma 14:21

Szeretlek. Hangzik el szádról, ki tudja hányszor, ki tudja hány lény felé ez az egyszerű szó. Szeretlek. De vajon hányszor követik tettek azt, amit kimondtál? Hányszor több vallomásod a hangok egymásutániságánál? Hányszor teszed is azt, amiből a másik igazán megérezné, felismerné, mit is érzel iránta. Hányszor mozdulsz meg a kimondott szót tettekre cserélni? Hányszor nyújtod ölelésre a karodat, hányszor fogalmazol meg elismerést, hányszor viszed le a szemetet, és hányszor várod friss vacsorával?

Hányszor ülsz le vele beszélgetni arról, mi történt Vele és veled aznap, hányszor hallgatod meg a kéréseit, a vágyait, és hányszor teszel azért, hogy ezek mint valóra váljanak?

Hányszor fordulsz igazán őszintén Isten felé csak azért, mert Ő is vágyhat a társaságodra? Hányszor történt meg, hogy nem kértél, csak hálát adtál neki? Hányszor mutattad ki a Vele kapcsolatos döntésedet úgy, hogy megtetted azt, amit csak kért tőled? Hányszor?

Ma itt egy újabb lehetőség arra, hogy megtanuld kimutatni mindazt, amit érzel a másik iránt. Ma itt egy lehetőség, hogy élj vele, hogy végre kezdj el igazán élni. Hogy végre ne csak a szavaiddal hozd le a csillagot az égről, hanem megpróbálj lépéseket is tenni felé.

A mai nap a tiéd, hát élj vele! Használd ki arra, hogy kimutasd szeretetet Isten és a többiek felé. Ma tegyél a szeretetért, és ne elégedj meg a szépen hangzó szavakkal! Ma szeress, és tedd azt, amire Isten rendelt!




Lelkesen végzett apró feladat

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Luk: 16:10

Nemrégiben egy idősek otthonában jártunk. Mindig is csodálattal töltött el, hogy vannak olyan emberek, akik kedvesen, szeretettel végzik az idősek gondozását. Beléptünk az épületbe. Minden dolgozó, akivel a folyóson találkoztunk, szeretettel köszöntött. Az egyik szobában aztán újból átélhettem azt az érzést, amiről az első sorokban írtam. Egy gondozónő tízórait hozott az egyik idős hölgynek. Bár a hölgy morcos volt, és valamiért zsörtölődött, a gondozónő türelemmel, kedvesen fordult hozzá. Meghallgatta, majd kanalanként odaadta neki a tízóraira szánt gyümölcsjoghurtot. Amint elhagytuk a szobát, azon gondolkodtam, milyen nagyszerű, hogy vannak emberek, akik ilyen önzetlen szeretettel fordulnak a már lassan magatehetetlen idős személyek felé. Különleges ajándékot kaptak Istentől és ezt hűségesen, odaadással végzik.

A kijárat felé tartottunk. A bejárati ajtótól nem messze egy kis asztal mellett egy kedves hölgy állt. Már érkezésünkkor ott volt, de nem figyeltünk fel rá. Talán azért, mert feladata első látszatra eltörpült a többi feladat mellett, amit a munkatársai végeznek az idősek között. Most azonban, hogy egy kicsit várakoznunk kellett a többiekre, megfigyeltem, mit is tesz valójában. Mi volt ennek a hölgynek a dolga? Az asztalon egy fehér kapcsoló állt. Amikor valaki be szeretett volna jönni az ajtón, vagy esetleg távozni akart, ez a hölgy nem tett mást, mint kedvesen megszólította az éppen érkezőt vagy távozót, majd megnyomta a fehér gombot. Ő volt az idősek otthonában a portás. Beszédbe elegyedtem vele. Arra gondoltam, talán körforgásszerűen dolgoznak, és olykor- olykor rá is sor kerül. De tévedtem. Ez a kedves hölgy mindig a kapunyitás feladatát végzi. Olyan jó volt látni, hogy örömmel teszi, és nem érzi kevésbé fontosnak magát, a többi ott dolgozóval szemben.

Ránk milyen feladatot bíztak? Látványosabbat, vagy kevésbé látványosat? Lehet, hogy úgy érezzük, talán jobbat érdemelnénk, olyan feladatot, amire mindenki felfigyel, amit mindenki értékel.

A mai ige arra bátorít, becsüljük meg azt a kicsi, jelentéktelennek tűnő feladatot, amit ránk bíztak. Végezzük örömmel és szorgalmasan. Ha ezt tesszük, lehet, hogy idővel nagyobb feladattal bíznak meg; de ha nem tennék is, legyünk hűségesek a kevesen is.
------------------------------------------------------

A lelki élet fontossága
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”
(Máté evangéliuma 16. fejezet 26. vers)

Ma reggel búcsút intettünk Jeruzsálemnek, az Olajfák-hegyének, a Getsemánénak, a via Dolorosának, és elindultunk lefelé a Jordán völgyébe, a kétszáz méterrel a tengerszint alatt fekvő Holt-tengerhez.

Amerre a szem ellát nincs más csak kő és homok. Bizony nehéz elhinni, hogy egykor, úgy 3700 éve ez a környék üde zöld volt és a most kopár domboldalakat valaha dús növényzet borította.

Pedig Mózes könyvében ezt olvassuk: „a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe.” (1Móz.13:10)

És ez az akkor Éden kertjéhez hasonló vidék nemcsak megdobogtatta, de magához is láncolta Ábrahám unokaöccsének, Lótnak és családjának szívét.

Mert Lót, azt hitte, hogy Ábrahámmal szemben megnyerte a jobb részt. Úgy vélte a gondtalan élet, a gazdagság biztos alap lesz majd utódai számára. Ám a pompa, a földi dicsőség csaknem mindannyiuk vesztét okozta.

S milyen szomorú, hogy a világ ma sem tanult tragédiájukból, hiszen „semmit sem kívánnak az emberek jobban, mint a gazdagságot és a kényelmet, pedig ez szülte azokat a bűnöket, amelyek a síkság városainak pusztulását okozták.”

Akik örökkévaló érdekeik rovására szereznek gyermekeiknek világi gazdagságot és megbecsülést, azoknak rettenetes veszteségként kell elkönyvelni ezeket az előnyöket.

Lóthoz hasonlóan sokan láthatják gyermekeik vesztét, és épphogy megmenthetik saját lelküket. Életművük elvész; életük szomorú kudarc. Ha igazán bölcsen gondolkoztak volna, gyermekeiknek talán kevesebb földi vagyonuk lenne, de biztos jogcímet szereztek volna a hervadhatatlan örökségre. (E.G.White: Pátriárkák és próféták, 122.o.)



10. Mire távozol tőlünk

Nyomorultak kiáltása segedelemért
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 
 
1. Mire távozol tőlünk, Úr Isten, Ily meszsze, és magad mit rejted el? E sok ideig való ínségben, Miért hogy minket így felejtesz el? Ím, az istentelen kevélységgel Kergeti a szegényt és nyomorgatja: Hálója essék az önnön nyakába!
2. Mert az istentelen dicsekedik, És gyönyörködik kívánságában. :/: Dicséri a fösvényt, hízelkedik, Istent káromol felfuvalkodván, Akit megutál nagy hívságában, Sőt kevélységében így gondolkodik: Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik. 
3. Ő bolondságában úgy elmégyen, Erős ítéletedet nem féli. :/: És kevélységében szól nagy fennen, Ellenségit is semminek véli. Könnyen elfúhatja, azt ítéli, Végre mond: bátran lakom és csendesen, Soha nem esem szerencsétlenségben. 
4. Átokkal, szitokkal rakva szája, Szól az ő nyelve csak álnokságot, :/: E nyelvet szoktatta csalárdságra, Mellyel szerez sok bút és bánatot. Tolvajok módján megáll barlangot, Leshelyből a szegényre ólálkodik, Hogy megfoghassa, csak azon forgódik. 
5. Uram, tekintsd meg a nyomorultat, A szelídeket kegyesen tartsd meg; :/: Vedd füledbe ő kiáltásukat, Erősítsd szívüket, vigasztald meg. A szegény árvákat védelmezd meg, Zabolázd meg az erőszaktevőket: E földön óvd a gonoszoktól néped. 
Marot K., 14961544
 

 

-11. Az Istenben bízom jó reménységgel

Kishitűség ellen
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 
1. Az Istenben bízom jó reménységgel, Miért szóltok hát így én lelkemnek, Hogy én a ti hegyetekre fussak el, És mint egy madár meszsze repüljek? Mert a kegyetlenek ívüket  szegzik, Hogy a tiszta szívűket meglőjék, Már a nyilakat az idegbe tették.
2. Mert igaz ő, és igazságot szeret, És kedves orcát mutat azoknak, Kik igazságban rendelik éltüket. Az Istennek temploma mennyekben, Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel Szemei mindent néznek élesen, Földi népet is megnézell és szemlél. 
Marot K., 14961544

-------------------------------------------------

12. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten

Imádság szorongattatásban
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 
 
1. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő, És a földön már sok a tökéletlen, Nincs emberek közt igaz beszédű.
2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgukat festik szép beszédekkel; Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot, De nyelvük nem egyez ő szívükkel. 
3. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön; Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel, És senki sincs, ki velünk pöröljön. 
4. Azért mond Isten: ímé, a szegények Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak; Azért őket megszánom és felkelek, És kezükből kimentem azoknak. 
5. Az Istennek mondási oly igazak, Mint a drága ezüst, kit a tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen. 
6. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvoltodból reánk tekints! Őrizz meg örökké e nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
Marot K., 14961544
----------------------------

Modern bálványimádás

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” Apostolok cselekedetei 17:30

„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek." Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története)

Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világos képe lehet arról, hogy kicsoda Isten. A Biblia, benne az evangéliumokkal, ma minden ember számára elérhető és mégis milyen kevesen olvassák. Természetesen ebben nagy részünk van nekünk, keresztényeknek is. Hiszen a középkorban az egyház vezetésével került olyan sötétségbe a világ, hogy ahhoz képest a pogány ókor bálványimádása világosságnak számított. A keresztény egyház annyit küzdött a tudni akaró emberekkel és küldött máglyára, kínpadra tudósokat, kényszerítve őket tanaik visszavonására, míg mára, legalább is úgy látszik, a tudomány és a hit teljesen szembe került egymással. Az emberi tudat természetfeletti után való vágyát pedig újra az olcsó babonaság, a saját kultúrájában megbukott és a saját civilizációját többször romba döntő keleti filozófia, az erkölcsi bajnoknak látszó, ám valójában igencsak erőszakos iszlám, vagy a misztikus New Age millió ága próbálja betölteni. Így jutunk el oda, hogy amint Pál korában, úgy nekünk is millió bálványunk van. Sőt, az egy főre jutó istenségek száma több mint kettő.
Mi akkor a kiút? Nem egyéb, mint amit Pál is tanított: ki kell lépnünk a tudatlanságból. El kell fogadnunk, hogy Isten megismerhető és meg kell találnunk a legmegbízhatóbb forrást. Az idő sürget. Kezd el még ma és Isten segíteni fog!


Félelem az elkerülhetetlentől

Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.”

5Mózes 20,4

Isten háborúba küldte népét. Az volt a feladatuk, hogy elfoglalják Kánaán földjét, hogy elnyerjék az ígéretet. A harc, a csaták elkerülhetetlenek voltak. Uruk pontosan tudta kikkel állnak majd szemben. Olyan népekkel, akiknek a gonoszsága olyan szintet ért el, ami már mindenki mást veszélyeztetett. Bibliai értelemben a gonoszságuk betelt. Társadalmi rendszerük, törvényeik mind az igazságtalanság és az erkölcstelenség talaján álltak, vallásuk nagyon távol került a valóságos Isten imádatától. Kultuszaikban nem volt ritka még az emberáldozat, sok esetben a gyermekáldozat gyakorlása sem. Elérkezett az idő, hogy Isten ítéletet gyakoroljon felettük. Döntésének végrehajtóiul az Úr saját népét küldte, hogy tanuljanak. Számukra az első lecke a bizalom volt. Kánaán népei erős városállamokat hoztak létre erős hadseregekkel, szinte legyőzhetetlen fegyverek segítették a nem ritkán hatalmas termetű katonáikat. A modern hadviselés eszközei, mint például az ókor tankjai, a harci szekerek méltán keltettek félelmet ellenségeikben. Számukra minden győzelem hódítást és zsákmányt jelentett. Csatáikat kapzsiságuk beteljesítéseként vívták, így rendszerint kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel. Ilyen ellenfelekkel állt most szembe egy olyan nép, amely a fegyverek helyett a szerszámokat ismerte, harci kiképzés helyett pedig a rabszolgaság gyötrelmeit tanulhatta ki. Mennyi esélye volt Mózes népének arra, hogy győzzön? Emberileg semmi. Isten mégis csatasorba állította őket a gonoszság minden hatalma ellen. Kezükben sokszor csak bot és parittya volt, a pásztorok fegyvere, oldalukon pedig edzett bajtársak helyett családtagjaik, gyermekeik és asszonyaik álltak. Ekkor hangzottak el bátorítás képpen az ég és föld Urának szavai: „...Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük! Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.” (5Mózes 20,3-4) Az egykori rabszolgák most mutathatták meg azt, mit is ér a hitük valójában. Mernek-e feltétel nélkül engedelmeskedni annak, aki átvezette őket a Vörös tenger habjai között.

Isten népe ma is harcban áll, de ez a harc már nem katonai hadseregek ellen folyik. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6,12) A küzdelem épp olyan esélytelen és kilátástalan, mint akkor volt, hisz nagyon nagy a túlerő. Az ellenség fegyverei kipróbáltak és pusztítóak, amik ellen szinte nincs védelem. Pontosan és jól ismeri gyengeségeinket, és ki is használja azokat. Nincs esély a győzelemre, ha egyedül szállunk szembe vele, de a csata elkerülhetetlen. Mindenki érzi ekkor, hogy csak egy esély maradt. Szükségünk van a legnagyobb szövetséges támogatására, aki egyedül szállt szembe a gonosszal és le is győzte azt. Szükségünk van Jézusra, mint megmentőnkre!
-----------------------------------------------------

Kérdés .
Lesz-e belőlem, lesz-e belőlem szikla, mondd?!
Vagy csak apró kavics maradok, akibe folyton belerúgnak
rideg, meggondolatlan alakok?
Ha kavicsnak szántál, hogy rugdossanak az emberek
akkor életemnek célja van – jó nekem.
S ha szenvedek ott vagy velem. Fénykép
Lassan kihal arcunkról a derű, valahol a jókedv is lemaradt,
dal nem csendül ajkainkról s szavaink közül legtöbb keserű.
Játszani túl nagyok vagyunk, hittel kilépni túl kicsik...
A holnaptól mindennap rettegünk, meghalunk, anélkül, hogy lett volna életünk.
Szabadságot álmodunk, de béklyóink kulcsait lendülettel dobjuk el,
Egyetértésről nagyokat szól a szánk – a másik ember nem érdekel.
Ezt a fényképet tépd ma el..., ezek nem mi vagyunk, nem a Te fiaid,
Lelked annak add, ki zsákból kiált, S álmodik, hogy szívéből egyszer dallam fakad.
----------------------------------

9. Dicsérlek téged, Úr Isten

Hálaének Isten ítéletéért
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 
 
1. Dicsérlek téged, Úr Isten, És áldlak teljes szívemben, És a te csudatételidet, Hirdetem jótéteményidet.
2. Tebenned, Uram, vigadok, Nagy örömömben tombolok, És a te felséges nevednek Szép dicséreteket éneklek. 
3. Mert az én ellenségimet Veréd, megtérítéd őket, Kik rettegvén, hátra esének, Szent színed elől elveszének. 
4. Én ügyemet megtekintéd, És kegyelmesen felvevéd; Ülvén a törvénytevő székben, Megmentél igaz ítéletben. 
5. Énekeljetek az Úrnak, A Sion hegyén lakónak! Sokságát cselekedetinek Hirdessétek el minden népnek. 
6. Aki nyilván megkeresi, Az igaz vért nem felejti, A szegény népet ő nem hagyja, Akiknek kiáltását hallja. 
7. Én Uram és én Istenem, Tekintsed meg nagy ínségem: Életemet a gonosz gyötri; A halál kapuiból végy ki! 
8. Kelj fel, Uram, és légy jelen, Hogy ember erőt ne vegyen; A pogányokat hívd elődbe, Ítéld meg erős törvényedbe! 
9. Szívökben, Uram, rettentsd meg, Hogy magukat gondolják meg, És ismerjék a pogány népek, Hogy ők is halandó emberek.
Marot K., 14961544


Mk 10, 46-52-v -Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus kiment Jerikóból, és vele a tanítványai és nagy sokaság, Timáiosz fia Bártimáiosz, egy vak kéregető ott ült az út mellett
és amikor meghallotta, hogy az a názáreti Jézus, elkezdett kiáltani, és így szólt: Dávid Fia Jézus, könyörülj énrajtam
Sokan dorgálták őt, hogy hallgasson el, de ő annál jobban kiáltott: Dávid Fia könyörülj rajtam!
Jézus megállt és így szólt: Hívjátok őt ide. Oda is hívták a vakot, és azt mondták néki: Bízzál, kelj föl, hív téged!
Az pedig felső ruháját ledobván, felugrott és Jézushoz ment.
Jézus azt kérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak azt mondta néki: Mester, hogy ismét lássak!
Jézus így szólt néki: Eredj el, a te hited által gyógyultál meg. És azonnal ismét látott, és követte Őt az úton
---------------------------

Szeret - nem szeret

„Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!”
János evangéliuma 21:15-17

Lábaidnál lágyan hullámzik Galilea tengere. Különösen csendes hely ez a többi zarándokállomáshoz képest. Egy egyszerű, belül szinte semmi díszítésű kápolna, egy kicsi park egy szoborral, a tópart, és három szív alakú kő, bennük egy-egy lábnyom. Mégis a kétezer évvel ezelőtti történet most benned válik valóra. 

Három kérdés, vagy inkább egy kérdés háromszor. Rá három felelet, amiből kiált a szégyen, és a „bárcsak visszafordíthatnám az idő kerekét”. És három feladat, vagy inkább ismét egy, csak háromszor, ami helyreállít mindent, és az ember szinte riadtan kap a fejéhez, hogy „Istenem, túl jó vagy hozzám...”

A Galileai-tenger partja, ahol Jézus feltámadása után ismét találkozott tanítványaival, és ahol Péter, aki a főpap udvarán megtagadta Mesterét, aki akkor már nem hősködött, hogy mit meg nem tenne érte, most felel, és átéli, mi is a kegyelem. 

Csendben lesétálsz a tó partjára, és magával ragad a víz csobogása. Szinte érzed a bőrödön az akkori szelet, ami belekapott a kis halászhajó vitorlájába. Szinte érzed az önvád, a lelkiismeret-furdalás és a remény harcát a nagy tanítvány szívében, mert most benned játszódik mindez. Látod a három szív alakú követ, bennük egy-egy lábnyom, akár lehetne a tiéd is. Füledben ismerős mondatok csengenek, de most valahogy máshogy, valahogy mélyebbre hatnak a kérdések, és nincs kibúvó a válasz alól.

Szeretsz? - kérdezi egy hang, az Ő hangja a szíved mélyén tőled. Hogy állunk egymással? Ki vagyok neked? Egy röpke fohász, amit az ég felé küldhetsz, ha baj van? Egy lény, akit csak szidni lehet, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretnéd? Ellenség, barát, támasz, kapaszkodó? Tekinteted a szoborra téved: két alak, egyik a térdein, másik pedig karját nyújtja áldón az előtte térdelő felé, és megszületik szívedben a válasz. 

„Annyi mindennek hittelek, és annyi mindent gondoltam rólad, de ez mind csak a mások elképzeléséből fakadt. Torz képek, embertelen tulajdonságok, de most már kezd fényleni az, amit eddig homály borított. Most már kezdem érteni, érezni, ki is vagy valójában. És bár nem tudnám a mindent odaadni érted, de szeretlek, még ha csak a magam módján is, kapaszkodva beléd, a veled szerzett történetekbe, de tudom, hogy többet akarok ennél.”

És jön Tőle is a válasz: én megbocsátottam, hát lépj tovább múltad összetört cserepei felett! Indulj, mert még tervem van Veled!


Isten nemzetsége vagyunk!

„…hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony az ő nemzetsége vagyunk.”Apcsel,17:27 28.


Pálnak Athénban elhangzott beszédjéből olvashatunk ma reggel egy részletet. Ha elolvassuk a korábbi vereseket, akkor láthatjuk, hogy Pál egy pozitív megerősítéssel kezdi a beszédet, ugyanis ahogy körbenéz, látja, hogy mindenféle Isteneknek templomot, különböző szentélyeket készítettek. Az egyikre az volt írva: „Az ismeretlen Istennek”

Megdicséri az embereket azért, hogy vallásosak, és megragadja az alkalmat arról, hogy beszéljen a Teremtő Istenről. Ahogyan gondolkozunk tovább és olvassuk, szinte halljuk Pál prédikációját, elmagyarázza az embereknek, hogy a Teremtő megalkotta az embert, hogy keressék, kutassák jelenlétét.

A Mindenható nincs is annyira távol. Bár azt gondolják ma is sokan, hogy Ő nem is foglalkozik velünk, hogy Ő nem is látja a nehéz helyzeteket, ez egyáltalán nincs így. Ő nem hagy magunkra bennünket.

Nem kézzel alkotott templomokban lakozik az Úr. „A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.”(Próféták és királyok 31.old)

Az Isten megtisztel bennünket jelenlétével lelke által, amelyért nagyon hálásak lehetünk! Találkozhatunk vele, de arra hív mindenkit, hogy a bűnöket azokat hagyjuk el, gonoszságot, rosszindulatot, álnokságot, irigységet… Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9). Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).

------------------------------------

A legjobb vitamin

“Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” 
Zsoltárok könyve 78:4

Biztak-e ránk már olyan feladatot, amiről tudtuk, nagy a tétje? Kértek-e már meg olyan dologra, amiről éreztük, kemény munka lesz megcsinálni?

Egy háromgyerekes anya így nyilatkozott: “Az anyaság a legkeményebb dolog, amit valaha is tettem az életemben, de egyben a legizgalmasabb kaland is, amiben valaha is részem volt.”(Karen Holford: Kérlek, Istenem, tedd kedvesség a Mamit!) 

Aki belekóstolt, az tudja, hogy nagyon nagy kihívás szülőnek lenni. Ha autót szeretnénk vezetni, szükségünk van jogosítványra, ha tanárként szeretnénk tanítani egy iskolában, felsőfokú tanári diplomával kell rendelkeznünk, az élet legtöbb területén “kérik” azt a papírt, ami igazolja képzettségünket és alkalmasságunkat. Nem így a szülővé válás esetében. Ha valaki szülővé szeretne vállni, nem kell iskolát elvégeznie, diplomát szereznie, mégis az egyik legnagyobb feladat, amivel az ember élete során szembenézhet.

Mit tegyünk, hogy kiegyensúlyozott, megbízható, istenfélő gyermeket neveljünk a ránk bízott csemetékből? Hogyan válhatnak olyan felnőtekké, amilyennek szeretnénk látni őket?


“A hit hallásból van” (Róma 10:17), mondja Isten ígéje. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink, a következő nemzedék azokat az értékeket képviselje, amit mi felbecsülhetetlennek tartunk, beszéljük róluk. Ne titkoljuk, ne hallgassuk el előttük, hogy mi minden történt velünk a múltban, mit éltünk át Istennel, milyen élményeket szereztünk a vele való járásban! Beszéljünk róla szavainkkal és tetteinkkel is!

Egy apa a reggeli asztalnál találkozott fiával. Mielőtt a gyerek asztalhoz ült volna, az apa rákérdezett: “Fiam, olvatál ma reggel a Bibliából?” Mire a 13 éves fia gondolkodás nélkül így felelt: “Miért? Te olvastál? Majd akkor, ha te is olvasol.”

Szavaink vajmi keveset érnek, ha nincs mögöttük tartalom, ha nincs mögöttük átélt élmény, tapasztalat. Amik igazán beszélni tudnak azok a személyes élmények. 


“Testi növekedéshez a fiatal embernek egészséges táplálékra van szüksége. Ahhoz, hogy gyerekeink szeretre és kötődésre képes férfiakká és nőkké váljanak, szükségünk van egy különleges “vitaminra”. Nem a B- vagy C vitaminra, hanem a “P-vitaminra” a szülői példaadásra. Mi szülők vagyunk az a könyv, amit gyermekeink legelőször és legalaposabban elolvasnak.” (Bruno és Yvonne Schwengeler: Nevelés öröm vagy üröm?)

Vajon ma mit fognak olvasni?

2015. szeptember 29., kedd



13. Míglen felejtesz el, Uram

Meddig még?
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 
 
1. Míglen felejtesz el, Uram, Míg nem emlékezel rólam? A te orcádat énelőlem, Örökké elrejted e tőlem? Mire nem könyörülsz rajtam?
2. Tekints reám, kegyes Uram! Szánjad meg az én nyavalyám! Szemeimet világosítsd meg, Hogy életemben viduljak meg, Halálban el ne aludjam. 
3. Mert én bízom jókedvedben, Ki megvigasztalsz szívemben. Örvendez azért az én lelkem, Hogy Isten az én segedelmem, Melyért dicsérem énekben. 
Marot K., 14961544

-----------------------------------------------------

4. A bolond így szól az ő szívében

Isten erősebb, mint ellenségei
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 
 
1. A bolond így szól az ő szívében: "Nincs Isten", azért nagy gonoszságban él; Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél. Ez egész földön  aki jót tegyen, Senki nincsen.
2. Az Úr az égből alátekinte E földön az emberek fiaira, Hogy meglássa, ha kinek esze volna, Ha valaki az Istent keresné És tisztelné. 
3. De azt jól látja dicsőségében, Hogy a jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek; Aki az Istent tisztelné híven, Csak egy sincsen. 
4. A Sionról vajon ki jövend el, Ki a szent Izráelt megszabadítja? Ha Isten fogságból népét kihozza, Örvend a Jákób és az Izráel Teljes szívvel. 
Marot K., 14961544

--------------------------------------------

15. Uram, ki lészen lakója

Ki mehet az Úr elé?
(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542
 
 
1. Uram, ki lészen lakója A te felséged sátorának? Jelentsd meg és add tudtomra, Ki lészen ö rök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak?
2. Aki jár igaz életben, Szól és szolgáltat igazságot, Forgódik híven mindenben, És hűséges ő szívében, És szereti a jámborságot.
3. Ki az ő felebarátját Ő nyelvével nem rágalmazza, Kárral nem bántja szomszédját, Nem rútolja atyjafiát, És tisztességét nem gyalázza.
4. Az istentelent utálja, Az istenfélőt megbecsüli, Őt nagy tisztességben tartja, Esküvését meggondolja, Ha kárt is vall, azt meg nem szegi.
5. Aki pénzével él híven, Kölcsön ád, de nem kér uzsorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ő nem veszen: Aki így tészen, az megállhat.
Marot K., 14961544

----------------------------------------------

16. Tarts meg engemet, ó, én Istenem

A hívek öröksége: Isten
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 
 
1. Tarts meg engemet, ó, én Istenem, Mert reménységem vetem csak tebenned! Azért az Úrnak mondjad ezt, lelkem: Én Uram vagy te, örvendek tenéked! E kívül nem kérkedhetem semmivel, Hogy néked használhatnék jótétemmel.
2. Az Úr Isten az én örökségem, Mely nekem kiváltképpen részeltetett, És ő megtartja híven azt nékem. Az én sorsom a legjobb részre esett; Hogy az örökség zsinórral osztatott, Azzal a legszebbik rész nekem jutott. 
3. Dicséreteket mondok az Úrnak, Ki tanácsával engem jól vezérel; Még veséim is erre tanítnak, És az ágyban is megintenek éjjel. Az Urat szüntelen előttem tartom: Mert jobbom felől van, nem ingadozom. 
4. Öröme vagyon szívemnek ezen, Örvendez lelkem és megnyugszik testem: Noha a sírban fekvése leszen, De azt szívemben nyilván én elhiszem: A koporsóban nem hagyod szentedet, De rothadás ellen megmented őtet. 
5. Az életre nekem utat mutatsz, Mely életben van az örök boldogság, Hol szent színednek gyönyörű voltát Láttatod, mely nagy öröm és vigasság. Nagy dicsőséged, jobbod erőssége Örökké megmarad, soha nincs vége. 
Béza T., 15191605


„Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli. Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja.”
Zsoltárok könyve 37:23-24

Minden csak bizalom kérdése. Bízunk-e Isten igazságosságában, ígéreteiben, gondviselésében? Persze, hogyne… mondjuk, de mikor naponta szembesülünk az élet igazságtalan dolgaival, vagy elkeseredünk és beletörődve feladjuk, vagy igyekszünk saját kezünkbe venni az irányítást.

Igen, az istenteleneknek jól megy sorunk, szép házuk, nagy autójuk, gondtalan életük … legalábbis látszatra – egy időre. Akik pedig megpróbálnak becsületesen, Isten előtti felelősséggel élni, azt lesajnálják, bolondnak nézik.
Mint mondhatnánk, ha valóban Istenben bízunk? „Rendben, igen látom, de én mégsem ezekre nézek.” Ahogyan a fent idézett 37. zsoltár 4-5. verse mondja: „Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Később csendességre, türelemre int. Várjunk hittel Isten tetteire, és ne bosszankodjunk türelmetlenkedve.
Ha az Úrra nézünk, rábízzuk utjainkat, akkor ő már itt ebben az életben is megmutatja hatalmát, gondviselését. Ha magunkra, vagy másokra nézünk csak keserűség és csalódottság fog eluralkodni rajtunk.

A mi Istenünk szemmel tartja minden lépésünket. Ismeri a szükségleteinket, és a megfelelő időben válaszol. Bizalom kérdése az, hogy megtanulunk várni rá, és lecsillapodni. Hinni akkor is, mikor elestünk – tudva azt, hogy az ÚR karjaiban tart. Bíznunk kell maximálisan Istenben, ahhoz, hogy ne érdekeljen kinek milyen a sorsa, mert a mi igazi otthonunk a mennyekben van ill. a szelídek fogják majd örökölni az egész földet




Virág-szépség

Egyszerű vadon nőtt virág,
Gólyahír, kankalin, ibolya, gyöngyvirág.
Kamilla, búzavirág, pirosló pipacs,
Annyira szép mind, akkor is, ha vad!

Pompás évelő kerti virágok,
Nárciszok, jácintok, tulipánok.
Árvácskák, szarkalábak, nefelejcsek,
Rózsák, liliomok, dáliák, szépségek.

Csokorba kötött virágcsodák,
Szegfűk, rózsák, orchideák.
Cserepes virágok, szobanövények,
Még a szúrós kaktuszok is gyönyörűek.

Isten csodálatos gazdag világa
Testesül meg minden virágba.
Táplálják reménységünket, örömünket,
Isten országa mennyivel csodásabb lehet!

A virág önmagában csak ígéret,
Feltétele a termésnek.
Minden fajtájában van valami szép,
Mely szebbé teszi az ember életét.



Keringő élet

Ősz döngöli a kopár kertet,
A levelek a földön holtan hevernek
Hanyag lomhaságban szerteszéjjel,
Csípős fagy vesz rajtuk elégtételt.

A fák keringő nedve alászállott,
Felkereste ott lenn az alvó világot.
Ott elpihen, míg a halni hullt levél
Csendben elenyészik a tél tetemén.

Az őszi eső előbb elsiratja,
Majd zúzmara zúzza-marja.
A tél hóleple betakarja,
Magát a föld porának adja.

Míg az élet nedve lent pihen,
Zörgő csontvázként áll a teste fenn.
Feltámadásról álmodik a mélybe’,
Felébreszti majd a tavasz lüktetése.

És ha az életnedv feltámad,
Keringve jár be minden ágat.
Rügy pattan, levél bomlik, virág virul,
Feltámad minden, mert az élet az úr.

Az élet évről-évre így kering,
A természet rendje szerint.
Az Alkotó bölcs döntése ez,
Mely által szól, int, figyelmeztet!




„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”
(Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 10. fejezet 18.vers)

Ismerős ajánlása nélkül munkahelyet találni, sőt bármit elérni az életben szinte lehetetlen. S mindez régen sem volt másképp és nemcsak a világban úgy általában, hanem a születő keresztény gyülekezetekben is.

Ennek oka azon vándortanítók megjelenése volt, akikről Pál így nyilatkozott: „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Apcsel.20:30)

Ahogy az apostol írja; ezek az emberek önmaguk kiválóságát és az apostolok tökéletlenségét hangsúlyozták; „Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.” (10. vers)

Erre a vádra válaszolva írja Pál, hogy neki nincs szüksége emberi ajánlásra, egyrészt, mert a Korintusiak személyesen ismerték, másrészt, mert őt nem ember hívta el, és nem ember ajánlja, hanem maga az Úr.

Így idézi Jeremiás (Jer.9:23) szavait: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (17.vers) és utal Salamon szavaira is „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.” (Péld.27:2)

S mit jelent az Úrban dicsekedni? A szövegben szerepel a ’kanon’ kifejezés, melynek jelentése szabályozó, normatíva. Vagyis a keresztény ember életét nem saját szavai, nem is mások szavai hitelesítik, hanem az Isten szabályai szerinti élet.

Ha a mennyországba szeretnél jutni, tégy szert még ma mennyei ismerősre és szerezz tőle ajánlást azáltal, hogy „ama mértéke szerint”, élsz „melyet Isten adott nékünk mértékül.” (13. vers)



„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”
(139. Zsoltár 13-16. vers)

„A gép forog az alkotó pihen” - hangzik ismerősen Madách Imre, Az ember tragédiája című művének sora, melyben sokak hitetlenkedő véleménye fejeződik ki; ’Elismerem, van Isten, aki megalkotta a világot, de hogy most nem figyel ránk az biztos.’

Hogy is van ez? Tényleg elfordult tőlünk, magunkra hagyott minket a Teremtőnk? A Szentírás úgy mutatja be, hogy Ő nem pihen, a teremtés nincs befejezve a hatodik napon. Persze, már nem új földi fajokat alkot, hanem amire Dávid is utal, az új egyedeket formálja.

S hogy Madách által idézett deista szemlélet mennyire tarthatatlan a Biblia szemszögéből, azt az evangéliumok még inkább bizonyítják. János evangéliumának elején az Igéről (Ján.1:1-3) ír, aki maga az Isten és aki által minden lett, majd úgy folytatja ez az Ige a világba jött (14.vers).

Igen, ez az Ige Jézus. Vagyis Isten nem magára hagyta a fellázadt embert, épp ellenkezőleg, eljött megkeresni, ami elveszett (Luk. 19:10) És ha megtalálja, kijavítja, újjáformálja, újjáteremti az elromlottat.

Ezért olvashatunk arról: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor.5:17)

És ezekre a krisztusi elveket élőkre vár az ígéret: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. Akikre az új ég és az új föld vár.” (2Pét.3:13-14)

Ezért a mi Teremtő Istenünk egy szüntelen munkálkodó Örökkévaló Isten, nem lankad, nem fárad (Ézs.40:28). S ma is azon van, hogy felismerjük Őt és munkáját, mely még a bűn által megrontott természet szemlélése kapcsán is lenyűgöző.

Így Dáviddal együtt adjunk hálát neki:

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája


ÜZENET A JÓ ISTENTŐL .

A kis virág az útfélen
mosolyogva rád nevet!
Tudod-e, hogy ez csendesen
Istentől üzenet?
Istentől üzenet.

Ha kis madár az ágakon
csicsereg egy dalt neked;
örömmel zengi: ,,A dalom
Istentől üzenet,
Istentől üzenet,’’

A hajnalpír, az alkonyat,
hullám egy tó felett:
ember, ó, lássad, értsd meg: ez
Istentől üzenet,
Istentől üzenet.

A kis virág, a szélvihar
üzennek szüntelen.
Mondd hát annak, ki jót akar:
Köszönöm, Istenem,
Köszönöm, Istenem!
Németből ford.: Haraszti Sándor



/1/
"IMÁDKOZZATOK, HOGY KÍSÉRTÉSBE NE ESSETEK" (Lk 22,40)
A Szentírás világosan elénk állítja az imádság kettős hatását: kapcsolatba lépni szerető Atyánkkal (Mt 6,9, Miatyánk), másrészt lelki erőt nyerni a kísértések legyőzésére. Mindenki, aki imádkozni kezd, ezt a kettős célt kell, hogy maga elé állítsa. Mivel a kapcsolatot minden nap meg kell újítani és a mindennap felmerülő kísértéseket le kell győzni, ezért "szüntelenül kell imádkozni" (1Tesz 5,17).
Az imádság a lélek lélegzetvétele - mondta valaki. Nagyon találó ez a megállapítás. Lélegezni annyit jelent, mint ellátni a testet a létfontosságú oxigénnel. Aki nem lélegzik, az meghal. Így van ez az imádsággal is. Aki nem imádkozik, az lelkileg meghal. Aki keveset imádkozik, az lelkileg elgyengül, vagy beteg lesz. Aki rendszeresen, tudatosan imádkozik, az befogadja Isten erejét. Új szemléletet nyer. Isten szemével látja a világot. Jobban el tud igazodni a feladatok között. Kitárhatja az Úr előtt szíve minden gondját és szükségletét. Ugyanakkor kifejezheti örömét, az Úr iránti háláját.
Amikor konkrét dolgot kérünk Istentől, gyakran megtörténik, hogy meghallgatja kérésünket. De az is előfordul, hogy nem kapjuk meg, amit szeretnénk. A meg nem hallgatott imádság titkairól talán egy könyvet is lehetne írni. Miről lehet szó? Isten azért nem hallgatja a meg imádságodat, mert:
• Valamit elmulasztottál, amit Isten várt volna tőled (például: megbocsátás, alázat, engedelmesség).
• Máskor adja meg az Úr, mert a körülmények most még nem alkalmasak


/2/.
• Bizalomra és hűségre akar nevelni. Ha néhány nap után abbahagyod imádat, ezzel jelzed, hogy amit kértél, nem is annyira fontos és nem is bízol benne, hogy Isten megadja.
• Nem válna javadra. Isten mindent lelked üdvössége céljából ad meg. Mivel végtelenül szeret, nem adja meg, ami lelked kárára volna.
• Jobbat akar adni! Lehet, hogy Isten sokkal jobbat szeretne adni, mint amit kérsz Tőle.
• Önzésedet szolgálná és nem Isten Országát.
• Gőgösen kérted, azzal a gondolattal, ha Isten nem adja meg, amit kérsz, akkor elhagyod Őt.
Soha ne gondoljuk, hogy Isten olyan, mint egy automata. Bizonyos számú imádság után megjön a kívánt dolog. Isten személy, aki jóságos szívvel mérlegel minden körülményt és csak azután adja meg - ha jónak látja-, amit kérünk Tőle. Mindamellett számolni kell a szabad akarattal is. Amikor kérjük szeretteink megtérését, bizonyára az Úr sok kegyelmet ad nekik, de szabad akaratuk ellenállása miatt lehet, hogy hosszú éveket kell várni, amíg ez megtörténik. Példakép erre Szent Mónika, aki 12 évig imádkozott fiának -Ágostonnak- megtéréséért. Mielőtt imádkozni szeretnénk valami konkrét dologért, előbb jó megkérdezni az Urat, hogy valóban egyezik-e az Ő akaratával, hogy azt elnyerjük. Fejezzük ki készségünket, hogy szívesen megtesszük az Ő akaratát, ha Ő mást szeretne (Lk 22,42). Így nemcsak a csalódást kerüljük el, hanem a gonosz lélek kísértését is, aki mindig azon mesterkedik, hogy szembeállítson bennünket Istennel. Akár úgy, hogy lázadásra indít, akár úgy, hogy vádaskodásra, ami csökkenti bennünk az Úr iránti szeretetet.




Efézus 3:17-19
Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,
És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is. Lev Tolsztoj




Zsolt 23,4- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza: Isten elfogadta az áldozatot.
Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent (Bírák 13,23)
Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.

Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.

Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben részünk lehetett, részünk van az örök életben is.



HITÉRT KÖNYÖRGÖK

Így nem könyörgött senki még,
Mint én könyörgök a hitért,
A nagy hitért, a szent hitért,
Amit nem adnék semmiért.
Pedig enyém volt valaha,
Hittem, hogy eljutok Haza!
Az a hit volt a véderőm,
Az éltetőm, felemelőm.
Az a hit volt az én imám,
A csillagom, vak éjszakán.
Azt a hitet könyörgöm én,
Amitől ifjú lesz a vén,
Amitől a halott feláll,
És a hitetlen prédikál,
Mitől fiúvá lesz a kő,
Ami a fény, ami erő.
Azt a hitet könyörgöm én,
Mitől gazdag lesz a szegény.
Földet rázó hatalomért,
Nem elmúló földi lomért,
Hitért, hitért, örök hitért,
Amit nem adnék semmiért!
Azt a hitet add meg nekem,
Add vissza, édes Istenem!
Szívem, lelkem sikolt Feléd
Azért a régi szép hitért!
Kárász Izabella
------------------------------------------------------
HA MÉLY FÁJDALOM GONDJA NYOM...

Ha mély fájdalom gondja nyom,
ne csüggedj el, szívem;
célja van ennek, jól tudom,
könnyíts hát terheden!

Nem érted olykor Istened
csodás vezérletét?
Engedd csak fogni kezedet.
Ó tudja, mit, - miért.

A szenvedés majd üdvre vál’,
Istennél így van ez.
Lelkem, hát csendben erre várj,
s remélj, a menny tied!

Ó, boldog óra, nagy öröm:
Siralmam véget ér!
A pálma int már odafönn,
s csendben közelg felém!
Németből ford.: Haraszti Sándor