10. Mire távozol tőlünk
Nyomorultak kiáltása segedelemért
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Mire távozol tőlünk, Úr Isten, Ily meszsze, és magad mit rejted el? E sok ideig való ínségben, Miért hogy minket így felejtesz el? Ím, az istentelen kevélységgel Kergeti a szegényt és nyomorgatja: Hálója essék az önnön nyakába!
2. Mert az istentelen dicsekedik, És gyönyörködik kívánságában. :/: Dicséri a fösvényt, hízelkedik, Istent káromol felfuvalkodván, Akit megutál nagy hívságában, Sőt kevélységében így gondolkodik: Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
3. Ő bolondságában úgy elmégyen, Erős ítéletedet nem féli. :/: És kevélységében szól nagy fennen, Ellenségit is semminek véli. Könnyen elfúhatja, azt ítéli, Végre mond: bátran lakom és csendesen, Soha nem esem szerencsétlenségben.
4. Átokkal, szitokkal rakva szája, Szól az ő nyelve csak álnokságot, :/: E nyelvet szoktatta csalárdságra, Mellyel szerez sok bút és bánatot. Tolvajok módján megáll barlangot, Leshelyből a szegényre ólálkodik, Hogy megfoghassa, csak azon forgódik.
5. Uram, tekintsd meg a nyomorultat, A szelídeket kegyesen tartsd meg; :/: Vedd füledbe ő kiáltásukat, Erősítsd szívüket, vigasztald meg. A szegény árvákat védelmezd meg, Zabolázd meg az erőszaktevőket: E földön óvd a gonoszoktól néped.
Marot K., 1496–1544
-11. Az Istenben bízom jó reménységgel
Kishitűség ellen
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Istenben bízom jó reménységgel, Miért szóltok hát így én lelkemnek, Hogy én a ti hegyetekre fussak el, És mint egy madár meszsze repüljek? Mert a kegyetlenek ívüket szegzik, Hogy a tiszta szívűket meglőjék, Már a nyilakat az idegbe tették.
2. Mert igaz ő, és igazságot szeret, És kedves orcát mutat azoknak, Kik igazságban rendelik éltüket. Az Istennek temploma mennyekben, Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel Szemei mindent néznek élesen, Földi népet is megnézell és szemlél.
Marot K., 1496–1544
-------------------------------------------------
12. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten
Imádság szorongattatásban
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő, És a földön már sok a tökéletlen, Nincs emberek közt igaz beszédű.
2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgukat festik szép beszédekkel; Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot, De nyelvük nem egyez ő szívükkel.
3. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön; Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel, És senki sincs, ki velünk pöröljön.
4. Azért mond Isten: ímé, a szegények Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak; Azért őket megszánom és felkelek, És kezükből kimentem azoknak.
5. Az Istennek mondási oly igazak, Mint a drága ezüst, kit a tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen.
6. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvoltodból reánk tekints! Őrizz meg örökké e nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
Marot K., 1496–1544
----------------------------
Modern
bálványimádás
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” Apostolok cselekedetei 17:30
„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek." Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története)
Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világos képe lehet arról, hogy kicsoda Isten. A Biblia, benne az evangéliumokkal, ma minden ember számára elérhető és mégis milyen kevesen olvassák. Természetesen ebben nagy részünk van nekünk, keresztényeknek is. Hiszen a középkorban az egyház vezetésével került olyan sötétségbe a világ, hogy ahhoz képest a pogány ókor bálványimádása világosságnak számított. A keresztény egyház annyit küzdött a tudni akaró emberekkel és küldött máglyára, kínpadra tudósokat, kényszerítve őket tanaik visszavonására, míg mára, legalább is úgy látszik, a tudomány és a hit teljesen szembe került egymással. Az emberi tudat természetfeletti után való vágyát pedig újra az olcsó babonaság, a saját kultúrájában megbukott és a saját civilizációját többször romba döntő keleti filozófia, az erkölcsi bajnoknak látszó, ám valójában igencsak erőszakos iszlám, vagy a misztikus New Age millió ága próbálja betölteni. Így jutunk el oda, hogy amint Pál korában, úgy nekünk is millió bálványunk van. Sőt, az egy főre jutó istenségek száma több mint kettő.
Mi akkor a kiút? Nem egyéb, mint amit Pál is tanított: ki kell lépnünk a tudatlanságból. El kell fogadnunk, hogy Isten megismerhető és meg kell találnunk a legmegbízhatóbb forrást. Az idő sürget. Kezd el még ma és Isten segíteni fog!
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” Apostolok cselekedetei 17:30
„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek." Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története)
Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világos képe lehet arról, hogy kicsoda Isten. A Biblia, benne az evangéliumokkal, ma minden ember számára elérhető és mégis milyen kevesen olvassák. Természetesen ebben nagy részünk van nekünk, keresztényeknek is. Hiszen a középkorban az egyház vezetésével került olyan sötétségbe a világ, hogy ahhoz képest a pogány ókor bálványimádása világosságnak számított. A keresztény egyház annyit küzdött a tudni akaró emberekkel és küldött máglyára, kínpadra tudósokat, kényszerítve őket tanaik visszavonására, míg mára, legalább is úgy látszik, a tudomány és a hit teljesen szembe került egymással. Az emberi tudat természetfeletti után való vágyát pedig újra az olcsó babonaság, a saját kultúrájában megbukott és a saját civilizációját többször romba döntő keleti filozófia, az erkölcsi bajnoknak látszó, ám valójában igencsak erőszakos iszlám, vagy a misztikus New Age millió ága próbálja betölteni. Így jutunk el oda, hogy amint Pál korában, úgy nekünk is millió bálványunk van. Sőt, az egy főre jutó istenségek száma több mint kettő.
Mi akkor a kiút? Nem egyéb, mint amit Pál is tanított: ki kell lépnünk a tudatlanságból. El kell fogadnunk, hogy Isten megismerhető és meg kell találnunk a legmegbízhatóbb forrást. Az idő sürget. Kezd el még ma és Isten segíteni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése