Isten nemzetsége vagyunk!

„…hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony az ő nemzetsége vagyunk.”Apcsel,17:27 28.

Pálnak Athénban elhangzott beszédjéből olvashatunk ma reggel egy részletet. Ha elolvassuk a korábbi vereseket, akkor láthatjuk, hogy Pál egy pozitív megerősítéssel kezdi a beszédet, ugyanis ahogy körbenéz, látja, hogy mindenféle Isteneknek templomot, különböző szentélyeket készítettek. Az egyikre az volt írva: „Az ismeretlen Istennek”

Megdicséri az embereket azért, hogy vallásosak, és megragadja az alkalmat arról, hogy beszéljen a Teremtő Istenről. Ahogyan gondolkozunk tovább és olvassuk, szinte halljuk Pál prédikációját, elmagyarázza az embereknek, hogy a Teremtő megalkotta az embert, hogy keressék, kutassák jelenlétét.

A Mindenható nincs is annyira távol. Bár azt gondolják ma is sokan, hogy Ő nem is foglalkozik velünk, hogy Ő nem is látja a nehéz helyzeteket, ez egyáltalán nincs így. Ő nem hagy magunkra bennünket.

Nem kézzel alkotott templomokban lakozik az Úr. „A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.”(Próféták és királyok 31.old)

Az Isten megtisztel bennünket jelenlétével lelke által, amelyért nagyon hálásak lehetünk! Találkozhatunk vele, de arra hív mindenkit, hogy a bűnöket azokat hagyjuk el, gonoszságot, rosszindulatot, álnokságot, irigységet… Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9). Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).

------------------------------------

A legjobb vitamin

“Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” 

Zsoltárok könyve 78:4

Biztak-e ránk már olyan feladatot, amiről tudtuk, nagy a tétje? Kértek-e már meg olyan dologra, amiről éreztük, kemény munka lesz megcsinálni?

Egy háromgyerekes anya így nyilatkozott: “Az anyaság a legkeményebb dolog, amit valaha is tettem az életemben, de egyben a legizgalmasabb kaland is, amiben valaha is részem volt.”(Karen Holford: Kérlek, Istenem, tedd kedvesség a Mamit!) 

Aki belekóstolt, az tudja, hogy nagyon nagy kihívás szülőnek lenni. Ha autót szeretnénk vezetni, szükségünk van jogosítványra, ha tanárként szeretnénk tanítani egy iskolában, felsőfokú tanári diplomával kell rendelkeznünk, az élet legtöbb területén “kérik” azt a papírt, ami igazolja képzettségünket és alkalmasságunkat. Nem így a szülővé válás esetében. Ha valaki szülővé szeretne vállni, nem kell iskolát elvégeznie, diplomát szereznie, mégis az egyik legnagyobb feladat, amivel az ember élete során szembenézhet.

Mit tegyünk, hogy kiegyensúlyozott, megbízható, istenfélő gyermeket neveljünk a ránk bízott csemetékből? Hogyan válhatnak olyan felnőtekké, amilyennek szeretnénk látni őket?

“A hit hallásból van” (Róma 10:17), mondja Isten ígéje. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink, a következő nemzedék azokat az értékeket képviselje, amit mi felbecsülhetetlennek tartunk, beszéljük róluk. Ne titkoljuk, ne hallgassuk el előttük, hogy mi minden történt velünk a múltban, mit éltünk át Istennel, milyen élményeket szereztünk a vele való járásban! Beszéljünk róla szavainkkal és tetteinkkel is!

Egy apa a reggeli asztalnál találkozott fiával. Mielőtt a gyerek asztalhoz ült volna, az apa rákérdezett: “Fiam, olvatál ma reggel a Bibliából?” Mire a 13 éves fia gondolkodás nélkül így felelt: “Miért? Te olvastál? Majd akkor, ha te is olvasol.”

Szavaink vajmi keveset érnek, ha nincs mögöttük tartalom, ha nincs mögöttük átélt élmény, tapasztalat. Amik igazán beszélni tudnak azok a személyes élmények. 

“Testi növekedéshez a fiatal embernek egészséges táplálékra van szüksége. Ahhoz, hogy gyerekeink szeretre és kötődésre képes férfiakká és nőkké váljanak, szükségünk van egy különleges “vitaminra”. Nem a B- vagy C vitaminra, hanem a “P-vitaminra” a szülői példaadásra. Mi szülők vagyunk az a könyv, amit gyermekeink legelőször és legalaposabban elolvasnak.” (Bruno és Yvonne Schwengeler: Nevelés öröm vagy üröm?)

Vajon ma mit fognak olvasni?