13. Míglen felejtesz el, Uram

Meddig még?

Bourgeois L.,  Genf, 1542

1. Míglen felejtesz el, Uram, Míg nem emlékezel rólam? A te orcádat énelőlem, Örökké elrejted e tőlem? Mire nem könyörülsz rajtam?

2. Tekints reám, kegyes Uram! Szánjad meg az én nyavalyám! Szemeimet világosítsd meg, Hogy életemben viduljak meg, Halálban el ne aludjam. 

3. Mert én bízom jókedvedben, Ki megvigasztalsz szívemben. Örvendez azért az én lelkem, Hogy Isten az én segedelmem, Melyért dicsérem énekben. 

Marot K., 1496–1544

-----------------------------------------------------

4. A bolond így szól az ő szívében

Isten erősebb, mint ellenségei

Bourgeois L.,  Genf, 1542

1. A bolond így szól az ő szívében: "Nincs Isten", azért nagy gonoszságban él; Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél. Ez egész földön  aki jót tegyen, Senki nincsen.

2. Az Úr az égből alátekinte E földön az emberek fiaira, Hogy meglássa, ha kinek esze volna, Ha valaki az Istent keresné És tisztelné. 

3. De azt jól látja dicsőségében, Hogy a jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek; Aki az Istent tisztelné híven, Csak egy sincsen. 

4. A Sionról vajon ki jövend el, Ki a szent Izráelt megszabadítja? Ha Isten fogságból népét kihozza, Örvend a Jákób és az Izráel Teljes szívvel. 

Marot K., 1496–1544

--------------------------------------------

15. Uram, ki lészen lakója

Ki mehet az Úr elé?

(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542

1. Uram, ki lészen lakója A te felséged sátorának? Jelentsd meg és add tudtomra, Ki lészen ö rök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak?

2. Aki jár igaz életben, Szól és szolgáltat igazságot, Forgódik híven mindenben, És hűséges ő szívében, És szereti a jámborságot.

3. Ki az ő felebarátját Ő nyelvével nem rágalmazza, Kárral nem bántja szomszédját, Nem rútolja atyjafiát, És tisztességét nem gyalázza.

4. Az istentelent utálja, Az istenfélőt megbecsüli, Őt nagy tisztességben tartja, Esküvését meggondolja, Ha kárt is vall, azt meg nem szegi.

5. Aki pénzével él híven, Kölcsön ád, de nem kér uzsorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ő nem veszen: Aki így tészen, az megállhat.

Marot K., 1496–1544

----------------------------------------------

16. Tarts meg engemet, ó, én Istenem

A hívek öröksége: Isten

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Tarts meg engemet, ó, én Istenem, Mert reménységem vetem csak tebenned! Azért az Úrnak mondjad ezt, lelkem: Én Uram vagy te, örvendek tenéked! E kívül nem kérkedhetem semmivel, Hogy néked használhatnék jótétemmel.

2. Az Úr Isten az én örökségem, Mely nekem kiváltképpen részeltetett, És ő megtartja híven azt nékem. Az én sorsom a legjobb részre esett; Hogy az örökség zsinórral osztatott, Azzal a legszebbik rész nekem jutott. 

3. Dicséreteket mondok az Úrnak, Ki tanácsával engem jól vezérel; Még veséim is erre tanítnak, És az ágyban is megintenek éjjel. Az Urat szüntelen előttem tartom: Mert jobbom felől van, nem ingadozom. 

4. Öröme vagyon szívemnek ezen, Örvendez lelkem és megnyugszik testem: Noha a sírban fekvése leszen, De azt szívemben nyilván én elhiszem: A koporsóban nem hagyod szentedet, De rothadás ellen megmented őtet. 

5. Az életre nekem utat mutatsz, Mely életben van az örök boldogság, Hol szent színednek gyönyörű voltát Láttatod, mely nagy öröm és vigasság. Nagy dicsőséged, jobbod erőssége Örökké megmarad, soha nincs vége. 

Béza T., 1519–1605