Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak messiási álmát
valósulva látta Jeruzsálem népe;
jött Jézus... lepleket dobtak le elébe,
s lengettek fölöttebüszke pálmaágat,
azon a vasárnap.

Akkor, csütörtökön a szelíd olajfák
karcsú ágaikat lankadtan lehajtják,
mert a Gecsemane - kertben gyötrelemmel
vért verejtékezett egy magános ember,
vére szétfolyott a fekete rögökön,
akkor csütörtökön.

Azon a pénteken szomorú szél susog,
búsan hajladoztak bánatos cédrusok,
mert fönn a Golgotán cédrusfából ácsolt
kereszten függött egy véresre korbácsolt,
meggyötört, megkínzott kihűlt, sápadt tetem,
azon a pénteken.

S a másik vasárnap úgy pirkadat tájba\'
kivirult a világ valamennyi fája,
északi fenyőktől délszaki pálmákig
mind üdén kizöldell, lombot hajt, virágzik,
mert halottaiból Jézus ím feltámadt
ezen a vasárnap!

Tompa Mihály - Olajág

"Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,
Az ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,
S az élettel, világgal meghasonlál:

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!
Hajnal derül az éjből, bár setét, -
Érezd a könny s próbáltatás becsét;
Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál.

Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz!
Hadd térjen a beteg lélek magához...
Így, ha követe ottfenn megjelent,
S mint a Noé galambja vissza-szárnnyal
Zöld olajág- s az ég jó válaszával:
Mit újra megnyersz: lelki béke, csend. "

-------------------------------------------------

Dalszöveg

Hódolat és áldás néked, Krisztus, mi királyunk.
Néked a gyermeki nép zengte ma zsenge dalát.

Áldott égi király, Istennek jössz te nevében,
Izrael édes ura, Dávid igazi gyökere.

Téged a mennyeiek boldog kara áld a magasban,
Áld téged a szegény ember, áld vele mind, ami él.

Pálmafaággal te eléd kivonult a zsidó nép:
Dallal, hű szívvel ímhol elédbe jövünk.

Ők kínok küszöbén adták meg a tiszteletes dalt:
Mennyei fényben áld a mi boldog imánk.

Azt kedvvel nézted: jó szívvel nézz le miránk is,
Hisz teneked Jóság, kedves a jóakarat.

----------------------------------------------------------------

Szomorú vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak kedvesem, templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat,
Szomorú vasárnap.


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap.


Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
Meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek.
Meghalt a szeretet!


Vége a világnak,vége a reménynek
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az úton szerteszét.
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
"Uram, az emberek gyarlók és hibáznak."
Vége a világnak!


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap