VIRÁGVASÁRNAP,,- Hamar István

Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sión, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

------------------------------------------

VIRÁGVASÁRNAP

Akkor… ott is rügyfakadás, bimbót nyitó
virágvasárnap volt!
melyen a két szamarat vezető tanítvány
s a Jézust várók készülődése folyt.
– Olajágak, új s viselt ruhák keverve
díszítették a felvonulás útját,
S minden rendezés nélkül, kéretlenül
üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták…
– Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,
ki Jézusban a Krisztusra vár.
Vagy csak egy van számítás nélkül?!
A Mester terhét hordozó szamár.
– - – - – -
Ma is virágvasárnap van!
Rügyfakadás, bimbó-hasadás.
Ezenkívül? Ki tudja… Van-e más?
– Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy
Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?
Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,
a Krisztus terhét vinni?
Akad-e, kit a megújhodás alapjába
pillérnek lehet tenni?
Akad-e csak egyetlen tanítvány
ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?
S mert annyi a gyáva, annyian félnek,
enged-e felszállni… egy halk, erőtlen hozsannát?
Hozsannát: igazi, szívből jövő,
Krisztust köszöntő hozsannát.
– Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,
Így vinni a Krisztus terhét.
Ma… most… azoknak, akik még akarnak,
akik még mernek hinni.
Tamáska Gyula

VIRÁGVASÁRNAP

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre szüntelen, –
S Ő szamárháton, szomorún megyen..
Hidegen hagyja hódolat, lárma;
Isteni fejét porig alázva
halad ujjongó néptömeg között:
Reá halálos bánat költözött…
Hozsánna zúg fel újra és megint.
S az Úr jós-szeme távolba tekint -
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.
Megsápad, elhervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl;
„Feszítsd meg!“ – hallszik a hozsánnán túl.
Gyötrelmek útja ez a diadalút.
Egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!
K. Perecz Ilona