Tökéletes főpap.     

 „Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: “Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé.” (Zsid 7, 18-22)
Micsoda felfoghatatlan kiváltság, hogy az egyetlen tökéletes embert, a tökéletes Fiút, Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust rendelte a mennyei Atya szószólónkul és közbenjárónkul. Nem is csak esküvéssel lett pappá (ellenben a lévitákkal, akik születés szerint lettek pappá), hanem a Szentháromság Istenről mondja azt az írás: „nem bánja meg” ezt a végzését. Gondoljunk bele, hogy mit is jelent ez: biztosít bennünket arról, hogy békeszándéka és üdvözítő kegyelme változatlan és örökké tart.
A Kárpit mögötti szolgálatot még az ószövetségi halandó főpapok is csak úgy végezhették el ha a saját bűneik miatt előbb áldozatot mutattak be, hogy megtisztuljanak. Mennyire csodálatos, mi pedig mégis mennyire keveset gondolunk arra, hogy Isten Fia a „szent, ártatlan, szeplőtelen, aki bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél” (26.v.) az aki értünk folyamatosan közbenjár. Jézus Krisztus mindenkor él, hogy esedezzen érettünk.
Amennyire igaz, hogy Krisztus szüntelen fenntartó munkája tart életben bennünket fizikailag, épp annyira igaz, hogy az Õ szüntelen papi szolgálata biztosítja lelki életünk fennmaradását és növekedését. Szüntelenül számon tart minket, hiszen éppolyan szükséges, hogy megtartson, mint amilyen szükséges volt, hogy megváltson. Akiket Krisztus a vérén megváltott, azokat most közbenjárása által tartja meg.