Vers: A vak koldus

Arra járok nap-nap után,
Néha látom az apókát.
Ölében műanyag tányér pihen,
Nem ifjú már…
Hajában az ősz ül szeliden..

Fehér bot hurokja a kezén.
Bölcs arcáról süt a napfény.
Tudom öreg, mi a titkod!
Megölelném…
Te vagy vak, de én nem látok!

----------------------------------

MILYEN EGYSZERŰ!         

Milyen egyszerű, csak egy kattanás

és fényben úszik az egész lakás.

Rejtett huzalon áramló erő

egy kis lámpából tündöklik elő.

Szakadatlanul  árad a Lélek,

hol nem gátolják rút szenvedélyek.

Milyen egyszerű: csak hit és remény

legyen szívünkben,  s átölel a fény.  Gerő Sándor

-----------------------------------------------------------------

Add, hogy lámpás legyek szent kezedben!

Tégy engem békeköveteddé,

Hogy hinthessem az ige-magvakat!

Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem,

És az ajkamra adj tiszta szavakat!

Ó, add, Uram, hogy soha ne feledjem,

hogy mi voltam, s hogy mivé lettem én!

Egész életemmel, lényemmel hirdessem:

Jézus él! Benne mindig van remény.

Tégy engem békeköveteddé,

Bár Nélküled én oly kicsiny vagyok,

A harcaim közt az ad erőt nékem,

Ha az Ige fénye újra rám ragyog.

Tégy engem békeköveteddé,

Mert sóvárogva vár Rád a világ!

Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben,

Aki utat mutat másoknak Hozzád!

 (A hit hangjai, 713; BGyÉ. 483.)

-----------------------------------------------------

Világíts!

Jézus, tiszta lényed nézve,

Lelkünk vágyik az égi fényre.

Jöjj, a szívünket átadjuk Néked,

Töltsön el öröm, mennyei béke.

Világíts! Világíts!

Jézus, ragyogj,

töltsd be szent égi fénnyel éltünk!

Szívünk tüzét,

kérünk, gerjeszd fel!

Hadd jusson el

minden néphez e nagy kegyelem!

Küldd szent tüzed,

mindenhol fény legyen!

Mért kell, ó, az éjben járnunk,

Célt, reményt vajon hol találunk?

Benned, Úr Jézus, megleltük már ezt,

Üdvünk, életünk ára a kereszt.

Világíts! Világíts!

Bárcsak Krisztus égi fénye

Rólunk is visszatükröződne,

Hadd lássák meg az emberek rajtunk,

Bűnünk terhétől meg szabadultunk!

Világíts! Világíts!

(A hit hangjai, 382)