2014. március 31., hétfő



Hatalmasan cselekedett az Úr

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltár 126,1-6

Köszönjük Uram, hogy a szívünkben, életünkben igazzá tudod tenni ezt az éneket. Köszönjük, hogy ismered szolgaságunkat. Tudod, mennyit szenvedtünk ez alatt a szolgaság alatt. Te tudod, hogy milyen boldogtalan és felszabadulatlan az életünk. Kérünk, mutasd meg, mi az útja annak, hogy igazán szabaddá legyünk. Kérünk, szólíts meg minket most, az első alkalommal. Ámen.

Az első kérdés így hangzik: kik a Sionnak foglyai?
Milyen fogoly lehet egy ember, aki már megismerte az Urat? Ugye tudjátok, a Biblia lelki könyv. Belül vagyunk fogságban, belül a lelkünk nem szabad. Milyen fogság teszi tönkre az ember életét? Mert minden fogság, szolgaság, keserves állapot. A legismertebb fogság a bűnök fogsága, amiben benne lehet valaki, aki ismeri már Jézust, és mégis megmaradt egy-egy bűnnek a rabságában és nem tud szabadulni. Sokkal nehezebb annak a szabadulása, aki már megtapasztalta a szabadságot, aki már egyszer átélte, hogy Jézus megszabadított, és újra elkezdődött a bűn szolgasága.

A másik az indulat szolgasága. Ez nem olyan mint a harag, hogy éveken, évtizedeken keresztül tart, hanem hirtelen fellobbanó indulat. Semmi bajom nincs vele, csak váratlan pillanatban elkap az indulat, a harag és tönkretesz. Lehet, hogy a másik fél is pontosan úgy haragszik rám. És ő is azt hiszi, jogos a haragom. Vajon nem vagy-e foglya az igazadnak, a haragnak, az indulatkitörésnek, talán olyankor kiabálsz, veszekszel, és utána fáj, miért kellett ez megint? Újra ugyanaz vagyok.

A következő a testi kívánságok rabsága. Hányszor eldöntik emberek: nem eszem édességet, mert attól hízom. És nem bírja ki. Nem is kell különösebben mondani az ivás rabságát. Van aki a vásárlásnak a szolgája. Olyan klassz cuccot vettem. Aztán valami mást lát és azt is megveszi. Mindig kell valami új, valami más. A pénznek is azért rabja az ember, mert azon mindent megvehetek. És amikor mindent megvettem, akkor sem vagyok boldog, mert kiderül, ez nem tesz boldoggá. Nagyon sok ember a családjának lesz a rabja. Nem is neki kell valami, hanem most már a gyerekeknek, hogy azoknak legyen meg mindenük. És szegényeket nem teszem boldoggá vele.
------------------------------------------------------------

Adj békességet Istenem!

1.  Adj békességet, Istenem,
Csillaggal vigyázó éjjelt,
Napra köszöntô jókedvet,
A perchez is reménységet!

2.  Adj békességet, Istenem,
Jóságot az ember arcnak,
Szelídséget a kezeknek,
Igazságot a szavaknak!

3.  Adj békességet, Istenem,
rügyet, virágot a fának,
Mézgyûjtô idôt a rajnak,
Szorgalmas népet a nyárnak!

4.  Adj békességet, Istenem,
Az ember házába csendet,
Áldással gazdag ünnepet,
Az életnek, az embernek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése