Albert Károly: Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg Uram,
hogy legyek híd ég és föld között,
hitemnek íve
kösse partjait
felépítse mi egykor romba dőlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat,
mert bírnom kell
minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart

követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők nagyok,
rám is hull tőlük néha egy sugár
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

Reményik Sándor: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

harzott
S kiderült rá szíved, arcod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

Reményik Sándor: NE PRÓBÁLJ!

Engem gyengébbnek faragtál ki,
Hogysem próbáidat
Állhatnám, Uramisten
Dícsérve Téged rendületlenül.
Azért ígyen könyörgök Hozzád:
Ne próbálj engemet!
Tudom, hogy vannak választottjaid,
Akiket szentté finomít a bánat,
Akiket hőssé edz a szenvedés,
Akik áldják és magasztalják
Süvöltő ostorod,
Mert minden csapás nyereség nekik.
Nem én, nem én!
Én igazabbá, emberebbé
Nem tisztulok sötét eged alatt.

Engem csak torzzá teszel és fonákká,
Engem csak összetörsz,
De szobrot szenvedéssel
Mégsem faragsz belőlem, Istenem.
Nekem kék szemed derült ege kell,
Örök mosolyod aranykupolája,
Őszi erdőkben halk lélekzeted:
Hogy kinyíljék szívem,
Szépségben s szeretetben - másokért,
Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat
Veszett irammal, öntudatlanul
Önzésem és nyomorúságom
Őrült köreiben.
Ha azt akarod, hogy dícsérjelek
Szárnyaló énekkel, én Istenem:
Adj enyhülést, ne próbálj engemet!

Ady Endre: Az elrejtett arcok

Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtőznek el
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolódó csúnya lárva.

Én már alig-alig birom,
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.

Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkas-szemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.

Állj meg üres kézzel Isten előtt...

ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT,
És emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
Gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
Gondolj egy rohanó folyóra, a Balatonra,
Vagy a csillagokra, amint tükröződneka sötét tengerben,
Gondolj a szobádban bezúduló fényre,
A cserépben növő virágra -
Emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR JÓL ÉREZTED MAGAD A BŐRÖDBEN:
Gondolj arra, hogy korcsolyáztál a szélben,
Vagy ahogy ástál a kertben,
Vagy hegyet másztál,
(Gondolj arra, mikor gyermekeknek adtál életet,)
Vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
Vagy ahogy tartottál valaki a karodban, akit szeretsz -
Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI ÚJAT TANULTÁL AZ ÉLETRŐL:
Mikor megértettél valamit, ami eddig titok volt,
Vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
Gondolj valami olyan tehetségre, amiről eddig nem is tudtál,
Vagy amikor egy jó ötletet hallottál.
Emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről:
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI MEGÉRINTETTE LELKEDET:
Gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
Egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
Egy igehirdetésre, mely tettekre sarkalt,
Gondolj arra, hogy összenevettél a barátokkal,
Gondolj a családodra,
Arra, mikor együtt sírtál valakivel,
EGy idegenre, aki szívesen fogadott,
Gondolj arra, aki ezt mondja neked: „Szeretlek” -
Emlékezz arra, mikor valami mmegérintette lelkedet:
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR NAGYON ELESETT VOLTÁL,
Mikor egyedül érezted magad,
Mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
Gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
Mikor valaki megszégyenített,
Vagy kínos helyzetbe kerültél,
Gondolj arra, amikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
S egész életed egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
Aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.