bizonyság

Hálanap – de hogyan?

“ ..hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kol 2:7/b

  Mozgalmas képek elevenednek föl bennem, amikor a hálaadónapra gondolok. Zsúfolásig megtelt imaház, hálanapi versek, énekek, középen terményektől roskadozó hálaoltár. Mindenki hozzáadott valamit az önfeledt ünnepléshez. A hosszú istentiszteletet vidám szeretetvendégség követte. Valami különös érzés vibrált mindenkiben, közel éreztük magunkhoz a gondoskodó Istent, jó volt számba venni mindazt, amit egy éven át nekünk adott. Nem is elégedtünk meg egy hálanappal, sorba vettük a környék gyülekezeteit, örültünk egymásnak, nemcsak szívünk hálája erősödött, de a tágabb testvéri közösség is. Vigyük tovább e szép örökséget. Miként a zsoltárírók szívében se fért meg a hála, hanem Istennek szóló buzgó hálaadásra hívták a gyülekezetet, sőt az egész világot, úgy engedjünk mi is szabad folyást a köszönetnek. Egy esztendő bőséggel ad erre okot. Legyen az 2010-es év hálaadónapjainak célja a buzdító hálaadás! Panasz szó helyett hálaadásunk legyen egyre bőségesebb, mert van okunk rá, s a lélekemelő örvendezésben együtt emeljük magasra Isten nevét e világban!

 “Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, s egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2 Kor 4:15.)

A hit ajtaján kilincs a hálaadás

  “Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt .– Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet! Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a tebenned bízókat a támadóktól."(Zsoltár 138:3; 17:6-7).  A Zsoltárok könyvében újra és újra tanúi lehetünk, hogy Dávid csodálatos módon tapasztalta meg Isten kegyelmét és hűségét. "Magasztalom nevedet kegyelmedért és hűségedért” – olvassuk a 138. Zsoltár 2. versében. Dávidot itt nem annyira az indítja Isten dicséretére, hogy valamilyen konkrét helyzetben imameghallgatást élt volna át, hanem inkább az - az alapvető tudat, hogy bármi történjék is, Isten megtartja szavát, és hű marad ígéreteihez. Ez az, amiről élete során újra és újra meggyőződhetett.                                                                                                  Ha Isten dicsérete és a szívből jövő hála rendszeres részét képezi életünknek, akkor a mindennapi élet terhei és gondjai alatt nem roppanunk össze, hanem megtapasztaljuk Isten beavatkozását. “Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt” (Zsolt 138:3). Mekkora nyugodtság és bizalom érezhető ki ezekből a szavakból! Isten nem olyan Isten, aki némán és ölbe tett kézzel hallgatná kiáltásunkat!                                                                  Vajon olyan nap volt ez, amikor Dávidnak már nem volt ereje? Nem volt ereje harcba vonulni, nem volt ereje hittel reménykedni, a győzelemben bízni, másokat Istenhez vezetni? Ha előfordulnak ilyen napok és órák életünkben, Dávid ajánlata a következő:                                 Ne felejts el Istenhez kiáltani, Ővele beszélni! Isten várja hívó szavadat (olv. Jer 33:3; 1Kir 18:36-39;Zsolt 18:4,10-20.) A mi Istenünk imádságot meghallgató Isten. Abban a csodálatos kiváltságban van részünk, hogy bármelyik pillanatban kapcsolatba léphetünk az élő Istennel, és megbeszélhetjük vele mindazt, ami felzaklatott bennünket. Őneki nyugodtan elmondhatunk mindent, a legkisebb részletekig. Előtte kiönthetjük szívünket, mindazt, ami felhalmozódott, mindazt, ami annyira nyugtalanít bennünket.“Öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr előtt” (Jer Sir 2:19).

Luther Márton a következő szemléletes magyarázatot fűzte Dávid bátorításához: “Tanulj meg Istenhez kiáltani! Ne csak fejcsóválva, lecsüggesztett fővel ücsörögj, vagy feküdj ágyadon gondolataidon rágódva és azon tépelődve, hogyan is szabadulhatnál a gondoktól és találhatnál valami kiutat, nem gondolva semmi másra, minthogy mi lesz veled, és milyen nagy bajban vagy... Szedd össze magad, Te szegény földi halandó, és térdelj le! Ide figyelj! Hát nem tudtad, hogy Isten előtt a legkedvesebb áldozat az, ha imádságban Őt keresed, ha a nyomorúság idején segítségül hívod őt, ha kezeidet fölemeled hozzá? Ő kimondottan azt szeretné, hogy mondd el neki helyzetedet, ahelyett hogy te cipelnéd a gond terhét és magadat gyötörd, megkettőzve, sőt talán megtízszerezve vagy megszázszorozva a bajt, ami téged ért. Ő azt akarja, hogy belásd, te gyönge vagy ilyen bajnak az elhordozásához és leküzdéséhez, és megtanulj Őbenne erősnek lenni, hogy az Övé legyen a dicsőség, az Ő hatalmának köszönhetően.” (olv. 1Sám 1:9-17; Zsolt 142:2-6).

köszöntő

A hívő ember ne legyen falucska a völgyben, hanem legyen város a hegyen!

---

A lárma felőröl – a csend táplál.

---

Ne csak szántsatok, hanem vessetek is!

---

Az nem arat, aki fél felszántani a talajt!

Nem jó a fejet fárasztani, ha a szívet akarjuk megnyerni.

---

A lényeg nem a korai felkelésben, hanem a nap kihasználásában van.

Az őszinteség a legjobb politika.

---

A legjobb orvosok: dr Elégedettség, dr Jókedv és dr Jókedély.

---

Aki azt akarja, hogy a félelem és kétely ne kínozza annyit, az időzzön többet Krisztus keresztje alatt!(C.H.Spurgeon)
Mit ír a Biblia a háláról és a    hálaadásról?                                                                                             
"Most már hálát adok az Úrnak. Ezért nevezte el őt Júdának.” Mózes első könyve 29:35                                                                                                                                                                                                                                       "Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"  Zsoltárok könyve 42:6                                                                                                                                                                                                                            "Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg  hálát adni "Kolossébeliekhez írt levél 4:2                                                                                                                                                                                                                             "Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!"                                                                                                                  Zsoltárok könyve 50:14                                                                                                                                                                                      "Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt."                       Thesszalonikaiakhoz írt első levél 3:9                                                                                                                                                                           "Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."  Zsoltárok könyve 50:23                                                                                                                                                                                                                          "Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5:18                                                                                                                                                                                                                          "Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!" Zsoltárok könyve 95:2                                                                                                            "Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért." Timótheushoz írt első levél 2:1                                                                                                                                                                                                                      "Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!" Zsoltárok könyve 100:4                                                                                                                                                                                                                      "Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!" Ézsaiás könyve 57:19                                                                                                                                                                                                                               "Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele." Timótheushoz írt első levél 4:4                                                                                                                                                                                                                           "Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek." Jeremiás könyve 30:19                          "Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál." János evangéliuma 11:41                                                                                                                                                                                         "De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! „ Korinthusbeliekhez írt első levél 15:57                                                     "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."  Filippibeliekhez írt levél 4:6                                                                                                                                                                                                                       "A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." Kolossébeliekhez írt levél 3:16                                                                                                                                                                                                                                        "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz." Jelenések könyve 11:17

--

Imádkozunk, de ...
- Mi ébredésért imádkozunk - mondta egy őszinte lelkületű istenfélő asszony - de talán nem várjuk gyermeki hittel.
Mások is imádkoznak, de vajon ki várja komolyan az ébredést? Aki kételkedik.... ne gondolja... hogy bármit is kaphat az Úrtól, viszont: nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének.
Fontos ma feltennünk a kérdést, hogy mi egyáltalán elkezdtünk-e már hittel imádkozni az ébredésért, vagy csak beszélünk ennek szükségességéről. És ha elkezdtük már az imádkozást, akkor igaz, őszinte hittel tesszük-e?
Milyen az imaéleted?
Némely ember imaélete olyan, mint a rángatós kút: csak különféle nyomorúságok, betegségek rángatják meg alkalmilag. Másoké olyan, mint az artézi kút: ezek követik az Úr intéseit, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restül-ni. De van ennél magasabb fokozat is: a szökőkút, amikor a szív úgy megtelik hálával és dicsérettel, hogy mindig ujjongva szökik elő belőle az imádság.                                                                                                                   Tudunk-e olyan lelkesen imádkozni az ébredésért, mint ahogyan a szökőkút lövelli az ég felé a vizet?
Taníts Uram , meghajlani!
Taníts Uram, meghajlani! Mint szélben az aranykalász, Hajoljak meg, ha Lelked így Reám fuvall és porig aláz. S dacos szívem, ha ellenáll, Midőn a Lélek rálehel, Jöjj tűz gyanánt s a dac s a gőg Lelked tüzében égjen el! Mint parthoz érve megtörik A hab, melyet paskolt a szél, Úgy törjön össze szívem is, Amint Tebenned partot ér.

Uram tehozzád száll imám, Fohászom téged áld. Csak te vagy éltem reménye, Szívem csak hozzád vágy. Ha földi sorsom terhes, Csak rád tekint bús orcám. Eloszlik bánatom könnye, Mint nyári felhőfoszlány. Szemem a könnytől már nem ég, Lelkemben béke él. Jézusom téged vár szívem, Várja, hogy visszatérj.   Ó szállj hát zengve ének, Ó, dicséret, hála szállj! Istennek szent Fia eljön, És rám a boldogság vár.

bizonyság

A keresztyén és a veszély Valaki nagyon különös zajra ébredt egy reggel. Amikor odament az ablakhoz, látta, hogy az ablaküvegen belül volt egy lepke, amit kívülről egy veréb próbált elkapni az üvegen át. A lepke nem látta az üveglapot, és minden pillanatban attól tartott, hogy megfogja a veréb, de a veréb sem látta az üveget. A veréb minden pillanatban azt hitte, hogy megfogja a lepkét, pedig egész idő alatt biztonságban volt a lepke, mert az üveg távol tartotta a verébtől. Az a keresztyén, aki Krisztusban él, Isten védelmét élvezi minden veszélyben.

Krisztus testének tagja : Egy idős asszony elfogadta Krisztust Megváltójának, és olyan nagy örömet talált ebben, hogy állandóan dicsőítette Istent, és elmondta másoknak is az örömét. Egy napon az egyik barátja így szólt hozzá: "Úgy látszik, túlságosan bizonyos vagy az üdvösségedben. Én nem lennék annyira biztos, mert tegyük fel, az Úr megengedné, hogy kicsússz a kezéből." Az idős asszony ezt felelte: "Nem teheti, mert én vagyok az egyik ujja."

Az összetört hegedű  :Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhöz vágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.

Egyszerre : Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangelizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.

--

bizonyság

Isten nem jelent ki magából több igazságot addig, míg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz!(Oswald Chambers)

---

Inkább Istennek akarok engedelmeskedni, mint egy világbirodalmon uralkodni. (C.H.Spurgeon)

---

Az „engedelmeskedni” szó csak jelen időben létezik. (C.H.Spurgeon)

Amikor Isten gondviselő akaratával kapcsolatos kérdés forog fenn, várj az Ő keze intésére! (Oswald Chambers)

---

Sohase abban a változásban bízzál, amit Isten munkált ki benned, csak egyetlen személyre építs: az Úr Jézus Krisztusra és a Szentlélekre, akit Ő adott! (Oswald Chambers)

---

Legyünk egyszerűek, hogy elérhetők legyünk – Istennek és embertársainknak is! (Szent-Gally Kata)

---

A világmindenség teremtő Istenéről
A bibliai teremtéstörténet
A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának. A Biblia első fejezete az "így volt" bizonyosságával szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk számára meg közelíthetetlen, de még gondolkodásunk, sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá. A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül a mi bolygónk teremtését követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált "kezdetben" kifejezés csak a Földre vonatkozik. Más helyein a Biblia sejteni engedi, hogy "egek régtől fogva voltak" (II. Péter 3:5) és a földi világ előtt már léteztek más világok is (Jób 38:4-7; Zsidókhoz 1:2; Jelenések 12:7-9 stb.). A teremtéssel és az élettel kapcsolatos kérdések, kimondva-kimondatlanul ott állnak minden emberi probléma mögött.

Miért teremtett Isten?

Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is? Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy "Isten a szeretet". Felemelő s egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhassék rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:                              

 "Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt, Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem unod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem�"
(Az ember tragédiája, I. szín)                                                     

  Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért, és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetőségeinkről: "Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél" (Zsoltárok 8:5-7).

Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket

Nem abban az értelemben alkotta az Úr "tökéletes"-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyőződése is benne legyen. Isten értelmesnek, azaz - a Biblia nyelvén - a "saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I. Mózes 1:26). Ős szüleink "felnőtt" és nem "gyermek" állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította őket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

levél

Ne szólj bele!

 Testvéreim a fallal körülvett Jüancsouban laktak, az én lakásom kívül esett, ahol az imaházunk is volt. Egy este nagy vágyat éreztem, hogy kicsit kimenjek az utcára, és valakinek bizonyságot tegyek Jézusról. A kínaiak ritkán fogják fel azonnal, miről van szó, de személyes kapcsolaton keresztül könnyebben megmozdulnak, hogy eljöjjenek az imaházba, és többet halljanak Jézusról.

 Amint mendegéltem egy csapat asszony hozzám szegődött, akik látni akarták, mit akar ez a külföldi nő este az utcán. Kissé kijjebb érve megálltam, megfordultam, kedvesen köszöntem és elkezdtem az embereknek Jézusról beszélni. Láthatóan nem volt rájuk olyan hatással, mint szerettem volna. Szemügyre vették a ruhámat, az arcomat, míg én szívemben azért esedeztem az Úrhoz, tegye meg, hogy a kínai asszonyok odafigyeljenek, és az igehirdetés megérintse őket. Legnagyobb rémületemre hirtelen egy anyakoca rontott elő, éppen a kör közepébe, mely körülöttem alakult. Ez nem volt elég, a koca elkezdte őket körülszaglászni, egyiket a másik után. Legszívesebben szép finoman oldalba rúgtam volna, hogy körünkből kisegítsem, de ezzel szerfelett megbotránkoztattam volna hallgatóimat, mert a kínai családban a sertés nagy becsben van, mivel a gazdagságot jelképezi. Nem maradt más hátra, mint szívemben az Úrhoz kiáltani: „Könyörülj, Úr Jézus, légy segítségül!”

 A disznó nem elégedett meg azzal, hogy az egész kört – engem is beleértve – egyszer végigszaglászta, újra elölről kezdte, végül nálam kötött ki, nekitámaszkodott a lábszáramnak, néhányszor röfögve hozzádörgölődzött, majd rátelepedett a lábamra. Cipőmet úgy odaszorította, hogy – mozdulni sem tudva – nem tehettem egyebet, mint tovább prédikáltam. – És mi történt? A kínai asszonyok szinte egy szájjal kiáltották:

– Te jó ember vagy! Békességed van, különben a disznó nem ment volna hozzád, hogy a lábad elé feküdjön.

 Egyszerre megnyertem teljes figyelmüket, s az ajtó máris nyitva állt.

– Igen, békességem van – hagytam helyben –, most pedig hadd  mondjam el nektek, hogy találtam meg a békességet.

 Míg arról beszéltem, hogyan jöttem a Megváltóhoz, meg kellett alázkodnom Isten előtt, hogy szívemben úgy bosszankodtam a disznóra, pedig maga az Úr küldte feleletképpen segélykiáltásomra. Ismét tisztán és világosan előttem állt az a kis mondat, amit az Úr más összefüggésben tanított: „Te pedig ne szólj bele!”

 Olyan új lett megint, hogy Ő imameghallgató, de a meghallgatásban nem köti magát a mi elképzelésünkhöz. Hálás szívvel tértem haza, és olyan boldog voltam, hogy találtam embereket, akiknek Jézusról szólhattam. A legszebb az volt, hogy az Ige gyümölcsöt termett, és néhány asszonyban vágy támadt, hogy többet halljon Jézusról. Ó Uram, nagy és dicsőséges Isten, milyen különös úton vezetsz néha! Eleinte sokszor egyáltalán nem értjük. Te tudod azonban, hogy én minden utadra – bármilyen legyen az – igent mondtam. A Te útaid csodálatos utak! Köszönöm Neked. Ámen.

köszöntő

Hálaadás
Az evangéliumi hívő ember gondolatainak egyik jellemző sajátossága az Isten iránti hála és köszönet. Szinte kevés és méltatlanul ritka alkalomnak tartja, hogy évente csak egy hálaadó ünnepély van, amelyen az oltárra teheti javait.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mióta tartunk hazánkban hálaadó ünnepélyeket, de könnyen megláthatja bárki az őszi hónapokban rendezett szép napok növekvő népszerűségét. A vidéki gyülekezetekből elvándorló fiatalabb nemzedék tagjai hazatérnek. Azonos körzethez tartozó gyülekezetek megállapított sorrend szerint rendszeresítik az ünnepi istentiszteleteket, mert kölcsönösen végigjárják valamennyit; ezért jó tudni, mikor melyik gyülekezetre kerül sor. Hatalmas szeretetvendégséget rendeznek, távoli prédikátort hívnak, és előfordul, hogy a hálaadási gyűjtés fölözi az „otthoni gyülekezet” egész évi bevételét. A városban élő családtagok leróják az adósságot, amit azért éreznek, mert nem vehetnek részt az őket egykor nevelgető testvéri közösség gondjainak és terheinek viseléséből. 
A szívbeli hála virágaival együtt nő föl az elégedettség, és kipusztulnak a zúgolódás, követelőzés, elégedetlenség gyomjai. A hálaadó hívő ember a legcsekélyebb eredményt is az Úrnak tulajdonítja. Boldog, ha meglátja az áldást, és miért ne látna több okot a köszönetre, mint a zúgolódásra! 
Egy szemernyi hála édesebb, mint a csalódás keserűsége. Nem szeretünk keseregni és másokat keseríteni! A boldogsághoz vezető úton nem a köveket és a göröngyöket rugdossuk, dobáljuk, hanem simítjuk az egyenlőtlenségeket.
A hálaadás bizakodóvá tesz, óv a pesszimizmustól és a depressziótól. Hiszen Isten, aki annyi jót ad nekünk, miért feledkezne meg rólunk? Ahogy eddig nem hagyott el, úgy tesz a jövőben is, és mellettünk marad.
A hálaadást nemcsak az emberek gyakorolják a földön, az üdvözült lelkek körében szintén megtörténik. Ezt tanítja nekünk a Jelenések látnoka (4,9; 7,12; 11,17). Gyönyörű mennyei hálaadó verseket és énekeket idéznek az üdvözültek, dicsőítve Jézus Krisztust, Isten Bárányát. Jó lesz tehát „szoktatni magunkat” a hálaadásra, nehogy keresgélnünk kelljen a szavakat, mert életünkben jeremiádokat mondtunk, panaszkodtunk és zúgolódtunk.
 Jön az őszi idény. Érik a gyümölcs, és vele gyarapodik tapasztalatunk Isten gondoskodó jóságáról. Hangolódjunk föl vidám hálaadásra, és fejezzük ki mindnyájan: „Boldog vagyok, mert az Úr jót tett velem!”


Hálára nevelés a családban
Köszönd meg, drágám! – tanítjuk gyermekünket kiskorában. Ez rendjén is van így. Nálunk, Isten gyermekeinél ez nem csupán a jólneveltség kérdése, sokkal többről, egy életszemléletről van szó. Ugyanakkor nekünk is jólesik, ha gyermekeink hálásak azért, amit tőlünk – gyakran áldozatok árán – kapnak.
Amikor a hálára gondolunk, szinte tódulnak emlékezetünkbe a megtanult aranymondások, igeversek:
„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem...” (Zsolt 50,23)
„Istenem vagy te, azért hálát adok néked.” (Zsolt 118,28)
„Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki...” (Zsolt 42,12)
„Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért...” (Ef 5,20)
Felmerül a kérdés: Vajon a gyakorlatban is alkalmazzuk, amit megtanultunk?
És mint az élet egyéb területein, itt is az érvényesül, hogy többet jelent gyermekeink számára, amit megélünk, annál, amit csak tanítunk.
Sokan átmentünk már nagy próbán, nehézségen, amikor úgy éreztük, hogy ha ebből kihoz az Úr, örökké hálásak leszünk neki. De ez meg is valósul?
Lehet-e egyáltalán hálára nevelni? Nem erőltetett az ilyen köszönet? A hálának szívből kell jönnie, önként. Ez így igaz. Ugyanakkor mennyi jó dolgot csinálunk csak azért, mert megtanultuk, mert kötelező (pl. fogmosás, a Kresz szabályainak betartása stb.). Ha csupán azt tennénk, amit az érzéseink diktálnak, önpusztító, önző életet élnénk.
Isten, a teremtőnk jól tudja ezt. Tudja, hogy nekünk a legjobb, amikor hálával, örömmel, megelégedéssel van tele a szívünk.
Számomra Anna hálája kimagasló példa. Sok szenvedés, megaláztatás, imádság után megszületik a várva várt Sámuel. Elválasztása után édesanyja – ígérete szerint – elviszi Éli főpaphoz, hogy ott is hagyja. Belegondolni is megrázó. (Engem az is megviselt, amikor óvodában hagytam először gyermekeimet.) És nem azt olvassuk Annáról, hogy vigasztalhatatlanul sír, hanem imádja az Urat, és hálát énekel. Talán nem véletlen, hogy éppen az ő fiának jutott először eszébe, hogy felállítsa Ében-Háézer kövét, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
Az Igéből azt látom, hogy Krisztus el is várja a hálát. Megdöbbentő figyelni életét, mennyire önzetlenül, alázatosan szolgált. Ment (gyalog), mikor hívták, gyakran enni sem maradt ideje, annyira lefoglalták a szükségben lévő emberek. Viszont örömmel fogadta, ha megköszönték gyógyítását, bűnbocsánatát. Gondoljunk csak a 10 leprás esetére, vagy arra a megrázó jelenetre, amikor a bűnös nő megkeni Jézus lábát. De Megváltónk példát is mutatott a hálaadásban. Ő, aki Isten Fia, aki ott volt a teremtésnél, aki a láthatatlan Isten képe, hálát ad, amikor kezébe veszi a kenyeret, és még sok más esetben is.
Mózes is hangsúlyosan inti Izrael népét, hogy amikor bemennek majd az ígéret földjére, és bőségben fognak élni, föl ne fuvalkodjanak, ne gondolják, hogy ezt saját erejükből érték el (5Móz 8,11–18)! Ma is fenyeget bennünket hasonló kísértés. Élvezzük Isten áldásait, segítségét tanulásban, munkában, és közben észre sem vesszük talán, hogy magunknak tulajdonítjuk az elért eredményeket, és nem Istennek adjuk a dicsőséget. Milyen szükség van ilyenkor egy szeretettel teljes figyelmeztetésre, intésre!
Pál apostol is felhívja figyelmünket hasonló veszélyre: „Mert bár az Istent megismerték, mégsem dicsőítették Istenként, sem hálát nem adtak neki...” (Róm 1,21) És elmondja a következő versekben, hogy mi történik azokkal, akik elmulasztják a hálaadást, Isten dicsőítését: olyan szörnyű bűnökbe eshetnek, amikre szinte gondolni sem szeretünk, a vége pedig halál.
A fentiek alapján igen nagy a felelősségünk szülőknek, idősebb hívőknek, mire tanítjuk gyermekeinket, a következő nemzedéket. Bár megvalósulna az ige szava: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5,18)!

bizonyság

Evolúció   Az általános iskola első osztályában a tanító néni az evolúciót próbálta elmagyarázni a gyerekeknek. Kérdéseket tett fel az egyik fiúnak:
TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a fát odakint?
TOMI: Látom.
TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a füvet is ott kint?
TOMI: Igen.
TANÍTÓ NÉNI: Most nézz ki az ablakon, és nézz fel, hogy látod-e az eget.
TOMI: Jó. (Feláll, odamegy az ablakhoz, kinéz, majd visszaül.) Igen, látom az eget.
TANÍTÓ NÉNI: Láttad Istent?
TOMI: Nem.
TANÍTÓ NÉNI: Látod, mi azért nem látjuk Istent, mert ő nincs ott. Ő nem is létezik.
Ekkor egy kislány jelentkezett, hogy szeretne ő is beszélni Tomival. Hasonló kérdéseket akart neki feltenni. A tanító néni beleegyezett.
KISLÁNY: Tomi, láttad a fát odakint?
TOMI: Igen, láttam.
KISLÁNY: És a füvet?
TOMI: Igeeen. (Már kezdett kifáradni ezektől a kérdésektől.)
KISLÁNY: Láttad az eget?
TOMI: Láááttam.
KISLÁNY: Tomi, látod a tanító nénit?
TOMI: Igen. (???)
KISLÁNY: Látod az agyát?
TOMI: Nem...
KISLÁNY: Akkor aszerint, amit az előbb tanultunk, neki nincs is agya!
"MERT HITBEN JÁRUNK, NEM LÁTÁSBAN" 2Kor. 5.7.

121.ZSOLTRÁR

Isten a segítsége azoknak, akik Őt keresik.
Felemelem a szemeimet [tekintetemet] a hegy[ek]re, a Jeruzsálem körüli hegyekre, a szent Sion hegyére, és Mórija hegyére. Innen jön az én segítségem?
Az én segítségem az Úrtól jön [érkezik], aki teremtette a mennyet és a földet. Ő nem fogja megengedni, hogy a lábad megcsússzon és meginogjon.
Ő megtart téged, nem szunyókál, szundít, nem szendereg (szunnyad) [nem késlekedik] [semmiképpen nem, soha, nem semmi esetre].
Íme [lám], Ő az, aki megtartja Izraelt [jelentése: Isten győzedelmeskedik], se nem szunyókál, se nem alszik [semmiképpen nem, soha, semmi esetre].
Az Úr a te megtartód [erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, őriz, rajta tarva a szemét], az Úr a te árnyékod jobb kezed felől, azon az oldalon, ahol nem tartasz pajzsot. A nap nem fog megszúrni nappal, sem a hold éjszaka [semmiképpen nem, soha, nem semmi esetre].
Az Úr meg fogja tartani [erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, rajta tartva a szemét, megment] az életedet minden gonosztól [káros, ártalmas, azaz gonosz. Szerencsétlenség, betegség. ördög]
Meg fogja tartani [erősen tart, megtart(-ó), megőriz, fenntart, rajta tartva a szemét, megment] a te ki- és visszajöveteledet [kilépés (átv.ért. halál), belépés] mostantól fogva mindörökké. (Amplified Bible [és görög])
- 121,7: megőriz minden gonosztól – valóban, de nem abban az értelemben, hogy nem tapasztalnak meg ellenségességet, hanem úgy, hogy megtapasztalják, átmennek ellenséges támadásokon, de győztesen jönnek ki ezekből.
- a Megtartó ereje az Úrnak megmarad egész az Úr Jézus Krisztus visszajöveteléig.

köszöntő

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)
Mire gondol itt Isten? Milyen törvény alól szabadított meg minket?
Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27) Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)
„Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
                 ELRAGADTATÁS
Híreket hallani: mindenütt éhínség, földrengések, háborúk,
a gonoszság rákfekélyként terjed a világon,
nyomában félelem jár, rettegés és pánik.
Ám Jézus mondta: amikor ez történik,
nehogy megrémülj, emeld föl a fejed,
rám nézz egyedül - elközelgett teljes megváltásod!

Jézus visszajön értem, /értünk !/
kürtszó hangzik majd s mi elváltozunk egy szempillantásban:
az erőtlenség eltűnik,
halandó testünk halhatatlanságba,
romlandóból romolhatatlanba öltözik,
hiába tátja fekete torkát a sír -
az ég felhőin elébe megyünk
hogy találkozzunk Vele
a dicsőségben.

A kürtszót várjuk !!                                 
Voltaire gondolata: Akinek látszunk,.arról mindenki  ítélhet, amilyenek vagyunk , arról senki sem, csak is Isten "Az igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Az irgalom az, ha nem azt  kapjuk, amit érdemlünk. A kegyelem viszont az, amikor megkapjuk, amit nem  érdemlünk."

bizonyság

 A boldog ember

 Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Luk. 12.22

   A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

  a király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

  Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

  A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…

AZ  EVANG0ÁLIUM                                                                                                                          

Egy gazdag portugál szappangyáros sétája közben találkozott a lelkésszel és beszélgetni kezdtek. A gyáros bevallotta, hogy nem szokott Istentiszteletre járni, hite is gyenge lábakon áll...A lelkész rögtön azt kérdezte, mi az oka közömbösségének?- Tudja, lelkész úr, a kereszténység nem sokat használt az emberiségnek...Csaknem kétezer éve hirdetik Jézus Krisztus Evangéliumát, de az emberek mégse lettek jobbak...! Hazudnak, lopnak, gyűlölnek...Véres háborúban gyilkolják egymást! A lelkész ekkor a közelben megpillantott egy maszatos, koszos gyereket. Az útszéli árokban pancsolt, így nyakig sáros lett közben. - Nézzen, uram erre a gyerekre és gondolja meg! Mennyi piszkos, mosdatlan ember szaladgál az utcákon! Lám, a maga szappanja sem használ nekik...! Nem lesznek tisztábbak tőle! - mondta a lelkész. - Ó, azért nem a szappan a felelős! - felelte a gyáros - hanem azok az emberek, akik nem használják a szappant !- Nos, kedves barátom! Ugyanez érvényes az Evangéliumra! A kereszténységre is! Csak akkor "használ", ha az szerint élünk...!

bizonyság

 Jézus nálad is zörget: Vékey Tamás

Festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt: Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr Jézus nem is tud bemenni! Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk:  „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”

Egy törött korsó -- Használhatatlan és értéktelen! ?
Egy vízhordó naponta két vizeskorsóval ment a kúthoz. Mindkettőt megtöltötte, és urának házához vitte. Az egyik korsó rendben volt, de a másikon egy repedés éktelenkedett. Belőle útközben a víz az útra csöpögött. Mire megérkezett, ez a korsó általában már félig üres volt. A vízhordót ez azonban nem zavarta. Nap, mint nap végezte a kötelességét, így telt el sok idő.
A vízhordó nagy meglepetésére a repedt korsó. Egyszercsak beszélni kezdett: "Hiszen én nem vagyok használható teljes mértékben. Miattam állandóan vizet veszítesz. Miért nem dobtál már ki régen?" A vízhordó így válaszolt: "Téged kidobni? Eszemben sincs. Az a víz, amely útközben a repedésen át kiszivárog, megöntözte az út menti virágokat. Így mindig tudtam az uram asztalára tenni egy friss virágcsokrot."
Ezt a történetet nemrégen egy japán lelkész mondta el nekünk egy konferenciai áhítat alkalmával. Emberi gyenge pontjainkra alkalmazta, amelyek fölöslegesnek és korlátozónak tűnnek. Istennek ezekkel mégis rejtett terve van.                                                                  

bizonyság

Efézus . 4.-5.rész, Római levél. 12.rész .Kóríntus I.lev.12.rész.

MESE EGY KICSI KÉZRŐL
Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek .- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

bizonyság

• "Azért eszünk, hogy éljünk,  Nem azért élünk, hogy együnk." Don Bosco
• 1Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt érünk el, mint a magunkéból, egész életünk folyamán"  Aranyszájú szent János
• 2"Istenem, adj derűt, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni. Bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni, és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni, a kettő közötti különbséget." Marcus Aurelius
• 3Felejtsd el magadat, akkor sohasem feledkeznek meg Rólad" G. Richedn
• 4Mi a szenvedély? Hatalom , amely az ember akaratán erőt vesz, feltétlenül rá van utalva, és mégis gyűlöli, bálványként imádja és mégis megveti." Theodor Bovet
• 5"HA a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!" John Bunyan
• 6"Az Istennel való személyes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke"   Oswald Chambers
• 7"Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt. És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán elsodor minket -Pedig egyáltalán nem fontos." Cseri Kálmán
• 8Csak kétféle ember van: Az igazak, akik bűnösnek tartják magukat, és a bűnösök, akik igaznak tartják magukat." Blaise Pascal
• 9"Ha sokkal komolyabb hívő életet élnének a keresztyének, akkor több megkötözött ember szabadulhatna meg, nem elég imádkozgatnunk, hanem állandóan az imádság lelkületében kell lennünk." Matyó Annamária                                                                                                                    
• 10"Amíg görcsösen ragaszkodunk valamihez, vagy valakihez, nem engedjük, hogy az ÚR munkálkodjon bennünk."
• "Azokat, akik az égi haza örömét keresik, ne tartóztassa fel semmiféle akadály: Hiszen ha egyszer valaki, egy kitűzött cél felé tart, akkor e törekvéstől, az út nehézségei már nem tántoríthatják el. De csábító kellemességek se térítsenek el bennünket, hiszen igazán oktalan az a vándor, aki egyszerre elfelejti, hogy hová is készült, mihelyt útján egy szép virágos rétet megpillant."  Nagy Gergely (pápa)
• 11"A Szent Szellem mindig arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunk -más szavakkal, az, hogy ki Ő nekünk, és kik vagyunk mi neki-, megelőzi azt, amit Ő érte teszünk." Cor Bruins
• 12"A Biblia visszatart a bűntől, a bűn visszatart a Bibliától." Anonymus
• 13"Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged." Mócsy Imre
• 14"Nem építhetünk egyidejűleg két országot. Vagy a saját kis világunkon dolgozunk és önmegvalósításra törekszünk -amit majd a rozsda fog megemészteni, vagy pedig Isten országát  építjük, ami örökre megmarad." Bruno Schwengeller
• 15"Nincs olyan helyzet, amelyben ne mutathatnánk meg emberségünket. Bárcsak mindenki azon igyekezne, hogy emberségesen viselkedjék embertársával ott, ahol éppen van. Ettől függ a világ jövője!" Schweitzer Albert
• 16"Sohasem érnek véget tervezgetéseink addig, amíg énünknek nincsen vége." C. H. Mackintosh
• 17"Minél bensőségesebb az ismeretségem Istennel, annál szilárdabb alapon nyugszik békességem." C. H. Mackhintos
• 18"Úgy szólj, mintha most és utoljára szólna a szád."
• 19"Nem az a fontos, hogy meddig élsz, hanem az, hogy miként élsz"
• 20"Isten nem a kívánságainkat teljesíti, hanem az ígéreteit."
• 21"A bensőséges imádságban eltöltött idővel lesz arányos életed gyümölcsöző volta."
• M. Basilea Schlink                                                                                                                      
  
• 22"Semmi sem lehet hatalmasabb mint Jézus!" -a szerelem sem, a félelem sem, az aggodalom sem (...)

           

bizonyság

    Bálványok helyet az ÉLŐ ISTENHEZ térjetek !!

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből. És az embertársadat, mint önmagadat.(Luk. 10,27)
Nem vagyok focirajongó. Nem is értek hozzá. Őszinte leszek: még csak nem is kedvelem. Soha nem voltam egyetlen mérkőzésen sem. Így aztán, amikor a férjem hazaállított két ajándékjeggyel, és arra kért, hogy kísérjem el a magyar-horvát meccsre, a Szusza Ferenc Stadionba - finoman fogalmazva, nem örültem neki. Látva azonban, mennyire szeretne VELEM elmenni erre az eseményre, végül beadtam a derekam, és elmentem életem legnagyobb (mert egyetlen, legalábbis eleddig) focimeccsére.
A lezárt utcák bejáratánál is sorfalat álló, és egyébként mindenütt ácsorgó, szigorú tekintetű, állig beöltözött kommandósok, a káromkodó, füstölő, szotyit szerte-szana köpködő szurkolók nem dobtak fel, míg a több száz méterre levő parkolóból a zsúfolt utcákon át a stadion felé sétáltunk a tömeggel. ... Az éhes szúnyoghad már meg se kottyant. Amikor a meccs elkezdődött, - számomra - furcsa jelenségre figyeltem fel: a pálya két végén ült a két csapat szurkolótábora, az a „kemény mag”, amelyik szinte szeánszot tartott már a meccs kezdetétől. Két karjukat az égnek emelve, egy emberként kántálva harsogták, üvöltötték a buzdításokat. Időnként táncra perdülve, ugrálva, énekelve, néhányan zászlót, vagy a trikójukat lengetve, tülkölve.

. Ez volt a „szertartás”. Bálványimádás – jutott eszembe -: az ember hódol valaminek, átadja magát neki teljesen, és megszűnik a világ. A mérkőzés befejezése előtt a horvát szurkolók ezt még megtetézve meggyújtották a székeket a nézőtéren, a lángokat körbeugrálták, és úgy buzdították a csapatukat.
Belefeledkezve, hitetlenkedve és döbbenten bámultam a látványt, arra gondolva: milyen jó lenne az Úrnak, az Élő Istennek hasonlóképpen hódolni! (Persze a székgyújtogatást leszámítva.) Ilyen önfeledten, ennyire odaszánva magunkat, ennyire csak Rá figyelni! Neki ujjongani! Hiszen a Biblia is ír erről: ujjongjunk a ,akik szolgáljuk az Úrat.

Adjunk Néki Dicsőséget,Hálák ,Kegyelméért,Irgalmáért, vezetéséért, mindennapi Áldás özönéért !!

Van oka a Kersztyének nek is újjongó hálára, ha nem is így,mint a futbalmecssen lévőknek.

De valyon megteszük – e mi is ezt, vagyunk e ennyire ,ilyen hálával teltek,hogy tudunk és akarunk és teszük is ,mindenki szemeláttára is talán, ha nemis ilyen formában, de léletünk más területén ,máskifejezés módban ??

bizonyság

Lukácsi Vilma

Megmérettünk

 Évnek fordulóján, új élet kezdetén vagy akár olykor „csak úgy” megpróbálhatunk magunkba nézni, és ha dolgainkat merjük odatenni az egyetlen Ige világosságára is, megkapjuk azt, amit a lelke mélyén mindenki érez: az igazságot.

 Könnyűnek találtatunk.

 Lám, a törvény alatt élő régiek is birkóztak a számvetéssel, az ő mérlegük a Törvény volt, a hiányt tételesen akarták fölszámolni, azért a Tórát magyarázták a Talmuddal, a Talmudot a Misnával – de a hiány megmaradt!

 Jézus Krisztus, Aki az idők teljességében jött el, megszánta a hiányt súlyozgató, araszolgató embereket, odahívta őket magához, hogy azután együttesen nézzenek szembe a Törvénnyel:

- Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… - én pedig azt mondom néktek… - és megpúpozta a mérleg serpenyőjét! Nemcsak hogy a felebarátodat szeresd, hanem az ellenségedet is! Nemcsak hogy ne paráználkodj tettel, a szemedet se engedd oda parázna nézésre!

 És merte mondani!

 Még azt is merte mondani, hogy a törvényből egy jottát vagy pontocskát sem hagyhatunk el betöltetlenül – és szombatnapon, a törvény nyugodalomnapján meggyógyította a betegeket!

A felhördülésre adott válaszát ezzel zárta le: „A törvény betöltése a szeretetet!” – Isten a szeretet! Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem!

 És Ő betöltötte maradéktalanul. Nem a magyarázatokat, a Talmudot, a Misnát, hanem az eredetit, az Istentől adottat. Nem a törvény betűit, hanem a lelkületét. Ő maga töltötte be, az emberré lett Isten.

Ezzel a hittel már odaállhatunk számvetésünk mérlegére.

 Könnyűnek találtatunk!   Egymagunkban!

 De az Úr Jézus azt is mondta: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világnak végezetéig!” – Ebbe az ígéretébe belekapaszkodva tudjuk, hogy Ő maga áll mellénk a mérleg serpenyőjére.

 Akkor pedig a mérleg nyelve megmozdul és középre áll!

levél

Kijelentés: mire építkezel?                                                                            Jónéhány probléma akadhat az életünkben, sok támadás érhet kívül és belül, olyannyira, hogy az Úrhoz kiáltunk: Uram, nem a Te akaratodban járunk? Mit hibáztunk el? Milyen bűn van az életünkben? Ekkor az Ige egy példázaton keresztül is meg szólíthat akár: Mt.7:24-27

„Valaki azért [tehát mindenki aki meghallgatja] hallja [és meghallgatja] én tőlem e beszédeket [e szavaimat; ez igéimet], és megcselekszi [megteszi; tettre váltja őket] azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez [hasonló lesz az okos, és az olyan eszes emberhez; aki megfontolt (meggondolt)], aki a kősziklára építette az ő házát:

És ömlött az eső [eleredt; zuhogott a záporeső; Szakadt a zápor; Felhőszakadás támadt], és eljött az árvíz [áradások jöttek; kiáradtak a folyók; ömlött az ár], és fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba; [nekidőltek, és nekiestek annak a háznak; nekizúdult, és nekicsapott a háznak; rázúdultak, és ostromolták azt a házat] de nem dőlt [omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [kősziklára volt alapozva; mert alapja sziklára volt vetve].

És valaki [mindenki aki] hallja [meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat], és nem cselekszi [teszi] meg [nem váltja tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [olyan ostoba, balga] emberhez, aki a fövényre [(parti)homokra] építette házát:

És ömlött az eső [eleredt a záporeső; szakadt a zápor, felhőszakadás támadt], és eljött az árvíz [és jöttek az áradások; kiáradtak a folyók; ömlött az ár], és fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [rázúdultak arra a házra; és nekizúdult a háznak; az leomlott nagy zúdulással; és ostromolták azt a házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és teljesen elpusztult; és hatalmas kár keletkezett benne; és összeomlott nagy zuhanással; Az összedőlt és romhalmazzá vált].

Két emberről beszél itt Jézus Krisztus. Egyikük csak hallgatja az Igét, a másikuk pedig meg is cselekszi. Nyilvánvaló, hogy A VIHAR JÖN! S

Mindkét ember házát egyformán megpróbálja. Amikor hisszük s tudjuk, hogy azt tesszük amit Isten ránk bízott, akkor is jönnek pusztító erők ellenünk. A szélvész, az árvíz, a zivatar mind a két házat éri, mert mindkettő ebben a világban van, és a sátán mind a kettőt el akarja pusztítani - de az eredmény nem ugyanaz! A kősziklára, Isten Igéjére alapozott ház nem dől össze. Ha Krisztus, ha Isten ígéretei az alap, nincs az a vihar, amely le tudná rombolni. Ám ha homokra - e világ beszédére, tanítására, módszereire, erejére, bölcsességére - építkezik valaki, a ház menthetetlenül elpusztul.