- Mi ébredésért imádkozunk - mondta egy őszinte lelkületű istenfélő asszony - de talán nem várjuk gyermeki hittel.
Mások is imádkoznak, de vajon ki várja komolyan az ébredést? Aki kételkedik.... ne gondolja... hogy bármit is kaphat az Úrtól, viszont: nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének.
Fontos ma feltennünk a kérdést, hogy mi egyáltalán elkezdtünk-e már hittel imádkozni az ébredésért, vagy csak beszélünk ennek szükségességéről. És ha elkezdtük már az imádkozást, akkor igaz, őszinte hittel tesszük-e?
Milyen az imaéleted?
Némely ember imaélete olyan, mint a rángatós kút: csak különféle nyomorúságok, betegségek rángatják meg alkalmilag. Másoké olyan, mint az artézi kút: ezek követik az Úr intéseit, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restül-ni. De van ennél magasabb fokozat is: a szökőkút, amikor a szív úgy megtelik hálával és dicsérettel, hogy mindig ujjongva szökik elő belőle az imádság.
Taníts Uram , meghajlani!
Taníts Uram, meghajlani! Mint szélben az aranykalász, Hajoljak meg, ha Lelked így Reám fuvall és porig aláz. S dacos szívem, ha ellenáll, Midőn a Lélek rálehel, Jöjj tűz gyanánt s a dac s a gőg Lelked tüzében égjen el! Mint parthoz érve megtörik A hab, melyet paskolt a szél, Úgy törjön össze szívem is, Amint Tebenned partot ér.
Uram tehozzád száll imám, Fohászom téged áld. Csak te vagy éltem reménye, Szívem csak hozzád vágy. Ha földi sorsom terhes, Csak rád tekint bús orcám. Eloszlik bánatom könnye, Mint nyári felhőfoszlány. Szemem a könnytől már nem ég, Lelkemben béke él. Jézusom téged vár szívem, Várja, hogy visszatérj. Ó szállj hát zengve ének, Ó, dicséret, hála szállj! Istennek szent Fia eljön, És rám a boldogság vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése