Bálványok helyet az ÉLŐ ISTENHEZ térjetek !!
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből. És az embertársadat, mint önmagadat.(Luk. 10,27)
Nem vagyok focirajongó. Nem is értek hozzá. Őszinte leszek: még csak nem is kedvelem. Soha nem voltam egyetlen mérkőzésen sem. Így aztán, amikor a férjem hazaállított két ajándékjeggyel, és arra kért, hogy kísérjem el a magyar-horvát meccsre, a Szusza Ferenc Stadionba - finoman fogalmazva, nem örültem neki. Látva azonban, mennyire szeretne VELEM elmenni erre az eseményre, végül beadtam a derekam, és elmentem életem legnagyobb (mert egyetlen, legalábbis eleddig) focimeccsére.
A lezárt utcák bejáratánál is sorfalat álló, és egyébként mindenütt ácsorgó, szigorú tekintetű, állig beöltözött kommandósok, a káromkodó, füstölő, szotyit szerte-szana köpködő szurkolók nem dobtak fel, míg a több száz méterre levő parkolóból a zsúfolt utcákon át a stadion felé sétáltunk a tömeggel. ... Az éhes szúnyoghad már meg se kottyant. Amikor a meccs elkezdődött, - számomra - furcsa jelenségre figyeltem fel: a pálya két végén ült a két csapat szurkolótábora, az a „kemény mag”, amelyik szinte szeánszot tartott már a meccs kezdetétől. Két karjukat az égnek emelve, egy emberként kántálva harsogták, üvöltötték a buzdításokat. Időnként táncra perdülve, ugrálva, énekelve, néhányan zászlót, vagy a trikójukat lengetve, tülkölve.
Nem vagyok focirajongó. Nem is értek hozzá. Őszinte leszek: még csak nem is kedvelem. Soha nem voltam egyetlen mérkőzésen sem. Így aztán, amikor a férjem hazaállított két ajándékjeggyel, és arra kért, hogy kísérjem el a magyar-horvát meccsre, a Szusza Ferenc Stadionba - finoman fogalmazva, nem örültem neki. Látva azonban, mennyire szeretne VELEM elmenni erre az eseményre, végül beadtam a derekam, és elmentem életem legnagyobb (mert egyetlen, legalábbis eleddig) focimeccsére.
A lezárt utcák bejáratánál is sorfalat álló, és egyébként mindenütt ácsorgó, szigorú tekintetű, állig beöltözött kommandósok, a káromkodó, füstölő, szotyit szerte-szana köpködő szurkolók nem dobtak fel, míg a több száz méterre levő parkolóból a zsúfolt utcákon át a stadion felé sétáltunk a tömeggel. ... Az éhes szúnyoghad már meg se kottyant. Amikor a meccs elkezdődött, - számomra - furcsa jelenségre figyeltem fel: a pálya két végén ült a két csapat szurkolótábora, az a „kemény mag”, amelyik szinte szeánszot tartott már a meccs kezdetétől. Két karjukat az égnek emelve, egy emberként kántálva harsogták, üvöltötték a buzdításokat. Időnként táncra perdülve, ugrálva, énekelve, néhányan zászlót, vagy a trikójukat lengetve, tülkölve.
. Ez volt a „szertartás”. Bálványimádás – jutott eszembe -: az ember hódol valaminek, átadja magát neki teljesen, és megszűnik a világ. A mérkőzés befejezése előtt a horvát szurkolók ezt még megtetézve meggyújtották a székeket a nézőtéren, a lángokat körbeugrálták, és úgy buzdították a csapatukat.
Belefeledkezve, hitetlenkedve és döbbenten bámultam a látványt, arra gondolva: milyen jó lenne az Úrnak, az Élő Istennek hasonlóképpen hódolni! (Persze a székgyújtogatást leszámítva.) Ilyen önfeledten, ennyire odaszánva magunkat, ennyire csak Rá figyelni! Neki ujjongani! Hiszen a Biblia is ír erről: ujjongjunk a ,akik szolgáljuk az Úrat.
Belefeledkezve, hitetlenkedve és döbbenten bámultam a látványt, arra gondolva: milyen jó lenne az Úrnak, az Élő Istennek hasonlóképpen hódolni! (Persze a székgyújtogatást leszámítva.) Ilyen önfeledten, ennyire odaszánva magunkat, ennyire csak Rá figyelni! Neki ujjongani! Hiszen a Biblia is ír erről: ujjongjunk a ,akik szolgáljuk az Úrat.
Adjunk Néki Dicsőséget,Hálák ,Kegyelméért,Irgalmáért, vezetéséért, mindennapi Áldás özönéért !!
Van oka a Kersztyének nek is újjongó hálára, ha nem is így,mint a futbalmecssen lévőknek.
De valyon megteszük – e mi is ezt, vagyunk e ennyire ,ilyen hálával teltek,hogy tudunk és akarunk és teszük is ,mindenki szemeláttára is talán, ha nemis ilyen formában, de léletünk más területén ,máskifejezés módban ??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése