levél

   Engedelmesség az imádságban…   (2)                                                              

  Jakab. 4:2.v …” / miért nincs semmink ???/

 „ és nincsen semmitek, mert nem kéritek !!”                                                              

Az imádság nagy ajándéka Istennek az emberiség számára ! / sajnos,hogy sokan nem ismerték még fel 2000 –év távlatából sem/ Képzeljük csak el, hogy egy  törvény életünkben megtiltaná az imádkozást ?/ Bár volt  és van olyan hely e világban; hol ez így van sajnos./  Ha ez az imádság hiánya elzárná az áldásokat,/ mint ahol hiányzok az imáság, ott el van zárva az áldás / Nem jelen- tené ez az ember életének nyomorúságát ??  Láttunk már egy néma embert gyötrődni amiatt , hogy nem tudott kommunikálni valakivel a környezetében ? Szinte minden tagjával szeretné megindítatni nyelvét, de semmi sem tudja megoldani nyelve kötelékeit. Legyen áldott az Isten az imádság ajándékáért !           Az imádságnak kellene az első dolognak lenni az ember életében, főleg a keresztyén emberében!!  És ? És látjuk / talán tapasztaljuk is, hogy nem így van ez egészen sokszor, sokfelé, talán nálunk is !!/  Ha valaki Istent igazán szereti, életéhez  az imádság úgy hozzátarozik,mint testi életünkhöz a légzés !  Mert hát az imádság ,a Lélek, a Szellemi ember lélegzetvétele !  Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor nem tudunk már semmit sem tenni, -/csak/- mást mint imádkozni.   Az imádság lehet Istennek hatalmas szabadítása a legreménytelenebb helyzetekben , a számunk ra !!                                                 Isten nagy dolgokat tud / és akar is / tenni azokkal, akik imádságot úgy használják ki ,amit Ő azt szeretné és kéri, igényli is.  Ez a tény miért nem indít annyi embert imádságra ??       Hátha még arra is gondolunk, hogy Isten többet akar nekünk adni, mint amit mi kérni is tudunk ? Amikor a beteget Jézushoz viszik, nemcsak betegségét gyógyítja meg, hanem bűneit is megbocsátja . A tékozló  fiú béres akar lenni és az atyja fiává fogadja. A legszebb ruhába öltözteti. Isten sokkal feljebb tudja kéréseinket teljesí- teni, mint ahogyan elgondolni is tudnánk. Az Ő atyja jósága minden értelmet felülhalad. De a keresztyén ember Atyja még ezt is túl tudja szárnyalni kegyelmével, szeretetével. A kulcs szó ,talán éppen az engedelmesség !!  Hiszen mindenkorban, mindenhol és minden helyzetben a mindennapokban is sokat nyom a latban az ember egedelmessége alkalom adtán,  amikor az igen szükséges főleg. Ha tehát szeretné valaki is, hogy legyen valamije, / főleg a szellemi életben / nagyobb hangsúlyt kell fektetni az imára, Az Istennel való kapcsolatra, az adott lehetőségek kihasználására .

Énünk és az imádság Hány ima fejezi ki manapság igazán Isten akaratát?... Hányan nyilvánítjuk ki Előtte naponta az Ő akaratát, és hányan öntjük ki szívünket imában, hogy bármi is legyen az Ő akarata, amelyet megismertetett velünk, cselekedjék aszerint? Ismerjük be világosan, hogy az önzés nem kevésbé nyilvánvaló az imádságban, mint más területeken! Milyen erősek a mi vágyaink, terveink és törekvéseink! Ha ilyen sokat megtartunk az énünkből, hogyan várhatjuk, hogy képesek leszünk teljesen elfeledkezni önmagunkról és Isten akaratát keresni az imában? Az önmegtagadást mindenütt gyakorolni kell. Az imádságban éppolyan lényeges, mint a cselekvésben. Tudnunk kellene, hogy mi, megváltottak, az Úrnak kell, hogy éljünk. Neki, aki meghalt értünk, és most értünk él. Teljességgel Neki kell élnünk, és semmit sem keresni önmagunknak. Odaszentelt életünkben az imádság is az odaszentelendő dolgok közé tartozik. Meg kell értenünk, hogy Isten eredeti gondolata bizonyosan nem az, hogy engedje, hogy a hívők az imádságon keresztül elérjék saját céljaikat, hanem az, hogy Isten a hívők imádságain keresztül megvalósítsa az Ő célját. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények sohasem kérhetik az Urat, hogy töltse be a szükségleteiket. Csak azt jelenti, hogy először meg kell értenünk az imádság jelentését és elveit. Egy és ugyanazon dologról kétféleképpen lehet imádkozni. Az egyikfajta imádság forrása a saját akaratunkban van. A mi gondolkodásunkra és elvárásainkra alapul. Lehet, hogy az Úr meghallja és válaszol rá, de az ilyen imádságnak nagyon alacsony az értéke. Másfelől, ha az ügyet Isten elé visszük, és engedjük, hogy az Ő Lelke egybeolvassza akaratunkat Isten akaratával és gondolatunkat az Ő gondolatával, akkor mély vágyakozást fogunk felfedezni önmagunkban, amely Isten akaratának és gondolatának visszatükröződése. Tegyük fel, hogy az Úr sajnálja és gyászolja az emberek halálát. Mi is magunkra fogjuk venni annak a terhét, hogy nem akarunk pusztulni látni egyetlen lelket sem. Ilyen Isten szívének visszatükröződése, amely lehetővé teszi számunkra, hogy belső sóhajtozással imádkozzunk. Vagy ha az Úr bánkódik és aggódik gyermekeinek kudarca miatt, ugyanezt a terhet érezni fogjuk mi is. Azzal az eredménnyel, hogy ugyanarra fogunk vágyakozni: nem akarjuk Isten egyetlen gyermekét sem bűnben és sötétségbe esve látni... Mivel állandóan az Úr jelenlétében él, az ilyen embernek megadatik, hogy megismerje Isten akaratát és gondolatait. Ennek folytán az isteni akarat, az isteni gondolatok egészen természetesen a saját vágyaivá válnak, amelyeket azután imádságban fejez ki... Ha így teszünk, akkor ima és közbenjárás árad majd ki belőlünk. Akkor vallani fogunk, bocsánatért könyörgünk, és kérjük Istent, hogy tisztítsa meg gyermekeit. Milyen nagyszerű az, amikor valaki rászánja magát, és kizárólag az imádság munkájának szenteli életét! Ilyenekre vár Isten, hogy együttműködjenek Vele, és lehetővé tegyék neki, hogy befejezze munkáját. Megkérdezhetik a keresztények, miért nem ment meg az Úr több bűnöst, miért nem visz győzelemre minden hívőt. Őszintén hiszem, hogy Ő készségesen elvégezné mindezt - de csak ha az emberek imádkoznának. Ő nem vonakodik munkálkodni: egyszerűen olyan népet akar előbb, aki együttműködik Vele. Valahányszor az övéi megkezdik Vele az együttműködést, azonnal cselekszik. Isten várja, hogy megáldhasson bennünket. A kérdés már csak az: fogunk-e imádkozni?