2010. május 24., hétfő

levél


Az Úr hatalmas Földrengéskor megkérdeztek egy mosolygós arcú hívő asszonyt:- Mondja, maga minek örül? - Hogyne örülnék, eddig csak hittem, most pedig látom is, hogy Isten meg tudja rázni a földet…
Minta – feleség  III. Károly spanyol királynak 1788-ban meghalt a felesége. A lesújtott uralkodó órákig üldögélt szótlanul halálos ágya mellett. Végül felkelt és környezetének ezeket mondotta: - Huszonkét éves házasságunk alatt ez volt az első fájdalom, amelyet ő okozott nekem, hogy most elhagyott! Ritka dicséret! Milyen boldog hitves az, aki ugyanezt mondhatja élettársáról!





Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok

Amikor Hudson Taylor misszionárius első ízben utazott Kínába, a vitorlás hajó útját sokszor akadályozta a szélcsend és az ellenszél. Egy alkalommal egy olyan sziget mellett hajóztak el, amelyen kannibálok laktak. És éppen itt megint alábbhagyott a szél, és a hajó a tükörsima vízben lassan sodródott a veszélyes partok felé.
Az utasokat elfogta a rémület, ha arra a borzalmas fogadtatásra gondoltak, amelyre számíthattak. A kapitány ebben a nagy szükségben a misszionáriushoz fordult és azt mondta neki:
- Ön hisz abban, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Nos, kiáltson hozzá! Ha az ön imádsága nem segít, mindnyájan elveszünk.
- Imádkozom – felelte Hudson Taylor – de csak azzal a feltétellel, ha felvonja az összes vitorlát, hogy a szélnek, amit Isten küld, legyen mibe belekapaszkodnia.

A hitetlen kapitány nem akarta nevetségessé tenni magát és a teljes szélcsendben felhúzatni a vitorlákat. A misszionárius azonban kijelentette, hogy addig nem imádkozik, amíg a kapitány nem teljesíti az ima meghallgatásának feltételeit.

Egyre közelebb sodródtak a parthoz. S akkor végre a kapitány teljesítette utasának kívánságát, noha a levegő meg sem rezdült. Hudson Taylor visszavonult a kabinjába, és az Úr elé vitte nagy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése