2016. május 27., péntek



Igaz-e a hitem?

Valójában már régóta rágódom ezen a kérdésen, talán túl sokszor is. Ha valakivel beszélgetek hit témában, egy-egy megjegyzésem után a belső hang cinikusan megszólal bennem: „Ezt pont te mondod?”

Nem érzem magamat méltónak arra, hogy Isten gyermekének neveztessem. Noha eddigi életem során nem követtem el égbe kiáltó bűnöket, de végül is bűn és bűn között nincs különbség. A bűn – az bűn.
Sokszor előkerült mostanság beszélgetéseimben a képmutatóság. Néha olyan nyilvánvaló az, amikor valaki képmutató a környezetemben. Sokat csalódtam már emiatt az emberekben, de az az igazság, hogy én sem vagyok különb másoknál. S talán míg másokat nevezek képmutatónak, én sokkal álszentebb vagyok mindenkinél…
Álszentség. Érdekes kis szó. Ha meg kellene magyaráznom, a legrövidebben úgy fogalmaznám meg, hogy az a személy, aki egyet mutat és másat tenne legszívesebben. Mutatja a szépet, a kedveset, az együttérzőt, az önzetlent és a segítőkészt, igazából viszont egyik tulajdonság sem igaz rá, és nem cselekszi ezeket odaszánt lelkülettel. Úgy tesz, mintha… Vannak ellenségeim, sőt, vannak személyek, akiket – őszintén szólva – egyenesen utálok, de még őket sem nevezném álszentnek, ha arra gondolok, hogy én milyen is vagyok valójában.
Valójában. Valóság és látszat… Talán a legellentmondásosabb fogalmak, ha a saját életemre nézek. Az emberek egy olyan képet alakítottak ki rólam, amilyet nem akartam. Akaratlanul állítottam be magam olyas valakinek, aki már-már tökéletes. Tökéletes az iskolában, tökéletes a templomban, tökéletes a társaságban, tökéletes mindenhol, csak belül nem!
A belül a legjobb rejtekhely. Életed összes szennyét, mocskát, gyötrő töviseit, tökéletes látszatod meghazudtoló gyarlóságait oda rejtheted. A belül csak a tied, melyet nem lát senki sem.
Nekem is van saját, jól elzárt, beburkolt, gondosan elfedett belsőm. Egy hely, ahol azokat a dolgokat tartom, melyeket eddig csak magányos kínlódásaimban szedtem elő lassan, fájdalmasan, porciónként, s mostanra már szétáradtak a testemben és némelyek felszínre is törtek. Lassan lépnek ki a rejtekhelyükből, alattomosan és álnokul. Fondorlatos jószágok, az az egy biztos. S ha egyszer meglátják a külvilágot, vissza már aligha kényszeríthetőek a sötét kis zugba.
Valóság. Mindannyiunk belső valósága az a bizonyos kis alattomos jószág, melyet olyan alaposan rejtegetünk, nehogy bemocskolja a már-már tökéletes felszínt. Ezek vagyunk mi, emberek. Az a reakció mutatja be leginkább azt, hogy milyenek is vagyunk valójában, melyre a nem várt helyzetek kényszerítenek. S ez alól nem kivétel egyikünk sem.
Nincs tökéletes ember, nem is lehetünk ezen a földön tökéletesek. Mégis, meg kell próbálnunk törekedni arra, hogy napról napra jobbá váljunk. Viszont ez csak akkor sikerülhet, ha elengedjük azokat a dolgokat, amelyekért már bocsánatot nyertünk Jézus Krisztusban – ezáltal megbékélünk önmagunkkal. Nem emészthetjük magunkat egy életen át elkövetett hibáink vagy rejtett dolgaink miatt. Krisztusunk azért áldozta életét, hogy mi üdvösséget nyerjünk! Nem kell érte semmit tennünk. Nem is kell hozzá különösebb erőfeszítés: egyetlen őszintén kimondott mondat az ára, semmi egyéb!
Amikor arra gondolok, hogy igaz-e a hitem, nem tudok egyértelmű választ adni. Még ha szívem szerint biztos is vagyok benne, hogy igen, mindig motoszkál bennem valami mélyen, ami azt suttogja, hogy méltatlan vagyok arra, hogy kimondjam. Valamiért úgy érzem, hogy sosem lesz ez másképp, mert mindig lesznek szégyenfoltok az életemben, akár láthatóak, akár láthatatlanok.. Azonban egy valami a lehető legszilárdabban tudatosult bennem: Isten szeret! Az összes szégyenfoltommal együtt is szeret. És bárki is gondoljon miattuk álszentnek vagy képmutatónak, én biztosan hiszem, hogy az én hitem igaz…
--------------------------------------------


Hálát adok Uram, az életért
szavadra engednek tenger és szél,
leborulnak a csillagok,
Uram, én Kavicsért hálát adok!
Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok?

Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer emberek lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homokszem nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor...
...kicsi homokszem: - majd én is csillogok.

Mindenható Isten



URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.
Krónikák Második Könyve 20:6

Mindenható Isten. Eszünkbe jut egy haragos tekintetű, ősz szakállú személy, aki egy hatalmas égi trónon ül. Csodákat tesz, és ha épp úgy van kedve, akkor meg szörnyű csapásokat mér az emberiségre. Úgy tűnik, hogy az istenképünk "plagizált" istenkép. Van benne egy kicsi a görög istenekből, néhány mozi élmény, egy-két mondat hívő nagyszüleinktől, no meg egy kis télapó... A Biblia nem ilyen istent mutat be. Mire is célzok ezzel? Isten nagysága sokkal mélyebb, mint amiről a ez a kép szól.

Egy rabbinikus tanítótörténet szerint tíz rabbit, akik istenfélő és kegyes életet éltek, elfogták a rómaiak. Kínpadra vonták őket és szörnyű szenvedések között lelték a halálukat. Amikor a mennybe érnek, azonnal reklamálni kezdenek Istennél. "Hát ez a húségesek jutalma? Hát ilyen véget kell érnie a kegyeseknek?" Erre Isten válasza: "Csitt! Vagy eltörlöm a világot!"

Isten olyan hatalmas, hogy van kegyelme és türelme kezelni a bűnt és a gonoszságot, még akkor is, ha a könnyebbik megoldás az lenne, hogy mindent eltöröl! De Istennek olyan hatalmas a szeretete, hogy még vár egy kicsit, hátha meg tud menteni bennünket is!
---------------------------------------------
Sík Sándor: A Csörgő patak.

Cserlomb alatt mohos kövön ülök.
A Csörgő patak altatón csörög.
Nagy kövek közt fodor hullám forog,
Gondolatom is vele kanyarog.
---------------------------------------------------------
Reményik S:A kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart,
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.
----------------------------

Reményik Sándor:A völgy felett
Lelkemben minden összeolvad:
Minden, mi volt, mi van, s mi lesz.
Oly altató, oly zsongító,
Oly békéltető ez a messzi nesz.
Oly jó így állani a völgy felett,
S hallgatni bölcsen és betelten
A mélységben kavargó életet.
-----------------------------------------

Reményik Sándor:A völgy felett

Lelkemben minden összeolvad:
Minden, mi volt, mi van, s mi lesz.
Oly altató, oly zsongító,
Oly békéltető ez a messzi nesz.
Oly jó így állani a völgy felett,
S hallgatni bölcsen és betelten
A mélységben kavargó életet.







Rónay György: Saul

"Nyílni látom - kiáltott - az eget!"
De azért még rádobtak pár követ.
Így vesszen minden hitszegő gazul,
gondolta a ruhák fölött Saul.

A nagy Jehova parancsolta így,
hogy egy legyen az oltár és a hit;
mert a mi urunk irgalmatlan Úr,
gondolta, s kardért sóvárgott Saul.

De oly derűsen csillogott az ég,
hogy le kellett hunynia a szemét,
s hogy pillája szembogarára hullt,
furcsa káprázat fogta el Sault.

Mintha ezer gubó akarna már
pattanni, úgy nyüzsgött a benti táj,
s a damaszkuszi úton rengeteg
tüzes pille vagy szirom libegett.

Egy tüzes örvény vagy valami kéz
derékon kapta, megforgatta és
ledobta; hullt hullt, és akkor vadul
lüktető szívvel fölnézett Saul.

De minden olyan volt, mint az előbb.
Ruhájukért mentek a kövezők.
S már született a villám, mely nem öl,
csak megvilágosít, és tündököl.
---------------------------------------
Nem való!

Nem való már nékem, a víg muzsika hangja.
Nem való mert lelkemnek, nem vigasz a rangja.
Nem való a dáridó, hamis érzelmekkel,
nem való a szép leány, kacér kék szemekkel.

Nem való a vörösbor, bút elfelejteni.
Nem való a pálinka, kedvet keríteni.
Nem való az alkohol, hamis önérzettel,
nem való a másnap sem, gyötrő közérzettel.

Nem való a tanulás, büszke tudásszomjból.
Nem való az ismeret, rossz tapasztalatból.
Nem való a tananyag, hamis oktatással,
nem való a bölcsesség, bemagolt tudással.

Nem való az étkezés, állatölést hozván.
Nem való a húsevés, gyilkosságot vonzván.
Nem való a táplálék, hamis áldozattal,
nem való a jóllakás, fölös kárhozattal.

Nem való a gazdagság, bűnös kevélységgel.
Nem való a sok – sok pénz, álnok szerénységgel.
Nem való a hatalom, hamis ébredéssel,
nem való az élet sem, véráztatta késsel.

Nem való már semmi, mit e világ adhatna.
Nem való az sem, mit tanulságul hozhatna.
Nem való már nekem, mert ez hamis fikció,
nem való a lelkemnek mert: Rossz redukció!

Nem való az Én - nek, hogy visszafele húzzák!
Nem való nekem sem, hogy szívem összezúzzák!
Nem való számomra, az a sok földi penész:
Nem való Én - nékem, mi nem Mennyei Egész!
----------------------------------------------

Rónay György:
A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE

A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...


------------------------------------------
Weöres Sándor: Zsoltár

Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem. Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet vak veszélyben,
láncos mélyben ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem. Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont se mögöttem,
se fölöttem, dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeltem én,
derekam kemény: mért nem szabad
súlyod alatt meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen. Utam hajlatán
ördög les reám, vár nehezen:
a két kezem tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod,
ha vesznem kell, jól legyen:
tán kárhozásom áldás lesz máson -
de ha énrám kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.
-------------------------------------------
Árvai Emil Modern tékozló fiú
untam a banánt untam apámat
kértem a lóvétiránysurány
nagybetűs élet pénz és szabadság
míg egyszer minden elfogyott
itt állok pőrén se pénz se posztó
kéne kis meló legyen kaja
vágytam a többre mint Ikarosz
kárral tanultam hogy mi a rossz
Ádám és Éva hű fiaként
vesztve az Édent nyertem nyomort
mennék már vissza szégyen és bánat
elveszítettem ÉDESAPÁMAT
-------------------------------------------
Árvai Emil
Tékozló fiú

Untam a jólétet, azt a tiszta rendet,
amit élveztem bár, de nem értékeltem.
Vártak a kalandok; magam ura lettem,
mikor kizsaroltam örökségemet.

Míg a pénzem tartott, szabad ember voltam,
mindent megtehettem, de inkább a rosszat.
Aztán szolga-sorban hizlaltam disznókat
éhesen, rongyosan, s jaj, magányosan.

Napnál világosabb így lett a számomra:
otthon a béres is szolgál boldogan,
jóban gyönyörködve szíve és a gyomra.

Elindultam haza; Apám nagyon várt ott:
Ő a szeretetét tékozolja jobban...
...Új életet kaptam, mikor megbocsátott
-------------------------------------------
(Á.E.)
Árvai Emil
Isten szeret
Nem azért szeret, mert jó vagyok;
de mivel szeret, hát jó leszek.
Boldog vagyok, ha jó vagyok:
Kicserélte a szívemet.
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

(Pilinszky János: Átváltozás)
----------------------------------------------
Juhász Gyula:
Imádság a gyűlölködőkért


Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

-----------------------------------------------
(ford.: Radnóti Miklós)
Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad
asszír had arany, bíbor ékek alatt:
s csillagzik a dárda, akár ha a mély
Galilea egén kivirágzik az éj.

Mint erdei lomb kora nyár derekán,
a had úgy zizegett a nap alkonyatán,
a mint erdei lomb, ha leverte az ősz,
hajnalra leverve hevert az erős.

Mert jött a Halál komor angyala, várt,
s arcukba lehelt feketén s tovaszállt;
nem mozdul a férfi, az éjbe mered,
páncélja se rezzen a szíve felett.

És fekszik a mén, leütötte a vész,
veres orrlikain elakadt lihegés,
tajtéka fehéren a fűre fagyott,
tenger se taszítja ki így a habot.

És fekszik a harcos alatta, haját
harmat lepi s rozsda a vértje vasát,
kókadt lobogója is elfeketült,
nem villog a lándzsa se, hallgat a kürt.

Bús asszonyi nép zokog özvegyi jajt,
Baál szobra sem állta a néma vihart;
kard sem suhogott s a pogány hatalom
szétolvad akárcsak a hó a napon.
---------------------------------------------------
KI AZ?

Ki szab határt a télnek,
ki ad formát a térnek?
Hogy szitál esőt a felleg,
kinek a szavának enged?

Miért kárognak a varjak,
s ki hívja elő a sarjat?
Méheknek ki szól, hogy gyertek,
virágport tavasszal nyertek?

Ki tudja, meddig az éjjel,
s mikor fut hajnalfény széjjel?
Ki szól a szélnek, hogy szálljon,
s a nyár egy kicsit még várjon?

Láttad, hogy szivárványt rajzol,
s az évszakoknak parancsol?
Aranyló színt fest az ujja,
kismadár víg dalát fújja…

Ki küld napsugarat fákra,
ragyogjanak a világra?
Ki ad irányt a víznek,
erőt és selymet az íznek?

Csendesen, fejem meghajtom,
szelíden szól az Úr, hallom:
Én VAGYOK mindig melletted,
kezemet tartom feletted!
2011. márc. 31. Guti Tünde
------------------------------------------
UTAM ÉS CÉLOM.

Egyetlen út és egyetlen cél,
szomjazó vágy, mi lelkemben él,
az Úr után, ki mindennap vár,
néven szólít, és mellettem jár,
lehet tavasz, ősz, nyár vagy tél,
bízom Benne, ha fúj a szél,
jöhet vihar, s csata, ha dúl,
a bajban is új remény gyúl,
könnyet töröl, égig emel,
hogyha hívom, mindig felel,
kősziklám, vad áradatban,
gyógyítóm a fájdalmakban,
Ő az utam, megyek Vele,
győzelmem lett Jézus neve!

------------------------------------------------
A REMÉNY: JÉZUS

Smaragdzöld szél tépi az ég vitorláit,
ólomszín kacajjal nyargal dühösen,
szikrázó villámmal ijeszti a lankadót,
de a Remény mosolyogva repül fölötte.

Bíbor haraggal sújt a vész a házra,
szaggatja falait, ajtaját, tetejét,
tört gallyak hullanak a földre,
de a Remény a fák ágain lépked.

Tajtékzó hullámmal zúg az ár a partra,
a folyó is a viharnak enged,
de túl a fergetegen már fénylik a nap,
és a Remény a víz színén jár.

Ne félj, te csapzott vándora a földnek,
derűvel tekints a holnap elé,
lásd, szeretet-köntösöd óv a zivatartól!
Nézd: a Remény aranyló egekből bátorít!


VALAKI VÁR A FELHŐKÖN TÚL.

Új rügyek fakadnak rendben,
kis virágok nyílnak csendben,
és szirmukat egyre szebben
bontják a tavasz hírnökei.

Vén harangok zúgnak délben,
mély kongásuk száll a szélben,
örülök tavaszban, télben,
mert nem vagyok egyedül!

Bár napjaim egyre fogynak,
az árnyékok messze nyúlnak,
de szívemben fények gyúlnak:
valaki vár a felhőkön túl!
--------------------------------------------
TÚL AZ ÁLMOKON…

Szertefoszlott, rég összetört, színes távlatok,
múló álmok hevernek szanaszét, beteljesületlen,
de a romok közül felszálló hamu és füst sem tudja elhomályosítani végső célomat,
mely iránt nem vagyok engedetlen.

Hiú vágyaim megtörve, már rég sarokba szorítva,
lefegyverezve fekszenek némán, hullámsírba temetve,
mert elmúlt minden régi, egészen más jött létre,
s ez hozzá sem mérhető az emberi, világi képzetekhez:
kegyelmet nyertem, és új teremtés lettem Krisztusban!

Célom az Úr maga. Ő mondta:
„Vagyok, aki vagyok”, és örökre vonz ez a név,
amely minden név fölött áll, és egyedül méltó a dicséretre, hódolatra,
Isten saját Fiának adta ezt a nevet, mert engedelmes volt a kereszthalálig.
Jézus: tele a feltámadás erejével, hatalommal, reménységgel.
Jézus: életem forrása, örömöm kútfeje, lelkem-szellemem tápláléka, itala.
Iránytűm ebben a zajos világban.

Néha szédít a magasság, amikor szemeimet a hegyekre emelem,
de tudom, hogy Atyámtól jön a bajban a segítség,
máskor meg könnyezem, a Szent irgalmát és hűségét tapasztalva,
és egyszerű, gyermeki ragaszkodással kapaszkodom Istenembe.

Régesrég porba dobtam már a büszkeséget, és veszni hagytam e földi értékeimet,
hogy szóljon bennem a Szó, és óriás hullámmá duzzadjon az Ige bensőmben,
mert Krisztust megnyerve, semmi sem oly fontos már, hogy ne tudjam elengedni
azért a kegyelemért, amit a keresztnél kaptam. 2011. május 3. Guti Tünde
----------------------------------
Megmaradni a szeretetben.
"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szertetetemben." Ján. 15,10.
Ezt a kettőt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmskedő élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bűnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetsző szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak. Aki nem törődik a megszentelődéssel, mit sem tud Krisztus szeretetéről.
Az Úr szeretetének tudatos megtapasztalása valami igen finom műszerhez hasonló. Sokkal érzékenyebb a bűnre és a kegyelemre, mint a hőmérő higanyszála a melegre és a hidegre. Ha szelidek vagyunk, és ügyelünk arra, hogy gondolatainkkal, szavunkkal és életünkkel az Urat dicsőítsük, akkor Ő szeretetének számtalan jeleivel áraszt el minket. Ha pedig meg akarunk maradni ebben a szeretetben, meg kell maradnunk a megszentelődés útján. Nem rejti el arcát előlünk, ha mi nem rejtőzünk el előle. A napunkat elsötétítő felhőt a bűn támasztja, de ha éberek és engedelmesek vagyunk, és teljesen Istennek szenteljük magunkat, akkor világosságban járhatunk, mert Isten világosság, és akkor megmaradhatunk Krisztus szeretetében, amiképpen Krisztus is megmarad Atyja szeretetében. Ez tehát egy vigasztaló ígéret, amely azonban egy komoly feltételhezvan kötve.

Uram, add, hogy figyeljek erre a "ha" szócskára, mint valami kulcsra, amellyel az ígéret megvalósul számomra


-----------------------------------------------------
Bővebben: NINCSENEK SZÜKSÉGTELEN RÉSZEK
Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Zsolt 34,3-10.
Zsolt. 34,3- 10-v-
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
---------------------------------------------------------
Megbocsátott, megtisztított
1. János 1-9.
"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

másban bízunk. Szeresd hát te is Őt! Mindenekfelett bízzál benne!
- Ujjongva örül nekem
Sofóniás 3,17.
"Az Úr, a te Istened közötted, van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked."
-----------------------------------------------------

Ravasz László gondolatai
"Istent semmi sem bántja úgy meg, mintha nem bízunk benne vagy "
"Tanuljunk meg végre csak az Istenben bízni! Lássuk meg, hogy minden el fog veszni, egyedül Isten marad meg. Aki erre a gondolatra telik meg vidám kedvvel, alkotóerővel,.                       az az igazi keresztyén. Forrás .Ravasz László: Gondolatok Kálvin Kiadó
---------------------------------------------------------------------------


Várj csendben!
"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet." (Zsoltárok 62:6.)

Várj türelmesen!
"Légy csendben, és várj az Úrra!"
(Zsoltárok 37:7.)

Elvárásokkal a szívedben várj Istenre!
Az angol Living Bible (Eleven, élő Biblia) fordítása szerint
"Elvárásokkal menj Isten elé, bízz Istenben,
hogy Ő megsegít, megígérte."
(Zsoltárok 105:5)
--------------------------------------------------------------

Titushoz 2:10- Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanusítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben.
Ha tudtam volna…
Egy építész hosszú éveken át hűségesen dolgozott egy vállalkozónál. Egy újabb megbízatást kapott: új villát kellett építenie a város legelőkelőbb negyedében.
- Az ár nem számít, használja a legjobb anyagot – mondta neki.
A munka szépen haladt előre. Az építész azonban így gondolkodott magában:”ha a belső munkához gyengébb anyagot használok, valamit nyerhetek én is a munkán”.
Amikor a ház elkészült, a tulajdonos fogadást adott az esemény alkalmából. Hosszú és elismerő beszédben méltatta az építész kitartó munkáját. A végén átadta neki a kulcsot:
- A ház az Öné, elismerésül a sokéves, hűséges munkáért. Bruno Ferrero nyomán
---------------------------------------)
Máté-7: 13- Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
--------------------------------------

És-5: 22-Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
Kor-I-10:7-Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

Luk-14: 16-Ő pedig monda annak: Egy ember készített nagy vacsorát, és sokakat meghívott;
17-És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
18-És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
19-És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk-14:20- A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

Kor-I-6: 10-Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.
---------------------------------------------

Préd-5:10-Aki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és aki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.
-------------------------

Luk-17: 28-Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
29-De, amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
30-Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

Tim-I-6: 10-Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal



"Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három-egy Isten."
A fenti rövid mondat (evangéliumi hitvallásunk első pontja) a Szentháromságról szóló tan leegyszerűsített definíciója. Ennél sokkal többet lehet mondani a Szentháromságról, de a mondat összefoglalja mindazt, amit ezzel kapcsolatban hiszünk: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három-egy Isten. Sokan egyetértenek abban, hogy ez a keresztény hit legfontosabb igazsága. Ha valaki nem érti meg a Szentháromságról szóló tanítás lényegét, az egész keresztény hitet félre fogja érteni. Nem véletlen, hogy Jézus is hangsúlyozza: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe kereszteljünk. Ez a legalapvetőbb tény, amire tanítanunk kell az embereket. A Szentháromság igazságának ismerete nem elég az üdvösséghez, ám ha valaki nem érti meg, hogy az miről szól, alapvetően tévelyegni fog az üdvösség kérdésében is. Nem könnyű tanításról van szó, nem is érthetjük meg tökéletesen, de ez nem lehet mentség arra, hogy felületesen gondolkodjunk róla. Nézzük meg tehát, hogy mit tartalmaz a hitvallás Isten belső lényéről szóló első pontja.
------------------------------------
"Egyet teszek: ami mögöttem, van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."
(Filippi 3:14)

Mindenkinek van múltja. Sőt, nem ritkán súlyos terheket, fájdalmat, nyomorúságot magában foglaló ez a múlt. Mit kezdünk vele? Pál apostolnak is volt múltja. Volt egy Krisztus nélküli életszakasza. Sőt, üldözte a keresztyéneket. De megtért és Krisztus által reményteljes jövőt kapott. A múltat nem siratta, önmagát nem marcangolta azért, amit tett korábban, hanem a kereszt alá vitte imában, és a tanulságokat levonva lezárta azt, ami elmúlt. Lehet, hogy neked is erre van szükséged? Ami elmúlt nem jön vissza már. Tanulj belőle, okulj, de zárd le és lépj tovább! Tekints előre! Tűzz ki célokat magad elé és Isten segítségével élj céltudatos, Krisztusközpontú életet!
-------------------------------------------------
Jöttek és láttak -János 1,35 -42.

Mennyi időt töltöttem ma Jézussal? Átéltem-e vele valamit? Csak "vonszoltam" magam a mai napot keresztül,vagy az Ő erejéből éltem? Néha esténként ilyen kérdések járnak a fejemben, és azt kívánom, bárcsak legalább a délutánt vagy az estét együtt töltöttem volna Jézussal!

És bár tudom, hogy most kissé kisarkítva szemlélem ezt a kérdést, ennek ellenére mégis hiányérzetem van, ami nyugtalanít. Végignézve a mai napomon, sajnos úgy érzem, hogy ez a nap nem nézett volna ki másként akkor sem, ha Jézus nélkül élnék. Nem érzek semmit abból a lendületből, megérintettségből és lelkesedésből, ami Andrást arra ösztönözte, hogy azonnal felkeresse a testvérét. Jól van, nyilván nem kell mindennap mély lelki beszélgetéseket folytatni, amelyek valóban csak az élet igazán lényeges dolgaival foglalkoznak, de azért valami hasonló jó lett volna. Ám ekkor eszembe jut, hogy felhívhatnám az egyik régi barátomat, aki bizonyára örülne nekem. A szomszédainkat is meg akartam már hívni egy kávéra és egy kis süteményre..
------------------------------

"Magasztallak Téged Istenem, királyom és áldom nevedet örökkön örökké."
(Zsoltárok 135:1)

Karácsonyhoz közeledve különösen fontos, hogy Isten magasztalása szüntelenül ott éljen gondolataink között. Tudnunk kell, él az a nagy Király, akinek megszületését fogjuk ünnepelni. Így a zsoltárossal együtt örülhetünk, hogy ennek az Úrnak a dicséretét zenghetjük nem csak most, hanem örökkön örökké is.
---------------------------------------

ALKALMAZKODNI HITBŐL ,- Zsolt 67,1-7.
A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
------------------------------

Lelkem kíván Téged, megváltó Jézusom,
Véd pajzsom a neved, véred boldogságom!
 Csak téged, csak is téged, Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!

Lelkem kíván Téged, ó, Jézus segíts meg,
Hogy mind halálomig híven kövesselek!
 Csak téged, csak is téged, Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!

Lelkem kíván téged, örömben, bánatban,
Te adhatsz csak erõt, ha már elfáradtam!
 Csak téged, csak is téged, Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!

Lelkem kíván Téged, Te légy a vezérem,
Várom ígéreted, ó, tölts be egészen!
 Csak téged, csak is téged, Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!

 Lelkem kíván Téged, ó, Isten szent Fia,
Mert véled lesz részem az égi korona!
 Csak téged, csak is téged,Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem, Uram, téged!









1958 . VII . 6. de . 95-é. Klusz Ernő afi---16---05---27---
János . 5: 1.18.v.olv.
Lehet szokásból ,és hitből imádkozni. Ist,- gy- imát meghallgató Ist,- . Aki hitből kér az kapja. Ján. Jel. 19 : 5.v.olv.Aki elsőnek lépett be a tóba az meggyógyult Volt egy ember ki 38-esztendeje feküdt ott. Jé,- meggyógyította és ezt mondta : többé ne vétkezzél., hogy. Nehogy nagyobb baj érjen.
Tehát a bet5egség oka a bűn volt ( a jegyzetelő megjegyzése :- nem minden esetben a bűn a betegség okozója, de van ilyen eset is ).
Vizsgáld meg magad , ha beteg vagy , hogy mi az oka annak ? Az Úr terólad soha el nem feledkezik. Jé,- azt kérdezte a betegtől. Akarsz – e meggyógyulni ? Jé,- ezt tőled is kérdezi ! Jer hozzá. Ő meggyógyít ! a beteg ezt mondta :
„ Nekem nincs senkim „. Nekünk vannak segítőink az atyafiak, tanítók., Hála ezért az Úrnak.
I04-é. Ámen.

2016. május 23., hétfő




 Jer 46:27 És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izrael, mert íme, én megszabadítlak téged messziről, és a te magodat is az ő fogságuk földéről,
Ézs 10:24 Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa
Máté 10:28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában
Máté 10:31 Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
Ján 14:27 Békességet hagyok néktek;. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!

Őszintén, egy kis irigységgel vegyes csodálattal nézek azokra az emberekre, akik soha sem félnek. (Na jó, alaposan át van itatva irigységgel ez a csodálatom.) Jöhet nehézség, ismeretlen helyzet, kihívás és próba, bátran és nyugodtan mennek előre. Szerin!tem jól csinálják.

De bevallom, én gyakran félek. Nem mindig ugyanolyan intenzitással, s nem is mindig okoz ez problémát. De mégis meg-meglátogat az érzés. Félek attól, hogy valamit rosszul teszek. Félek attól, hogy a szavaim bántani fognak, pedig nem szeretnék fájdalmat okozni. Félek attól, hogy elveszítem azokat, akiket szeretek. Félek attól, hogy nem adok eleget, vagy nem jól. Félek attól, hogy túl sokszor mulasztom el a „kairoszt”, az Istentől rendelt pillanatokat a szóra, vagy épp a csendre, az ölelésre, a mosolyra. Így, leírva félelmetes (már megint!) látni, hogy ennyi félelemmel „neveztetem” Isten gyermekének . Pedig Ő azt mondja: „Ne félj!”
Számomra ez azt üzeni, hogy Isten tud a félelmeimről, és nem ítél el miattuk. Tudja, hogy szükségem van a biztató „ne félj!” szavakra. A legjobb mégis az, hogy Ő nem olcsó vigaszként mondja ezt, hanem, mert tudja, hogy mi erre a megoldás; szeretne feloldozni a félelmek szorításából, és ehhez meg is van a hatalma! Képes megnyugtatni azzal, hogy magára vonja a figyelmem. Mert ha Ő azt mondja: ne félj, abban az a nagyszerű, hogy Ő mondja. Ő, aki kezében tartja a világot – mindenestől! Tehát,tudja, hogy mit miért és hogyan alakít az életben, tudja, hogy mi a célja velem, és az engem érő eseményekkel, ezért abszolút joga van ahhoz, hogy így biztasson! Kinek lenne több joga hozzá, mint Neki, aki mindent tud, mindent lát, mindenre képes, és ráadásul még szeret is?

Jakab levelében van néhány mondat, ami arról szól, hogy amikor jövőbeni terveinkről beszélünk, az lenne a helyes, ha hozzátennénk:„ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni”; mert fogalmunk sincs arról, hogy mit hoz a holnap! Ha belegondolok, hogy valóban mennyire kiszámíthatatlan akár csak a holnapi nap is, két lehetőségem van. Vagy elkezdek még jobban félni mindentől (hisz nem tudhatom, mi vár rám), vagy megbízok Istenben, aki azt ígérte, hogy akarata nélkül egy hajszál sem eshet le az Ő gyermekei fejéről; és az Ő szeretetében megerősödve elengedem a félelmeket. Nem mindig sikerül ez a második, de gyakorlom, mert tudom, egyszerűen muszáj megtanulnom. Hogy miért, annak több oka is van, de az egyikre hadd világítson rá egy részlet egyik kedvenc versemből:
„Tavasz jöttén a kis patak
akár egy kis egérke
kikukkint s nyomban kiszalad
a jég alól a jégre
Cincogat szaglál szimatol
és azt mondja no végre
kijutottam a jég alól
a sötétből a fényre.
És elindul megy mendegél
cincogat mondikálgat
és fölbiggyeszt – hamár egér –
bajszul egy szénaszálat
Térül-fordul s már szembejön
és egyre azt zenéli:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni
Elzirrenti a szúnyog és
a szúnyogtól a szellő
és tőle megfújja szél
az a semmirekellő
és azt se mondja köszönöm
világgá fütyörészi:
a legeslegnagyobb öröm
félelem nélkül élni.”
(Kányádi Sándor: Útravaló ének, részlet) Dancs Edina


"Nem csak kenyérrel él az ember..."

"Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 

Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: 

"Ha Isten Fia vagy, mondd, 

hogy ezek a kövek 

változzanak kenyérré. 
Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Máté 4,2-4

"Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál." 
Lukács 12,22-23

Világi életem folyamán voltak olyan pillanatok, amikor éheztem. Testi éhezésre gondolok. Szűkölködtem testi eledelben. Eléggé nehéz időszak volt. Tudom, milyen éhezni testileg. A test nagyon kezd követelőzni, kéri az ételt, és ha nem tudsz neki enni adni, akkor rákényszerít olyan dolgokra, amelyek nem kedvesek Isten előtt, mint például az eledelszerzés nem tisztességes módon. Én szerencsére nem folyamodtam ilyen eszközökhöz, de ma is azt látni a világban, hogy betörnek emberek házába és nem az ékszereket keresik, hanem kiürítik a hűtőszekrényt. Több példa volt a közelmúltban erre.


Az ember számára az élethez elengedhetetlen összetevő az étel. Van egy jó világi mondás: Azért élünk, hogy együnk, és azért eszünk, hogy éljünk. Ez a tipikus testi gondolkodás életfilozófiája.

De Jézus ennél tovább megy. Ő nagyobbra teszi a tétet. Azt mondja, hogy több az élet a tápláléknál. Nem csak annyiból áll az élet, hogy együnk, nem az az élet értelme, hogy kielégítsük testi vágyainkat. 

NEM CSAK ENNYI. 

Isten nem csak testet teremtett. Isten szellemet lehelt ebbe a testbe. Van nagyobb cél az ember számára, van nagyobb lényege az életünknek, nem ér véget az élet a testtel, az igazi lényeg túlmutat a testi, földi, anyagi léten. Van egy másik világ, amely kapcsolatba akar kerülni velünk, van egy személy, aki ezt az egészet alkotta, ami körülöttünk van. Ő kapcsolatba akar velünk lépni. Ezt a másik világot, ezt a másik dimenziót a testünk nem tudja érzékelni, csak a szellemünk.

Viszont a testünk több a ruházatnál, azt mondja Jézus. Isten óriási szerepet szánt a testnek. Azt, hogy hordozza az Ő leheletét. Hogy magából Istenből egy részt hordozzon. 


"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, 
hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, 
és ne magunknak."
2 Korinthus 4,7

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, 
a bennetek levő Szent Szellem temploma, ..."
1 Korinthus 6,19

Isten benne akar lakozni a mi testünkben. Eggyé akar válni velünk. Miért? Azért, mert valamikor a teremtésnél ez volt a cél, hogy Isten közösségben legyen az emberrel. Ádámnak csodálatos körülmények voltak megadva, ami után ma sokan sóvárognak ebben a világban. Harmónia, békesség, öröm, amely örökké tart. Sőt Isten hatalmat is adott neki, amiért ma emberek egymást gyilkolják. De mivel Ádám kilépett abból a tökéletességből, mindezek a dolgok csak álomként maradtak az emberiség számára.

De Isten helyreállította az Ő Fiában mindezt. Jézus azért jött, hogy már itt a földön legyen egy jó életünk. Ezt akkor tudjuk megtapasztalni, hogy ha elfogadjuk az Ő ajánlatát. Vissza akarja állítani az Úr az emberek életében az édeni állapotot. Jézus győztesen került ki a sátán kísértéséből, amikor az ördög a testi szükségletekről próbálta meggyőzni. Jézus kitartott, mert tudta, hogy mi az Ő küldetése. És győzött. 

Nekünk is az az üzenet, hogy nézzünk túl a testen. Keressük Istent. Ne csak a testi életbe vessük a reménységünket. A szellemünk, amit Isten belénk lehelt, ami élteti a testünket, vágyik az igazi eledelre, ami nem testi, hanem szellemi. Csak a baj az, hogy a bűn miatt az emberek szellemének az érzékszervei eltompultak és nem érzékelik Istent. De mindennek a megváltoztatása egy döntésen múlik. 

A szellemi éhséget lehet csillapítani könyvolvasással, tévénézéssel, stb., de ami igazán megelégíti a mi szellemünket az Istennek az Igéje, amely Isten szájából származik. Ahhoz, hogy megértsük Isten beszédét szükség van a felébredésre, amit Isten Szelleme tud elvégezni, kimunkálni az életünkben. Mert a szellemünk szunyál. De Isten ébresztgeti az emberiséget lassan.

Péter azt mondja a Bibliában Jézusnak, hogy az Örök élet beszéde van nála. Isten beszéde nemcsak életet ad, hanem örök életet. Messze túl a testi, anyagi világon ott van az örök élet lehetősége mindazoknak, akik akarják.

Nekem is volt egy Bibliám, amit még világi koromban kaptam ajándékba. Feltettem a polcra és ott porosodott. Néha vágy tört fel bennem, hogy olvassam, olykor le is vettem, belelapoztam, de semmit nem mondott nekem. Nem értettem a szavakat, kifejezéseket, egyszerűen nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. 

De, amikor elfogadtam Isten kegyelmét, és olvasni kezdtem, mintha egy új világ tárult volna elém. Csak csodálkoztam, hogy eddig hogy nem tudtam ezeket, hogy mekkora igazságok vannak benne. Csodálatos volt, és most is az. 

És Isten Igéje az, ami tartja bennem a reményt, tartja bennem az örök életet. Isten Igéje az, ami összekapcsol az én Teremtőmmel, Alkotómmal, az Ő Szent Szelleme által. 

Ez az Ige lett testté és jött el erre a földre, hogy nekünk örök életünk, békességünk, örömünk legyen és bőségben éljünk. Ez az Ige képes arra, hogy életeket változtasson meg, hogy foglyokat szabadítson meg, hogy megtört szíveket kötözzön be, hogy betegeket gyógyítson meg.

"Keressétek először Isten országát és Igazságát, és ezek is (testi eledel, ruházat) mind ráadásul megadatnak nektek." Máté 6,33


TUDSZ-E VALAMI JÓT?” - Túrmezei Erzsébet. .
Kérdést őrizgette szívemben. Kérdője rég elköltözött.
De milliók szomjúsága, reménye rejtőzik tréfás kérdése mögött.
Mert olyan emberi jó hírre várni! Derűs mosollyal egyet tudakolt,
ha beléptem: „Tudsz-e valami jót? Mert ha nem, hát találj ki!”
Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett. Betegágya, halálos ágya mellett
az a jó hír volt az erő, a béke, utolsó, boldog menedéke,
szenvedést beragyogó, drága cél, örökké új örömhír: Jézus él!
„Tudsz-e valami jót? – visszhangzik egyre bennem.
Tudok! Azóta sem kell bús bajpostának lennem,
Fénytelen szeműek közt fénytelen szívvel mennem.
Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval,
Jóhírre szomjazókat itatva örök jóval,
Szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval,
Bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!
Évek hulló levelét űzheti őszi szél. Örök tavaszi jó hír
énekel a szívemben diadalmasan, frissen: JÉZUS ÉL!
--------------------------------------


KRISZTUS KERESZTJÉN … Szabolcska Mihály
Krisztus keresztjén Az van felírva,
Hogy az igazság Nem vesz a sírba!
– Örvendjen, akit Bántalom ér;
Ha lelke tiszta, Szíve fehér!
Krisztus keresztjén Az van felírva,
Hogy a szeretet Nem vész a sírba!
– Mind e világ bár Életedre les;
Csak te bocsáss meg, Csak te szeress!…
Csak te bocsáss meg A gyűlölőknek,
S oszd szét a szíved A szenvedőknek!
– Megmozdult a kő Sírja felett…
Örökkévaló A szeretet!
------------------------------------------
Mit mondott Jézus a feltámadásról?”).

A 38 éve beteg éneke.

Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm,
Már elhagyni bús fekhelyem!
Bár hiába volt sok vízmozdulás:
Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élek, ha nincs reményem?
Felelj hát, nagy Istenem!
Hát hiába van sok vízmozdulás,
Ha más gyógyul, mit ér nekem.

Egy ünnepnap reggel hajolt felém,
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem.
Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam búsfekhelyem.
A Bethesda fényes tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.

Most szökdelj és ujjongj! Van már erő,
Te nemrég még oly béna láb!
És hagyd el most 38 év után
A Bethesda hideg tavát.

Ó, dicső reményem, ezért kell élnem.
Felelt az én Istenem.
És elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.
----------------------------------------
Megnyílt szemmel
Sokszor nem ismerünk fel Téged…
Ó, Jézus, nyisd meg szemeinket,
mint ama két bús tanítványnak
egykor ott Emmausban.

Tudjuk, velünk jársz útainkon,
Hozzánk szegődsz és elkísérsz,
repítsen bár képzelet szárnya,
szerelmeddel Te utolérsz.

Ha néha magányba rejtőzünk,
utánunk jössz és ránk találsz.
Ha lankad, lassul már a léptünk,
az út végén Te állsz, Te vársz.

Jézus, ismered útjainkat!
Oly kevés az öröm hegye…
Látod a mai Golgotákat…
figyelsz sötét völgyeinkre.

Ha gyász vagy bánat könnye felhõz,
nem látjuk, hogy itt vagy velünk.
Oly nehéz felismerni Téged,
míg próbáinkban szenvedünk.

Napunk már túlhaladt a délen,
napunk már lefelé halad.
Rettegő szívvel hadd keressünk,
s kérleljünk, hogy velünk maradj!

Válaszául a sok miértnek:
Úr Jézus, nyisd meg szemeinket!
Mint ama két bús tanítványnak,
alkonyatkor ott Emmausban…


EGY ÉLETEN ÁT  FOLYTON TÁVOLODNAK..
Egy életen, át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg
mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak… Füle Lajos
-----------------------------------
NE HIDD!
Te már talán idegen bolygón pihenheted ki ,                                                                                     évid negyven munkaheted, első osztályú rakétán szállva,                                                                csillagok közt, álmaiddal azonosulva.
De azt ne hidd, hogy ott leled meg
a boldogság kulcsát, ne gondold, hogy technika,                                                                                sebesség-mámor, űrrandevú, utópiáknak
hétköznapi valóraváltja, betöltheti a lelkedet,                                                                                               mely az űrben is oly nyugtalan lesz,
mint itt, a tér szűkebb honában.
Mindaddig, míg fénnyel, Igével
eléri a MEGVÁLTÓ ISTENT
és fészket, találsz szívén örökre. Füle Lajos
-----------------------------------------
MEGTÉRÉSEK.
„Megtértem” – mondod halkan,,                                                                                                                 én hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
***
„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”. Füle Lajos
------------------------------------
A SÁMLI
A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége. Füle Lajos
----------------------------------------
ÉLŐ TÜKÖR ,
Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.
Utánunk másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat, hogyha szél befújja?
Én nem tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza vissza.                                                                                                                              Kegyelme százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson mindenki ,az égig,
Míg lelkük ezt a fényt felissza! Füle Lajos
----------------------------------------------

JEREMIÁS
Sík Sándor

Bétellett a harag kelyhe,
És eljött a bosszú napja.
Asszú porban sírván sírok,
Árva templom árva papja.
Feleletképp a romok közt
Sivatag szél búgva repdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hová lettél, Sion lánya!
Szép aranyszín be megromlott!
Porba torpad büszke szarvad,
Tűz emészti beteg csontod.
Lettél, mint a megriadt kos,
Futsz elapadt kútfejekhez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Siránkozik Sion útja:
Ünneplő láb nem tiporja.
Ül a földön, zsákban, szőrben,
Tisztes vének néma sorja.
Ősz szakálluk szél cibálja,
Hamvas fejük földet verdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Tapsol minden ellenséged,
És süvítve tátja száját.
Nézd, fejüket hajtogatják,
,,Eljött a nap!'' - ezt kiáltják.
Hamisságot prófétálnak:
Látóidhoz nem menekhetsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Sírva jöttem a világra
És meghalni sírva vágyom.
Van-e bánat, mint az enyém,
Van-e bánat a világon?
Mondjátok, kik általmentek,
Van-e jajszó méltó ehhez?
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jajveszékelj, puszta város,
Ordíts kapu, kiálts bástya!
Elfordult az Isten tőled
És orcádat megalázta.
Megvonta rád bosszús ívét,
S vesszejétől sírva reszketsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hisz tudjátok: hű az Isten,
Nem taszít el mindörökre.
Él az ige, áll a Kötés,
Áll apáink szent örökje.
Jelet látok a jövőben,
Amelyet még fátyol leplez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jelet látok a jövőben:
Bontakozik a nagy fátyol,
A Megígért fényessége
Villan elő homályából.
Virradati szelek szárnyán
Diadalmas ige repdes...!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!


MOSOLYOD -II. János-Pál pápa írása
Mosolyod, mely szívből fakad, Aranyozza be arcodat! Mosolyod nem kerül pénzbe,,                          Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja, S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. Pillanatig tart csupán,,                    De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag, Hogy nélkülözni tudná,. És senki sem oly szegény, ,                                         Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,Hintsd be a világot egészen vele. Mosolyod:,                                             nyugalom a megfáradottnak, Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak. Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,.                                                      De semmiért meg nem vásárolható. Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke, Amelyben arcodon meg jelen’.                                                     És, ha ezután olyannal találkozol, Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add, Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,.                       Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
----------------------------------------
HÉTKÖZNAP – JÉZUSSAL
Nem híg romantikát,
nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet –
de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan
járhassak mindig veled.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd:
legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen,
utam, sorsom: a kereszt.
Hordoztad válladon,
vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát.
S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért:
követlek mindenen át.
Húsvét titkát hiszem.
A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség.
Ha itt időm letelt
s magába zár a föld:
fölöttem nyílik az ég.
Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó!
Örök életünk van,
így munkánk az Úrban
sosem hiábavaló. Siklós József
-------------------------------------------
MERT HOSSZÚ AZ ÚT
Könnyes, bánatos, bús szemem,
Uram, ma Hozzád emelem.
Te vagy egyedüli remény.
Veled az élet sem kemény,
az élet, amely lázadó,
akárcsak ez a földgolyó,
akárcsak az emberi szív,
amely eléggé sose hív
igédhez, s gyarló ügyeit
fölé helyezi, s hogy a hit
mindennél a legfontosabb,
arra sokszor semmit sem ad…
…Uram, látod a szívemet,
megérted könnyes szememet.
Tisztíts, tisztíts! A salakok
hulljanak le! Az alakod
bevésődjön szívem falán;
s a hosszú, kínos Golgotán
ne állítson meg a tövis,
semmilyen kő, még ha tör is:
mert hosszú, de szent az az út,
amíg a lélek Hozzád jut. Kárász Izabella
-------------------------------------)
AKIVEL Ő TALÁLKOZOTT ,- Kárász Izabella
Akivel Ő találkozott,
annak lelkében jég s a fagy
nyomtalanul úgy eltűnik,
hogy felragyoghat a Tavasz!
Kigyúl abban valami tűz,
lerombolva mind a fagyot,
s lelkében ég a szeretet,
amit a Krisztustól kapott.
Ha fáznak még az emberek
tavasztalan, téli, hideg,
vak éjszakán, csupán azért,
mert ridegek, jaj, a szívek!
A szenvedések tengerén
jéghegyek közt virág fakad,
csak vigyétek fénylőn, dicsőn
Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!
------------------------------------------


. D. Gordon: Az igazság bizonyítéka
Egy fiatal olasz lány - szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány:
- Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
- Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
- Isten maga.
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
- Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta:
- Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment."



Ott van az Úr!         Betkó János.
Mikor vad orkán zúg körülötted  S védőn nem áll senki mögötted.                
Lelkedben sikolt a félelem  Vesztedet látva a bősz tengeren:                                             
Ne állj meg a tornyosuló árnyban. Pihenhetsz biztos menvárban.                           
 Evezz bátran a gyenge sajkán.  Mert a vizek túlsó partján:                                                   
Ott van az Úr! Aggasztanak majd sötét fellegek?                                                        
 Kínokkal töltik meg kebledet? Gondok zuhataga ömlik rád?                                        
Elfojtva minden reményszikrád? Csak fel a fejjel, testvérem,                                    
  Bármily nagy gond és bánat érjen. Bízzál! A felhőn túl derűs nap van!                 
  Veszélyek között minden bajban  Ott van az Úr!                                                          
Ó, nem szabad remegned gyáván  Az élet küzdelmeit látván.                                                 
Ha gondok súlya rád nehezül,  Emlékezz, nem hordod egyedül.                               
Jézus segít a kereszthordozásban, Részesülsz te támogatásban.                                         
 Te csak a kisebb terhet viseled.  Mikor a kereszted a legnehezebb                              
 Ott van az Úr!  Ha összeomlik ezernyi terved                                                          
Melyből az élethez kedvedet nyerted;  Csalódások pörölyként érnek,                               
Véget vetve hitnek reménynek,  Ne roskadj, ne csüggedj a porba                                           
Ne állj a kétkedők táborába.  Mert ha legtöbb reményed vesz el,                                       
  A romok között áldó kézzel  Ott van az Úr! .                                                                   
 Csak tarts ki hűen Jézus mellett  Építsd a hont, a jobbat-szebbet,                                   
Légy lelkes munkása Uradnak  Ha bért most érte nem is adnak.                                  
 Ha összeroskadsz erőtlenül  És félsz hogy lelked elmerül,                                   
Vigyázz, hogy hited megmaradjon,  Mert, hogy neked ki erőt adjon,                                    
Ott van az Úr!  S ha bevégzed futásodat,                                                                         
 Ne hallja senki sírásodat.  Hisz a halál már nyereséged,                                                 
 Csak meg nyitja a kaput néked.  S ha örök hajnalban, ha új fény támad,            
Köszöntheted majd üdv-hazádat.  Örülj hát e lét elmúlásán,                             
Mert túl a sírnak éjszakáján
                                          -,--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Gyertek közelebb

A lelkész egy fiatalembert szólított, hogy bizonyságot tegyen. Valamikor annak a gyülekezetnek a tagja volt. Elmondta, hogy hívők a szülei, sőt, az édesapja lelkészként szolgált. Erdélyből jött át, s rögtön gyülekezetet keresett, mert ezt nagyon fontosnak érezte. Aztán valahogy, lassacskán elmaradt a gyülekezetből. S talán azért, mert egyedül élt itt - a családja nélkül -, rossz társaságba került. Két-három éven belül belekeveredett egy betöréses lopásba, amiért börtönbüntetést kapott. Isten kegyelme az mégis, hogy ott visszatalált oda, ahonnan letért. Az egész bizonyságtétel egy nagy felkiáltó jel: Kapaszkodj Jézusba minden erőddel!
Mindig vannak olyanok a gyülekezetekben, akik az ajtóhoz a lehető legközelebb ülnek le. Így feltűnés nélkül lehet érkezni és távozni. Mert ők jönnek a legkésőbb, és ők mennek el legelőször. Csendes szemlélődök. Egy kicsit csodálkoznak, amikor valaki túlságosan érzelmi módon él át valamit. Mondjuk valaki sír egy ének közben, ami a szívéhez szólt. Vagy fáj valakinek az, hogy visszautasítják a bizonyságtételét. Nekik nincs ilyen kudarc élményük, mert nem is beszélnek Jézusról senkinek. Persze azt sokan tudják róluk, hogy kerezstyének. Aztán a lelkész már csak néhány mondatot fűzött hozzá az elhangzottakhoz. Azt mondta: Ne üljetek a szélére. Gyertek közelebb! Akarjatok elsők lenni.
Gyertek közelebb! Ez a mondat visszhangzik, azóta is a fejemben. Közelebb, mert a széléről nagyon könnyű elsodródni…
„Nem is emlékszem már, hogy mi volt előbb. Az, hogy nem jöttem már olyan rendszeresen, mint régen, vagy az, hogy tényleg úgy éreztem, hogy nem kapok túl sokat abból, ami elhangzik, s a végén szinte senki sem jön már oda hozzám, hogy beszélgessünk. Mindenesetre, így van! Már nem érzem, hogy szükségem lenne a testvéreimre. Megvannak mindenkinek a maga problémái. Az pedig, hogy talán másoknak lenne szükségük rám, fel sem merült.”
Gyertek közelebb! Akkor is, ha közel vagy. Ha már teszel valamit, ha már van valamilyen feladatod a gyülekezetben. Valaki meg semmit sem csinál! Akkor is gyere, még közelebb! Kérdezd meg: nem tehetnék többet? Jó közel lenni. Érzed, hogy szeretnek, hogy hiányzol valakinek, ha nem mész. Mert szüksége van a társaságodra, arra, hogy együtt imádkozz vele. A testvéred, pedig nem is ugyanazok a szüleitek.
-         --------------------------------------------!

Ökumené.

Római katolikus testvéreink körében a protestánsok szabadsága utáni vágyódást figyelhetjük meg. Mi, protestánsok pedig a római katolikus rendet szeretnénk látni egyházunkban. Mindebbõl az látszik világosan, hogy a földi egyház még nem a mennyei Jeruzsálem, - csupán megy a mennyei cél felé. Jól mutatja ezt az alábbi két vers.                                                         (Németbõl fordította: Reuss András).
 „Kérdezz meg száz katolikust,
mi a legfontosabb a misében!
Azt fogják válaszolni:
Az átváltozás.
Mondd száz katolikusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
az átváltozás!
Felháborodottan fogják válaszolni:
Nem, mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”

          -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,,,-,,,-
 „Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb az egyházban.
Azt fogják válaszolni:
A prédikáció.
Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb a prédikációban!
Azt fogják válaszolni:
Isten igéjének megváltoztató ereje.
Mondd száz reformátusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
a megváltozás!
Energikusan fognak protestálni:
Csak semmi reform!
Mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”