VALAKI VÁR A FELHŐKÖN TÚL.

Új rügyek fakadnak rendben,
kis virágok nyílnak csendben,
és szirmukat egyre szebben
bontják a tavasz hírnökei.

Vén harangok zúgnak délben,
mély kongásuk száll a szélben,
örülök tavaszban, télben,
mert nem vagyok egyedül!

Bár napjaim egyre fogynak,
az árnyékok messze nyúlnak,
de szívemben fények gyúlnak:
valaki vár a felhőkön túl!

--------------------------------------------

TÚL AZ ÁLMOKON…

Szertefoszlott, rég összetört, színes távlatok,
múló álmok hevernek szanaszét, beteljesületlen,
de a romok közül felszálló hamu és füst sem tudja elhomályosítani végső célomat,
mely iránt nem vagyok engedetlen.

Hiú vágyaim megtörve, már rég sarokba szorítva,
lefegyverezve fekszenek némán, hullámsírba temetve,
mert elmúlt minden régi, egészen más jött létre,
s ez hozzá sem mérhető az emberi, világi képzetekhez:
kegyelmet nyertem, és új teremtés lettem Krisztusban!

Célom az Úr maga. Ő mondta:
„Vagyok, aki vagyok”, és örökre vonz ez a név,
amely minden név fölött áll, és egyedül méltó a dicséretre, hódolatra,
Isten saját Fiának adta ezt a nevet, mert engedelmes volt a kereszthalálig.
Jézus: tele a feltámadás erejével, hatalommal, reménységgel.
Jézus: életem forrása, örömöm kútfeje, lelkem-szellemem tápláléka, itala.
Iránytűm ebben a zajos világban.

Néha szédít a magasság, amikor szemeimet a hegyekre emelem,
de tudom, hogy Atyámtól jön a bajban a segítség,
máskor meg könnyezem, a Szent irgalmát és hűségét tapasztalva,
és egyszerű, gyermeki ragaszkodással kapaszkodom Istenembe.

Régesrég porba dobtam már a büszkeséget, és veszni hagytam e földi értékeimet,
hogy szóljon bennem a Szó, és óriás hullámmá duzzadjon az Ige bensőmben,
mert Krisztust megnyerve, semmi sem oly fontos már, hogy ne tudjam elengedni
azért a kegyelemért, amit a keresztnél kaptam. 2011. május 3. Guti Tünde
----------------------------------
Megmaradni a szeretetben.
"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szertetetemben." Ján. 15,10.
Ezt a kettőt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmskedő élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bűnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetsző szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak. Aki nem törődik a megszentelődéssel, mit sem tud Krisztus szeretetéről.
Az Úr szeretetének tudatos megtapasztalása valami igen finom műszerhez hasonló. Sokkal érzékenyebb a bűnre és a kegyelemre, mint a hőmérő higanyszála a melegre és a hidegre. Ha szelidek vagyunk, és ügyelünk arra, hogy gondolatainkkal, szavunkkal és életünkkel az Urat dicsőítsük, akkor Ő szeretetének számtalan jeleivel áraszt el minket. Ha pedig meg akarunk maradni ebben a szeretetben, meg kell maradnunk a megszentelődés útján. Nem rejti el arcát előlünk, ha mi nem rejtőzünk el előle. A napunkat elsötétítő felhőt a bűn támasztja, de ha éberek és engedelmesek vagyunk, és teljesen Istennek szenteljük magunkat, akkor világosságban járhatunk, mert Isten világosság, és akkor megmaradhatunk Krisztus szeretetében, amiképpen Krisztus is megmarad Atyja szeretetében. Ez tehát egy vigasztaló ígéret, amely azonban egy komoly feltételhezvan kötve.

Uram, add, hogy figyeljek erre a "ha" szócskára, mint valami kulcsra, amellyel az ígéret megvalósul számomra