TUDSZ-E VALAMI JÓT?” - Túrmezei Erzsébet. .
Kérdést őrizgette szívemben. Kérdője rég elköltözött.
De milliók szomjúsága, reménye rejtőzik tréfás kérdése mögött.
Mert olyan emberi jó hírre várni! Derűs mosollyal egyet tudakolt,
ha beléptem: „Tudsz-e valami jót? Mert ha nem, hát találj ki!”
Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett. Betegágya, halálos ágya mellett
az a jó hír volt az erő, a béke, utolsó, boldog menedéke,
szenvedést beragyogó, drága cél, örökké új örömhír: Jézus él!
„Tudsz-e valami jót? – visszhangzik egyre bennem.
Tudok! Azóta sem kell bús bajpostának lennem,
Fénytelen szeműek közt fénytelen szívvel mennem.
Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval,
Jóhírre szomjazókat itatva örök jóval,
Szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval,
Bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!
Évek hulló levelét űzheti őszi szél. Örök tavaszi jó hír
énekel a szívemben diadalmasan, frissen: JÉZUS ÉL!

--------------------------------------

KRISZTUS KERESZTJÉN … Szabolcska Mihály
Krisztus keresztjén Az van felírva,
Hogy az igazság Nem vesz a sírba!
– Örvendjen, akit Bántalom ér;
Ha lelke tiszta, Szíve fehér!
Krisztus keresztjén Az van felírva,
Hogy a szeretet Nem vész a sírba!
– Mind e világ bár Életedre les;
Csak te bocsáss meg, Csak te szeress!…
Csak te bocsáss meg A gyűlölőknek,
S oszd szét a szíved A szenvedőknek!
– Megmozdult a kő Sírja felett…
Örökkévaló A szeretet!

------------------------------------------

Mit mondott Jézus a feltámadásról?”).

A 38 éve beteg éneke.

Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm,
Már elhagyni bús fekhelyem!
Bár hiába volt sok vízmozdulás:
Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élek, ha nincs reményem?
Felelj hát, nagy Istenem!
Hát hiába van sok vízmozdulás,
Ha más gyógyul, mit ér nekem.

Egy ünnepnap reggel hajolt felém,
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem.
Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam búsfekhelyem.
A Bethesda fényes tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.

Most szökdelj és ujjongj! Van már erő,
Te nemrég még oly béna láb!
És hagyd el most 38 év után
A Bethesda hideg tavát.

Ó, dicső reményem, ezért kell élnem.
Felelt az én Istenem.
És elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.

----------------------------------------

Megnyílt szemmel
Sokszor nem ismerünk fel Téged…
Ó, Jézus, nyisd meg szemeinket,
mint ama két bús tanítványnak
egykor ott Emmausban.

Tudjuk, velünk jársz útainkon,
Hozzánk szegődsz és elkísérsz,
repítsen bár képzelet szárnya,
szerelmeddel Te utolérsz.

Ha néha magányba rejtőzünk,
utánunk jössz és ránk találsz.
Ha lankad, lassul már a léptünk,
az út végén Te állsz, Te vársz.

Jézus, ismered útjainkat!
Oly kevés az öröm hegye…
Látod a mai Golgotákat…
figyelsz sötét völgyeinkre.

Ha gyász vagy bánat könnye felhõz,
nem látjuk, hogy itt vagy velünk.
Oly nehéz felismerni Téged,
míg próbáinkban szenvedünk.

Napunk már túlhaladt a délen,
napunk már lefelé halad.
Rettegő szívvel hadd keressünk,
s kérleljünk, hogy velünk maradj!

Válaszául a sok miértnek:
Úr Jézus, nyisd meg szemeinket!
Mint ama két bús tanítványnak,
alkonyatkor ott Emmausban…