Hálát adok Uram, az életért
szavadra engednek tenger és szél,
leborulnak a csillagok,
Uram, én Kavicsért hálát adok!

Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok?

Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer emberek lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homokszem nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor...
...kicsi homokszem: - majd én is csillogok.

Mindenható Isten

URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.

Krónikák Második Könyve 20:6

Mindenható Isten. Eszünkbe jut egy haragos tekintetű, ősz szakállú személy, aki egy hatalmas égi trónon ül. Csodákat tesz, és ha épp úgy van kedve, akkor meg szörnyű csapásokat mér az emberiségre. Úgy tűnik, hogy az istenképünk "plagizált" istenkép. Van benne egy kicsi a görög istenekből, néhány mozi élmény, egy-két mondat hívő nagyszüleinktől, no meg egy kis télapó... A Biblia nem ilyen istent mutat be. Mire is célzok ezzel? Isten nagysága sokkal mélyebb, mint amiről a ez a kép szól.

Egy rabbinikus tanítótörténet szerint tíz rabbit, akik istenfélő és kegyes életet éltek, elfogták a rómaiak. Kínpadra vonták őket és szörnyű szenvedések között lelték a halálukat. Amikor a mennybe érnek, azonnal reklamálni kezdenek Istennél. "Hát ez a húségesek jutalma? Hát ilyen véget kell érnie a kegyeseknek?" Erre Isten válasza: "Csitt! Vagy eltörlöm a világot!"

Isten olyan hatalmas, hogy van kegyelme és türelme kezelni a bűnt és a gonoszságot, még akkor is, ha a könnyebbik megoldás az lenne, hogy mindent eltöröl! De Istennek olyan hatalmas a szeretete, hogy még vár egy kicsit, hátha meg tud menteni bennünket is!

---------------------------------------------

Sík Sándor: A Csörgő patak.

Cserlomb alatt mohos kövön ülök.
A Csörgő patak altatón csörög.
Nagy kövek közt fodor hullám forog,
Gondolatom is vele kanyarog.

---------------------------------------------------------

Reményik S:A kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart,
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.

----------------------------

Reményik Sándor:A völgy felett
Lelkemben minden összeolvad:
Minden, mi volt, mi van, s mi lesz.
Oly altató, oly zsongító,
Oly békéltető ez a messzi nesz.
Oly jó így állani a völgy felett,
S hallgatni bölcsen és betelten
A mélységben kavargó életet.

-----------------------------------------

Reményik Sándor:A völgy felett

Lelkemben minden összeolvad:
Minden, mi volt, mi van, s mi lesz.
Oly altató, oly zsongító,
Oly békéltető ez a messzi nesz.
Oly jó így állani a völgy felett,
S hallgatni bölcsen és betelten
A mélységben kavargó életet.