Elrejtőztél már Uradban, Testvérem?...Szíved ment minden büszkeségtől ?

Ha ki gúnyon e világ is téged, Őt megvallod félelem nélkül?

Benne rejtve! Benne rejtve! Szíved minden bűntől tiszta ment? Benne rejtve! Benne rejtve!

Mélyen rejtve csak az Úrban bent!

Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül!

Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!

Ő nem hagy el sohasem téged! Ő nem, hagy el, hisz keres téged. 

  Ő nem hagy el, ha fáj a szíved: Ő nem hagy el, Ő nem hagy el!

-----------------------------------------------------------------------

Izrael és Jákob Istene

 „Én gyengeség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek... Szellemnek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2,3-4).

A Szentírás kétféle, egyaránt becses és szükséges keresztyén tapasztalatot állít elénk. Itt vannak az erőteljes, szinte dicsekvő állítások, mint például: „Isten mindig diadalra vezet bennünket a Krisztusban;... Nekem az élet Krisztus;... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Másrészt ugyanazoknak az embereknek ugyanolyan igaz beismerései: „Még az életünk felől is kétségben voltunk; ...Krisztus azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket, akik között első vagyok én; ...Mi gyengék vagyunk Őbenne." Úgy tűnhet, mintha itt egy teljesen másfajta, törékeny és riasztóan kicsinyhitű keresztyénről lenne szó, telve félelmekkel és hibákkal. A valóságban Isten gyermekének az élete ebből a kétféle élményből áll. Természetesen szeretnénk magunkat az elsőre összpontosítani, a másodikat pedig kizárni. De ha mindkettőt ismerjük, ez azt jelenti, hogy ismerjük Izrael Istenét és Jákob Istenét is!

Nézz szembe a problémával

 „Ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér" (4Móz 14,9).

Amíg a Krisztusban való örökségünk teljes sorsrészére el nem jutunk, lehetséges, hogy a bennünket útközben érő megpróbáltatások olyan óriásiak, mint némely kanaánita volt termetre nézve. Isten ezeket, a próbatételeket növekedésünkre, és hitünk megerősítésére használja fel. Ha ezt felismerjük, valóban erősödni fogunk általuk. De a fordítottja is igaz lehet. A tíz kém csüggedten jelentette, hogy Kánaán „olyan ország, amely felemészti az ő lakóit" (13,33). Ha elhagyod Istenbe vetett hitedet és kikerülöd a problémát, akkor megtörténhet, hogy ami eredetileg növekedésedet célozta volna, felemészt. Sokan közülünk a könnyebb utat választva megkerülik a nehézségeket. Az ember hajlamos rá, hogy félretegye a problémát, ahelyett hogy szembenézne vele. Félünk attól, ami a Jordánon való kockázatos átkeléssel együtt jár, de az odaát sejtett rémségektől is. Ó igen, elkerüljük a megpróbáltatásokat, és közben csaknem éhen halunk. Táplálék kell az életünkhöz, de ezt nem szellemi ünnepek által kaphatjuk meg. Ne mulasszuk el az Úrról való bizonyságtétel egyetlen lehetőségét sem! Igaz, az ellenség zavarhat bennünket, ám táplálékot és szellemi növekedést csak ezen az úton találunk.