1. Rabszolgasors.  2Mózes 1:1—22, 5:6—14

Az egyiptomi király udvarában mindenki lábujjhegyen jár. A király, a hatalmas fáraó rosszkedvű, nyugtalan. Bosszúsan jár-kel fényes palotájában. Tanácsadóit hívatta, s most türelmetlenül várja őket...

Vajon mi nyugtalanítja a hatalmas királyt?... Hiszen alatt­valói, ha színe elé kerülnek, földig borulnak előtte, s úgy tisztelik, mintha Isten volna; országa a leggazdagabb ország; földje kövér, termékeny. Minden gabonaraktára roskadásig tele van búzával, árpával, rizzsel. Hatalmas hadserege csak most tért haza győzel­mesen, zsákmánnyal megrakottan. Mi bántja hát a királyt?...

A rabszolgák. Rájuk épül az ország egész gazdagsága, ök épí­tik a fényes palotákat a városokban, az erős várakat a határszéle­ken és ássák a hosszú öntözőcsatornákat a földeken. Messze föld­ről a hátukon hordják a nehéz faragott köveket, hogy toronymagas piramisokat építsenek a királynak temetkezési helyül. Minden munkát elvégeznek az országban, emiatt az egyiptomiak: az ő népe teljesen elszokott a munkától, egészen ellustult. Csak uralkodnak a rabszolgákon, hajszolják, verik őket... S a rabszolgák, a nehéz munka és kegyetlen bánásmód dacára, évről évre szaporodnak! Mikor az országba kerültek, 70-en voltak, s ma már 300 ezeren vannak! Ez nyugtalanítja a királyt. Azért hívatta tanácsadóit, hogy aggodalmát megtanácskozza velük.

„Valamit tenni kell, hogy megakadályozzuk rabszolgáink sza­porodását, mert ha nem, a fejünkre nőnek. Maholnap többen lesz­nek, mint mi. Egyszer csak észrevesszük, hogy fellázadnak vagy kimennek országunkból, vagy éppen ellenségeink mellé állanak! Ki műveli meg akkor a földeket? Ki végzi el a nehéz munkát? Meg kell akadályozni a szaporodásukat!"

„Kétszerezzük meg a munkát, szigorítsuk meg a bánásmó­dot!" — tanácsolták a tanácsosok. A fáraó így cselekedett. És mi történt? A rabszolgák még jobban szaporodtak.

Akkor a király kegyetlen és szigorú parancsot adott a kato­náknak: „Minden rabszolga fiúgyermeket, aki ezután születik, vessetek a folyóba!" A katonák könyörtelenül teljesítették a pa­rancsot. Ilyen volt a rabszolgasors.

Ez a rabszolganép: Izrael népe volt. Az a nép, amelyről szólanak az  Ószövetség könyvei.

A Bibliát olvasva gyakran találkozunk ezekkel a kifejezések­kel: „úr", „szolga", „szolgálat", „rabszolga". Harcban a győze­delmes sereg a legyőzött népet rabságba hurcolta, rabszolgájává tette. Az uralkodó nép uralkodott, a rabszolga dolgozott, s az úr-nép szabadon élvezte a rabszolgák munkájának gyümölcseit; akár meg is ölhette őket. Nehéz volt a szolgák sorsa, keserves a rab­szolgaság!

A próféták harcoltak a szolgaság ellen, de tanításaik nehezen és lassan mentek át a gyakorlati életbe.

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hagy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Atyánk!" (Ró­mai   levél   8:15).

Atyánk, Istenünk, segíts minket, hogy a lelket, mit nekünk adtál, megbecsüljük; általa szabadok és jók legyünk. A Te jó és engedelmes gyermekeid. Ámen.

                             *

Elolvasni: 2Királyok 7:6—28; 18:9—11;- 25:1—12; 2Krónikák 28:36; Ézsaiás 24:2; Jeremiás 34:13—16; Márk 10:42—45; János   13:1—15; Galatai   levél   5:13—16.