2011. július 22., péntek

verses bizonyság



RENDHAGYÓ REGGELI IMÁDSÁG
Uram ! Napi labirintusaim elejéről hozzád kiáltok,
ki úgy teremtetted világunkat, hogy mindennek értelme
legyen, és így adtad nekünk.
Most mégis csak toporogva állok a mai nap kapujában.
Félek és valahol sejtjeim mélyén menekülni szeretnék.
Várnak a rosszindulatok tigrisei és a céltalanság
mindenevő pondrói, akikről, jaj, nehéz elhinni,
hogy ők is értünk teremtettek.
Gyenge vagyok, Istenem, nagyon gyenge,
A teelőtted járó hegytépő szelek, a tűz meg a földerengés , eltakarja kedves arcod,
s nem hallom halk,  szelíd hívó hangodat.
S mert te nem a siker Ura vagy, ezért kérlek vacogva
a nap kapujában : szabadíts meg hitetlen
önmagamtól és magamba szédült  illúzióm
tüskebokrain át, te mutasd az utat,
a remény ösvényét  Istenem !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése