verses bizonyság

K Ö S Z Ö N Ö M   A   S Z Ó T

 Köszönöm, Istenem a szót,

A telefonon hallhatót ,

írásban olvashatót.

Köszönöm azt ki hozzám szólt,

és ahogyan szólt, Fáj, ha megszidott,

szava ütött, goromba volt, de nem sírtam, ha igaza volt.

Lelkem kitárult a szóra, a bátorító, vigasztalóra,

Ha dicsért, megtáltosodtam, szaváért mindent oda adtam,

erőmet megtízszereztem, eleget pedig mégsem tettem.

Hajoltam csábító szóra, vidultam vigasztalóra .

Mennyi szót kimondtam,

leírtam, torlódásukkal sohasem bírtam,

De ha belém fojtották a szót,

átkoztam sorsom a valót,

hogy miért, vagy miért is nem,

mit is akart ezzel az Isten ?

És akkor, végre, végre, - végre !

Visszataláltam Igéjére, a szóra, mit rég kimondott,

évezredekre érvényes volt, mégis, rám is vonatkozott.

Ma is megáll ígérete, ma is cselekvő az Ige !

Testté lett kétezer éve, lakozik köztünk, mint ígérte .

A szava kőszálként megáll, nem vesz rajt ” erőt a halál...

és bár emberi hangja van, úgy szól,mint kinek

hatalma van.                        

                                      Hespné Házos Mária

S Z I R O M   É S   G Y Ü M Ö L C S

Szeretem a virágzó fákat,  s a dombosodó kismamákat.

Szépek, rózsásak, hófehérek, s mindegyik dús, termő ígéret.

Ám a szirmok hamar lehullnak, de nő az új gyümölcs, az új mag.

Kell, hogy a sorsát mind betöltse s virág után legyen gyümölcse.

Bár a szép szirom fáról, arcról  lehull,- ami él, tovább harcol,

magát áldozva fárad holtig, s új nemzedékben folytatódik.

                                                                    Bódás János

A    H E G Y     A L A T  T ...

Ahogy állok a hegy alatt....Úgy érzem rám dől,leszakad !

Egy pillanat csak az egész, s én ezalatt oly csenevész

Törpének érzem magam,  Megnémultam.

Nincs szavam... Mellette az én gyér időm,

Az én súlyom, az én erőm, Az én munkám,az én karom,

S az én korom,  - füst és korom....

- Ahogy állok a hegy alatt, szikrát vet bennem a pillanat,

És rámszakad,úgy rám szakad, Feléd tartva a fél - útón,

Sok tév úton , oh,Jézusom....

Lélekben gyakran állok így, S a gondolat, hogy elborít,

Amíg zúg a orgona ... S végig ver Igéd zápora,

Feltornyosult mint Piramis, előttem,ki zúzott kavics ...

S én,úgy vágyódom,hogy legyen,találkozásunk a Hegyen,

mikor akkor,...ama Tizenegy, mint ama,boldog tizenegy !

                                                               Sárkány András