ígei bozonyság

1.     JÚLIUS 20. Keresztyén, özvegyi életprogram 1Timóteus 5,3–16 Könnyebb az élet ott, ahol az Istentől rendelt társsal együtt végzik a közös feladatokat, mint például a gyermeknevelés, kenyérkereset, a gondok megoldása. Súlyosabb teher nehezedik arra, aki elveszítette társát, akár fiatalon, akár idősen. Már a Prédikátor is megmondta, hogy: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4,9). Az özvegy – adott helyzetben – megértésre, segítségre szorul. A felnőtté vált gyermekek előtt ilyenkor nyílik meg a lehetőség a magára maradt szülő irányában a szeretet- teljes gondoskodásra. Ehhez viszont szükség van az elfogadásra. Tudni kell ilyenkor nem csak adni, hanem elfogadni is úgy, ahogyan azt az élet hozza. Az özvegység az ige szerint nem egy reményt vesztett állapot, mivel Isten az özvegyeknek és az árváknak is az Istene. Egyedül ő tud vigasztalni és minden szükséget betölteni. Pál tanácsképpen egy új életprogramot ajánl az egyedül maradt asszonyoknak. Azt, hogy a másokért való könyörgésben és imádkozásban járjanak elöl. A tevékeny elfoglaltság amellett, hogy sok keserűséget és fájdalmat képes oszlatni a szívben, segíthet mások terhének hordozásában. A keresztyén özvegyasszonyok élete azért más, mert nekik van élő reménységük. Bár egyedül maradtak, még sincsenek egyedül, mert az Úr velük van, és ők is másokkal.  Gyermekek és örökösök Róma 8,14–17 Akiket Isten Lelke vezérel, azok nem szolgák, hanem az ő gyermekei. Nincs félelem a szívükben, mert a jó úton haladnak. Mindig Jézussal járnak, s Jézus felé tartanak egy olyan úton, amely egyrészt a szolgálat útja, másrészt az örökkévalóságba vezet. Nem vesz erőt rajtuk a félelem, már csak azért sem, mert az akadályok vele együtt mind legyőzhetőek. Élhető, szent közösségben vannak az Úrral. Miként jelenük, úgy a jövőjük sem bizonytalan, mert az Atya gyermekei ők, akikről Isten maga gondoskodik. Nem csupán meg- szabadított bűnösök, hanem a Fiúság Lelke által rangot és örökséget kapott gyermekei Istennek a Krisztus jogán és a Lélekkel való azonosulás által. Legyünk hálásak ma, hogy gyermekei vagyunk, és vezet bennünket! De nem- csak azért, ami elképzeléseinkkel összhangban áll, hanem azért is, ami akár tiltás, akár fegyelmezés által valósul meg életünkben. Legyünk hálásak a félelem nélküli életért! Azért, hogy oltalmunk az Úr. Legyünk hálásak, hogy mint Atyánk, úgy gondoskodik rólunk! Isten gondoskodásából ma is megadta a mindennapi kenyerünket. Legyünk hálásak, hogy ismerhetjük őt, s hozzá tartozhatunk, aki amellett, hogy szabadításunkról gondoskodott, örökös- társaivá is fogadott minket az ő eljövendő dicső országában!