Igéret számodra!
„Aki szereti a maga életét, elveszti
azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha
valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám
is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” János ,- 12. rész 25-26. vers
Micsoda ígéret ez a mai reggelen számodra! Ha Jézusnak adod
életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy
örökkévalóságon át. S nemcsak vele leszel, hanem az Atya különleges
szeretetével átölel, megbecsül. Mit adhat ennél többet ez a világ? Aki csak
önmagával foglalkozik, önmagát szereti, önző módon csak magára gondol, az
elveszíti örök életét. De aki háttérbe tudja tenni érdekeit, aki önzetlenül, a
másikra figyel, aki számára a másik üdvössége élet-halál kérdés, az örök életet
nyer. Nem fantasztikus ígéret ez?
Még egy gondolat. Jézus fenti szavait a földbe vetett
gabonamaggal kapcsolatban olvasod. Ha a magot elvetik, elhal a földben azért,
hogy új növény sarjadjon a helyén. Jézus azt szerette volna ezzel a mondatával
megértetni velünk, ha önző módon csak magunknak élünk – lásd a végén – A folyó
és a csepp című verset – meghalunk az örök élet számára. Azonban, ha engedjünk,
hogy a világ számára meghaljunk, ahogy a földbe vetett gabonamag, akkor az örök
életre támadunk fel, ahogy a kis mag is kihajt tavasszal. Az, hogy valaki
meggyűlöli a maga testét, úgy is fordítható, hogy kevésbé szereti.
Nevezd el a mai napot az „Önzetlenség napjának!” Légy
figyelmes és próbálj legalább három olyan dolgot tenni a nap folyamán, amikor
önző éned háttérbe szorításával valakinek az áldására tudsz lenni. Sok erőt és
igazi győzelmet kívánok neked!
-----------------------------------------
A folyó és a csepp
Az esőcsepp ráhullt a kőre.
Néhány lépésnyire tőle
Egy folyó szelte át a réteket.
„Folyjál bele a közösségbe csepp!” –
Hívogatja őt a folyószomszéd.
Erődet és képességedet
a közös ügynek szentelhetnéd!”
„Nem! Szólt a csepp. Nem akarok!
Inkább itt külön maradok!
Magamnak akarok élni csak.
Magamnak örülni, más semminek.
Bámulni, ahogy versenyt csillognak
Bennem a szivárványszínek.
Itt maradok inkább a parton.
Tehetségem magamnak tartom.”
A folyó hömpölyög tovább a réteken.
Hatalmasan és szélesen.
Hajót hordoz, földet termékenyít,
Csatornát tölt, turbinát lendít.
Örökké erős, sohasem fáradt.
De hol van a csepp?
RÉGEN KISZÁRADT!
-------------------------------------------------------------
Arab forrás
nyomán
Minden nap .
Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme.
Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak
annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az
egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam,
hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a
kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek
hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantam az ékszerészhez, de közben telepakoltam a
zsebeimet a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a
kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogyan sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal -
lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul
nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó
gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba
menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott,
tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben
felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy
felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk,
az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel
vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás
smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke
hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük