Milyen vigaszt? Mt 26:36k,- „³⁶ Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom."

- Kovács urat látogassa meg a tiszteletes úr – mondja a nővér a kórházlelkésznek -, neki aztán szüksége van egy kis vigaszra! Tudja, rákos szegény. De az ég szerelmére, nehogy megmondja neki! Túl nem élné… Mondja egyszerűen, hogy Maga körbejárja az osztályt…

- Hála az égnek, hogy jön, tiszteletes úr! Nézzen be a férjemhez, nagyon ráférne egy kis biztatás… De meg ne tessék mondani neki, hogy rákos, mert nem élné túl szegénykém!

  Amikor kezet fognak, Kovács szeme könnybe lábad:

- A végét járom, nagytiszteletű uram, … a rák… de kérem, a feleségemnek egy szót sem! … beleroppanna…

  Kovácsné órákat tölt férje ágya mellett.

- Ezek a látogatások – kínszenvedés! – mondja a megértően bólogató nővéreknek a folyosón.

---------------------------------

Pedagógia

Ef. 6:4, - „·  Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr fegyelmében és intelmeivel.”

  Az antilopmama nagyon féltette kicsinyeit a tigristől. Biztos, ami biztos, rettenetes szörny képét festette róla meséiben. Borzasztóan féltek is a kicsik a tigristől.

  Amikor aztán egy igazi tigrissel találkoztak,eszükbe sem jutott, hogy ez lenne az a veszélyes vadállat. Kíváncsian nézegették a gyönyörű bundáját, nevetgéltek, hogy milyen busa feje van. Az meg felfalta őket…

- Pedig mennyire óvtam és intettem őket – siránkozott az antilopmama a gazellának -, rémesebb képet már nem is festhettem volna nekik erről a szörnyről…

- Jobb lett volna egyszerűen elmondani nekik, hogy is néz ki egy tigris… - mondta a gazella -, akkor elfutottak volna előle… W. Hoffsümmer nyomán

-----------------------------------------------

 Tett valamit…

Gal 6,4,- „Mindenki vizsgálja meg saját cselekedeteit, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekvése, nem pedig másra nézve.”

  A parkban, egy bokorban megpillantotta a fészket. Elgyönyörködött.

- Milyen csodálatos, ahogyan a madarak a fiókáikról gondoskodnak! Csodálatos a teremtő gondoskodása!

  Derűsen folytatta útját, kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátta a kislányt. Piszkos volt, ruhája tépett, lesoványodott kezét a járókelők felé nyújtogatta. Koldult.

  Iszonyú indulat támadt a lelkében, dühtől remegve emelte szemét a szürke ég felé és felkiáltott:

- Hát nem látod, hogy mi történik itt? Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már végre valamit?

- Már régen tettem valamit. Megteremtettelek téged! – válaszolt az Úr

-------------------------------------------------

Végső megoldás

3Móz 19,32, - „Az ősz ember előtt kelj föl, az idős embert becsüld meg, és féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.”

  Az idős ember egyedül élt. Senkije sem volt. Már nem tudott lejárni a negyedik emeletről. A lakás ablaka az utcára nyílott. Onnan vágyakozva nézte a lent zajló életet, amely elérhetetlenné vált számára.

  Először egy kanalat dobott le. Valaki megállt, felnézett, meglátta az ablakban, és felhozta a negyedikre. Másnap a hajkefén volt a sor. Aztán az egyik papucsa következett…

- Teljesen megbolondult az öreg – állapította meg a szembeszomszéd, és felhívta a rendőrséget.

  Kávéval kínálta őket, kellemesen elbeszélgettek.

- De hát ez a dobálózás, miért tetszik ezt csinálni? – kérdezte végül a fiatal rendőrnő.

- Mert különben hetekig senki sem nyitná rám az ajtót – hangzott a somolygós válasz