Ap. csel 6,1-7; Jn 6, 16-21
"...válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal." (Ap-csel 6, 3)
Nem tudjuk, valóban elhanyagolták-e a görögök özvegyeit, vagy csak a népcsoportok közötti különbözőség eredményezte a feszültséget, de elég valószínű, volt reális alapja a méltatlankodásnak, ha a vezetők is a megoldáson törték a fejüket. A tizenkét apostol - nagyon bölcsen - nem foglalkozott utólagos igazságtétellel, hanem előre tekintett. Hogyan lehetne az alamizsna-osztást mindenki számára megnyugtató, igazságos módon megszervezni?
- Több időt, figyelmet kell fordítani az adományok szétosztására, hogy ne legyenek méltatlan aránytalanságok.
- Akkor pedig az igehirdetés és imádkozás idejéből kell lefaragnunk, pedig így is alig győzzük, hiszen napról, napra növekszik a gyülekezet. Nem volna rendjén, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.
- Ezért testvérek, a gyülekezet válasszon ki maga közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a föladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.
Több szempontból is példamutató, ma is követhető ez a megoldás. Világosan látszik, hogy az apostolok a legfontosabb feladatnak az ige szolgálatát, azaz a jézusi tanítás továbbadását tekintették és ehhez szorosan hozzátartozott a Jóistennel való intenzív kapcsolattartás az imádkozásban. Mondhatnánk úgy is, a Főnökkel naponta kell egyeztetni. A másik szempont, ami tetszik, nem mondták, hogy mi majd felülről kijelöljük a megfelelő embereket, mi tudunk mindent legjobban, majd a magunk embereit pozícióba helyezzük. Rábízták a gyülekezetre: "Válasszatok ti magatok közül hét jó hírben álló, bölcs, Szentlélekkel eltelt férfit. Ha benneteket is bevonunk a döntésbe, jobban átérzitek a felelősséget és a közösség ügyeibe való beleszólás is erősíti az összetartozást." Lám, már kétezer évvel ezelőtt is feltalálták az egyházi szolgálatban a munkamegosztást. Az alamizsna-osztást, karitászt rábízták olyan emberekre, akik bírták a közösség bizalmát, teljesebb odafigyeléssel tudtak ezzel a feladattal foglalkozni, de valami ok miatt még nem az igehirdetésre voltak a legalkalmasabbak. A bölcs plébános ma is igyekszik az egyházközség elkötelezett tagjait aktivizálni. Munkatársakat nevel, "kineveli a maga tizenkettőjét," felosztja a feladatokat, az egyszemélyes "egyházi szentség-kiszolgáltató manufaktúra" helyett élő, kifele is sugárzó, vonzó közösséget teremt maga körül. De jó is lenne, ha minden egyházközség élén egy apostoli lelkületű, bölcs plébános állna! Sokan álmodoznak erről, és sokan már nem is álmodoznak, mert esetleg reménytelennek látják az egyházközség, vagy akár az egész egyház helyzetét. Te hogy látod a magad környezetében? Megtalálod a lehetőségeket a jézusi értékrend továbbadására? Megbeszéled ezeket a problémákat a mennyei Főnökkel?  [Balogh Laci, Debrecen]