Szép Hajnalcsillag tündököl, Róla igazság, kegy ömöl;

Kihajtott Jesse törzse. Dávid királynak sarja Ő,

Nincs senki oly szent, oly dicső; Ő lelkem Vőlegénye!

Kedves, Kegyes, Szép és nyájas, Nagy, hatalmas,

Dús a jóban; Csodálatos Ő valóban.

2. Legdrágább kincs, szép korona, Teremtő Isten szent Fia,

Király nagy égi díszben! Szent Igéd az én örömem,

Aranynál drágább ez nekem; Hozzád hasonló nincsen.

Hála, Hála, Hozsianna! Égi manna,

Élet kenyér, Lelkem csak teáltalad él.

3. Tetőled jön a fénysugár, Mikor lenézel énreám

Kegyes tekinteteddel. Jézus, Te vagy e drága fény,

Igéd és véred már enyém, Vezérelsz Szentlelkeddel.

Óvod, Hordod Védelmedben, Kegyelmedben

Árva éltem; Megbocsátod minden vétkem.

4. Szép hangú hárfák, pengjetek, Kórusok, vígan zengjetek

Magasztaló zsoltáron Krisztusnak, ki köztünk lakott,

Bűnrabságból kiragadott, S megváltott drága áron!

Csengjen, Zengjen Hálaének Nagy Nevének

Mindörökre, Mert Ő méltó dicséretre!

------------------------------------------------------------------

Nekem többet ér Jézus, mint ezüst, arany,

Nekem többet ér Ő, mintha sok pénzem van.

Nekem többet ér Jézus, mint szép lakás,

Nekem többet ér kezén a forradás,

Refrén:

Mint uralkodni minden nép felett,

Lenni rettegett király!

Nekem többet ér Jézus, mint bármi más,

Amit nyújthat a világ.

2. Nekem többet ér Jézus, mint rivaldafény,

Nekem többet ér Ő, mint a népszerűség.

Nekem többet ér, Jézus, hogy hű legyek,

Nekem többet ér hirdetni szent Neved, Refr.

3. Nekem tündöklőbb Jézus, mint fehér virág,

Nekem édesebb Ő, mint a méz, vagy nektár.

Nekem Ő az, kit lelkem úgy éhezett,

Nekem többet ér Jézus, mert Ő vezet, Refr.

-----------------------------------------------------------

A Krisztusért kár és szemét A földi kincs, a fény, Őérte tűrök szenvedést, /:Ebben dicsekszem én.:/

2. Élek, de már többé nem én, Mert bennem Krisztus él. Az észnek bár csodás e tény, /:A hitnek üdvöt ér.:/

3. A Bárány értem áldozott, Az átok zord hegyén, Bűnömtől vére megmosott, /:Hogy üdvöt nyerjek én.:/

4. Ha Krisztusé volt életem, És Benne nyugszom el, Testem, bár sír mélyén pihen, /:Majd fényben támad fel.:/

---------------------------------------------------------

Az üdvösség tökéletes, Mit Jézus ád nekünk.

Üdvszomjasan ragadja meg E nagy kincset szívünk!

2. Ne kétkedjél az Úr szaván, Ha fel nem foghatod!

Többet tesz éretted az Úr, Mint elgondolhatod.

3. Igéje tiszta, mint a nap, S ígérete dicső,

Teljes megváltást ad nekünk A nagy Üdvözítő.

4. Ő meghalt, feltámadt és él, Szentlelke működik,

Munkája mind tökéletes, Megszentel, üdvözít!

TERHEK HORDOZÁSA (Galata 6:2-5)

A vétkezők helyreigazításán kívül még mit tanácsol Pál a galáciai hívőknek (Gal 6:2-5, vö. Mt 7:12; Róm 15:1)?

Gal 6:5 versében a „teher”-nek fordított görög szó a baros. Olyan nehéz súlyt vagy rakományt jelent, amit messzire kellett elvinni. Idővel mindenféle baj vagy nehézség kifejezésére használatos szókép lett, mint például egy hosszú, forró napi munka terhére is (Mt 20:12). Bár minden bizonnyal kiterjed a hittestvéreknek az előző versben említett erkölcsi botlásaira Pál parancsa, hogy „egymás terhét hordozzátok”, a teherhordozás fogalma az apostol utalásában ennél valószínűleg sokkal szélesebb körben értendő. Tanácsai számos lelki megfigyelést tartalmaznak a keresztény élettel kapcsolatban, amelyek felett nem szabad átsiklani. Először is, amint Timothy George megjegyzi: „Minden keresztény hordoz terheket, amelyek méretükben és formájukban, a fajtájukat illetően talán különböznek, attól függően, hogyan rendelkezett az életünkről a Gondviselés. Egyesek számára ez a kísértés terhe vagy az erkölcsi botlás következménye, mint ahogy az 1. versben olvashatjuk. Mások számára lehet valamilyen fizikai betegség, az elmeállapot zavara, családi válság, munkanélküliség, démoni erők nyomása vagy egy sereg más dolog. Egyetlen keresztény sem mentes a terhektől” (Timothy George: The New American Commentary: Galatians. Nashville, Tenn., 1994, Broadman & Holman Publishers. 413. o.). Másodszor pedig, Isten nem akarja, hogy minden terhünket egyedül hordozzuk. Ám sajnos sokkal készségesebben segítünk valaki terhét cipelni, mint engedjük, hogy mások vegyék vállukra a miénket. Pál elítéli az önelégültséget (Gal 6:3), a lelki gőgöt, azt, ha nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nekünk is vannak gyengeségeink, bizonyos dolgok hiányoznak belőlünk. Az ilyen büszkeség nemcsak megfoszt mások vigasztalásától, hanem emiatt megakadályozzuk, hogy a másik ember betölthesse azt a szolgálatot, amit Isten vár tőle. Végezetül pedig Isten azért kér, hogy hordozzuk egymás terhét, mert a mi tetteinkben mutatkozik meg az Ő vigasztalása. Ennek az elvnek az az alapja, hogy az egyház Krisztus teste. Pál szavaiban is találunk erre példát: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével” (2Kor 7:6). Figyeljük meg, hogy „Pál nem a csendben elmondott imádsága és az Úrra való várása nyomán tapasztalta Isten vigasztalását, hanem egy barát társaságában, az általa hozott jó hírek révén. Az emberi barátság, egymás terhének hordozása részét képezi Isten népére vonatkozó tervének” (John R. W. Stott: The Message of Galatians. Leicester, England, 1968, InterVarsity Press. 158. o.).