TALÁN NEHÉZ 

Talán nehéz a lét magánya,

Ha téged senki meg nem ért

Sivár közöny-börtönbe zárva

Hévvel égni - mindenkiért...

Talán nehéz áldozat árán

- Amivel önös érdeked

Ellenkezik -, a szív oltárán

Feláldoznod zord Én-edet...

Talán nehéz szeretni akkor,

Amikor ez a szeretet

Ínségre hajló alkonyatkor

Felezni kéri kenyered...

Talán nehéz nagy szeretettel

Segítni ellenségeden,

Ha ön-dacától mart sebekkel

Találod őt az útfélen...

Talán nehéz szeretve járni

Leselgő ordasok között,

És szelíden nem visszavágni,

Annak, ki téged arcul üt...

Talán nehéz... De lásd: A Mester

Jóságos arca néz reád;

Mily megbocsátó szeretettel

Hordja a töviskoronát...

És... engem is nehéz szeretni;

Sok bűnöm rúttá tesz nagyon,

De vérét ontó szeretettel

Ölel keblére Jézusom.

     Bácsi Sándor (A szolgálat útján. 19, oldal)

GYŐZELEM EZ!   

Mikor elhagyott minden szeretet,

S a bánat mégse zúzza szívedet:

Tudsz-e nevetni, ha mindenki kerül,

Maradni vidám, rendületlenül?

Győzelem ez!

Mikor a sértés szíveden talál,

Jó tett helyébe jót hiába vár –

Adósok mind a hálával neked:

A szíved továbbra is csak szeret:

Győzelem ez!

Ha ki se kérdi, hogy mi van veled,

Rosszindulattal fogják a kezed:

Köddé vált terved vígan látod-é,

Tovaszállt vágyad vígan vágyod-é?

Győzelem ez!

Csak mosolyogják véleményedet,

Jó tanácsod mind gánccsal félretett,

Nem ért meg senki, mert nem is akar,

Van-e ajkadon mosoly, büszke dal?

Győzelem ez!

Mikor készséggel megadod magad,

A szenvedésben Istené szavad,

Örömmel hordod nagy keresztedet,

Lemondasz arról, ki kedves neked:

Győzelem ez!

Nem is gondolsz már magaddal soha,

Virágokat csak másnak szórsz oda,

Arcodról sose tűnik a mosoly,

A háttértben az Úrért dolgozol:

Győzelem ez!

   Kárász Izabella. (Fényből fényességet, 188)