Ahogy lehet.
Névtelenek. Csak azt tudom, hogy hittek,
S hogy Jézus elé egy halálra vált
Gutaütöttet vittek.
Beleütköztek, testbe-vérbe, kőbe,
Sokaságba, falakba, háztetőbe,
De nem tört meg a bátor lendület!
Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül,
De odavitték
Jézus elé betegüket.
Nem hátráltak meg, és a béna járt!
Négy vádoló szempár tekint felém
Az évezredes messzeségen át.
Segítségért sikoltó testvérekkel
Van az utam lépten-nyomon tele,
Akiket vinni kellene,
Jézushoz vinni!
S megállítanak
Emberek, zárt ajtók, kemény falak.
Mégse szabad megállni! Hova lett
Az a tetőt bontó hit, szeretet?
Ki ment fel, ha végezetlen marad
Ma a szent feladat:
Jézushoz vinni embereket!?
Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet!
Keresztültörve hittel mindenen,
Ahogy az a négy áldott névtelen!
Ahol ránk Jézus vár
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma,
hajsza,
hol a mindennapok
küzdelme, harca,
hol keservek és
kísértések,
próbák, bukások és
szenvedések,
hol csend, csend,
csend...
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.
S Valaki mindig
vár.
Mert Jézus mindig,
mindenütt ott van.
Ott a zajban, a
mindennapokban,
küzdelmekben, és
feladatokban,
ott szenvedésben és
kisértésben,
hogy felemeljen,
őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon,
segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és
akadályon,
új erőt adjon új
kegyelemben.
Mindenütt mindig
vár,
de százszorosan vár
ránk - a csendben!
-----------------------------------------------