Ahogy lehet.

 Névtelenek. Csak azt tudom, hogy hittek,

S hogy Jézus elé egy halálra vált

Gutaütöttet vittek.

Beleütköztek, testbe-vérbe, kőbe,

Sokaságba, falakba, háztetőbe,

De nem tört meg a bátor lendület!

Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül,

De odavitték

Jézus elé betegüket.

Nem hátráltak meg, és a béna járt!

Négy vádoló szempár tekint felém

Az évezredes messzeségen át.

Segítségért sikoltó testvérekkel

Van az utam lépten-nyomon tele,

Akiket vinni kellene,

Jézushoz vinni!

S megállítanak

Emberek, zárt ajtók, kemény falak.

Mégse szabad megállni! Hova lett

Az a tetőt bontó hit, szeretet?

Ki ment fel, ha végezetlen marad

Ma a szent feladat:

Jézushoz vinni embereket!?

Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet!

Keresztültörve hittel mindenen,

Ahogy az a négy áldott névtelen!

 Ahol ránk Jézus vár      

 Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások és szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent:

Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben, és feladatokban,

ott szenvedésben és kisértésben,

hogy felemeljen, őrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tűzön és akadályon,

új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk - a csendben!

 -----------------------------------------------