2010. február 20., szombat

olvasmányok



Végső megoldás
3Móz 19,32

  Az idős ember egyedül élt. Senkije sem volt. Már nem tudott lejárni a negyedik emeletről. A lakás ablaka az utcára nyílott. Onnan vágyakozva nézte a lent zajló életet, amely elérhetetlenné vált számára.
  Először egy kanalat dobott le. Valaki megállt, felnézett, meglátta az ablakban, és felhozta a negyedikre. Másnap a hajkefén volt a sor. Aztán az egyik papucsa következett…
- Teljesen megbolondult az öreg – állapította meg a szembeszomszéd, és felhívta a rendőrséget.
  Kávéval kínálta őket, kellemesen elbeszélgettek.
- De hát ez a dobálózás, miért tetszik ezt csinálni? – kérdezte végül a fiatal rendőrnő.
- Mert különben hetekig senki sem nyitná rám az ajtót – hangzott a somolygós válasz…


 Tett valamit…
Gal 6,4

  A parkban, egy bokorban megpillantotta a fészket. Elgyönyörködött.
- Milyen csodálatos, ahogyan a madarak a fiókáikról gondoskodnak! Csodálatos a teremtő gondoskodása!
  Derűsen folytatta útját, kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátta a kislányt. Piszkos volt, ruhája tépett, lesoványodott kezét a járókelők felé nyújtogatta. Koldult.
  Iszonyú indulat támadt a lelkében, dühtől remegve emelte szemét a szürke ég felé és felkiáltott:
- Hát nem látod, hogy mi történik itt? Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már végre valamit?
- Már régen tettem valamit. Megteremtettelek téged! – válaszolt az Úr.
Arab forrás nyomán

Pedagógia
Ef. 6:4

  Az antilopmama nagyon féltette kicsinyeit a tigristől. Biztos, ami biztos, rettenetes szörny képét festette róla meséiben. Borzasztóan féltek is a kicsik a tigristől.
  Amikor aztán egy igazi tigrissel találkoztak,eszükbe sem jutott, hogy ez lenne az a veszélyes vadállat. Kíváncsian nézegették a gyönyörű bundáját, nevetgéltek, hogy milyen busa feje van. Az meg felfalta őket…
- Pedig mennyire óvtam és intettem őket – siránkozott az antilopmama a gazellának -, rémesebb képet már nem is festhettem volna nekik erről a szörnyről…
- Jobb lett volna egyszerűen elmondani nekik, hogy is néz ki egy tigris… - mondta a gazella -, akkor elfutottak volna előle…
W. Hoffsümmer nyomán



Milyen vigaszt?
Mt 26:36k

- Kovács urat látogassa meg a tiszteletes úr – mondja a nővér a kórházlelkésznek -, neki aztán szüksége van egy kis vigaszra! Tudja, rákos szegény. De az ég szerelmére, nehogy megmondja neki! Túl nem élné… Mondja egyszerűen, hogy Maga körbejárja az osztályt…
- Hála az égnek, hogy jön, tiszteletes úr! Nézzen be a férjemhez, nagyon ráférne egy kis biztatás… De meg ne tessék mondani neki, hogy rákos, mert nem élné túl szegénykém!
  Amikor kezet fognak, Kovács szeme könnybe lábad:
- A végét járom, nagytiszteletű uram, … a rák… de kérem, a feleségemnek egy szót sem! … beleroppanna…

  Kovácsné órákat tölt férje ágya mellett.
- Ezek a látogatások – kínszenvedés! – mondja a megértően bólogató nővéreknek a folyosón.


Minden nap 

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantam az ékszerészhez, de közben telepakoltam a zsebeimet a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogyan sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük






2010. február 19., péntek

olvasmány



Amire megtanultunk figyelni
Jer. 22:29; Mt 6:21; 13:13-17; Mk 8:18.

  Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-m. nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömegek moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta:
- Hallod te is, amit én hallok?
- Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait…
- Nem, nem. Itt valahol egy tücsök ciripel.
- Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosba, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember – felelte türelmetlenül a városi ember.
  Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő leveleit – egy kis tücsök lapult mögöttük.
- Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok – jegyezte meg józanul a barátja.
- Nem érted, miről van szó – volt a válasz. Adj egy 50 centes érmét!
  Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét.
- Érted már? – kérdezte az indián a barátját. – Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni…
H. Hamdorf-Ruddies nyomán


Az élet titkát kutatva
1.Móz. 1:27.

  Azért kezdtem szövettani kutatásokba, mert az élet titkát akartam megfejteni. Mivel nem elégítette ki tudásszomjamat az, amit a sejtekről megtudtam, az élettan területén dolgoztam tovább. túl sokrétűnek tartottam ezt a területet, ezért áttértem a gyógyszertanra. De még itt is túl komplikált volt minden, ezért bakteriológiai tanulmányokba kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy a baktériumok is túlságosan komplex lények ahhoz, hogy kérdésemre választ kaphassak, ezért a molekulák területére irányult figyelmem, kémiával és fizikai kémiával kezdtem foglalkozni. Húszévi kutatómunka után arra a meggyőződésre jutottam, hogy egészen az elektronok és a hullámmechanika világába kell elmerülnöm, hogy megérthessem az élet titkát.
  Ekkor döbbentem rá, hogy az elektronok csak elektronok, és nem élőlények. A nagy kutatási lázban valahol, útközben elvesztettem az életet, valahogy kicsúszott a markomból…
Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós emlékirataiból






Befejezetlen történet a segítségről
2Kor 12:9

  Súlyos kétségek és gyötrő félelmek között élt. Úgy érezte, élete értelmét vesztette. Az összeomlás küszöbén állva felkereste az orvost, és elpanaszolta gondjait. Az végighallgatta. Recept helyett inkább egy tanácsot adott neki:
- Fiatalember, magam is ismerem ezt az állapotot. Gyógyszerek nem használnak. Valami másra van szüksége az embernek ilyenkor… A napokban, amikor magam is ilyen nyomorult hangulatban voltam, elmentem a cirkuszba. Fellép ott egy csodálatos bohóc. Aki őt látja, annak visszatér az életkedve. Én már háromszor néztem meg az előadást…
  A fiatalember elsápadt, nagyon halkan csak ennyit mondott:
- Doktor úr, az a bohóc én vagyok… - és lassan elhagyta a rendelőt.
  Hogy érezhette magát a hazafelé vezető úton?
K. Bucher nyomán



Beismerő vallomás
Mt 10:34

- Vádlott, beismeri-e, hogy egyes vallásos törvények és hagyományok megszegésére buzdított?
- Beismerem…
- Vádlott, beismeri-e, hogy bűnözőkkel, a nép elnyomóival, aszociális elemekkel, a társadalom söpredékével tartott szoros kapcsolatot?
- Beismerem…
- Vádlott, beismeri-e, hogy kritizálta az egyházat, sőt néha ellen is dolgozott?
- Beismerem…
- Vádlott, beismeri-e, hogy megfelelő képesítés nélkül gyógyító tevékenységet folytatott?
- Beismerem…
- Vádlott, mondja meg a nevét és a születési helyét!
- Jézus, a júdeai Betlehemben születtem…
A. de Mello nyomán

 Békésdit játszani hogy kell?
Róm 12:18

  Rettenetes zaj volt az udvaron. A gyerekek játszottak. Hozzászokott már, de ezt az üvöltést és tombolást még az ő jámbor lelke sem tudta elviselni. Letette az újságot, a botja után nyúlt, és lassan lement az udvarra. Időbe telt, amíg a gyerekek egyáltalán észrevették, hogy ott van. Odajöttek hozzá, mert szerették, néha történeteket is mesélt nekik.
- Hát ti meg mit játszotok, amihez ekkora zaj kell? – érdeklődött.
- Háborúsdit! És ahhoz kell ám csatazaj is… - mondta egy  kipirult arcú nebuló.
  Elkomorult a tekintete, hirtelen a messzi múlt kitörölhetetlen emléke árasztotta el az udvart. Az a sztálingrádi tél… A repesz ütötte seb most még jobban fájt a testében…
  Magához húzta és cirógatta a kócos gyerekfejet. Hiába volt író, képtelennek érezte magát, hogy megértesse velük, a háború nem játék…
  Mentő ötlete támadt:
- Halljátok, mi lenne, ha a változatosság kedvéért békét játszanátok?
  A gyerekek odavoltak az ötlettől, ujjongva rohantak, ki tudja, hova.
  Felmászott fájó lábával a lakásba, csak teste ült a karosszékben, lelke messze járt… Kopogás nélkül csapódott fel az ajtó, hirtelen beözönlöttek a gyerekek a szobába. Tanácstalan, kíváncsi, ragyogó szemek meredtek rá.
- Veletek mi van? – kérdezte a kis betolakodókat.
- Csak még azt tessék megmondani, hogy is kell azt a békésdit játszani?
  Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e…
Marsak, orosz író nyomán
Bevásárlás
Mt 5:13

  Egy fiatalember azt álmodta, hogy bevásárolni indul. Belépett egy üzletbe, a pult mögött angyal állt. A meglepetéstől izgatottan érdeklődött:
- Mit lehet kapni ebben az üzletben?
  Az angyal barátságosan válaszolt:
- Nálunk mindent megtalál, amit csak kíván!
- Akkor szeretnék békét venni a világnak, és egy nagy adag megértést az embereknek, meg tápláló élelmiszert az éhezőknek, sok időt és szeretetet a gyermekek számára, és adjon még…
- Bocsásson meg, fiatalember – vágott szavába az angyal -, valamit félreértett, mi itt vetőmagot árulunk… mindezek vetőmagját…
Th. Klocke nyomán

 Boldogság
Jób 14:1

  Rohanva, lihegve jött szembe vele a barátja. Ha meg nem állítja. Észre sem veszi, annyira sietett.
- Hová szaladsz ennyire? – szólította meg csodálkozva.
- Futok a boldogság után! – válaszolta kifulladva a másik.
- Biztos vagy benne, hogy a boldogságod előtted fut és üldöznöd kell? Nem lehet, hogy mögötted
sétál, és ha egy pillantásra megállnál, utolérne? Vigyázz, nehogy te fuss el előle…




Csodálkozni fog
Lk 23:43

  A kegyes asszony feltétlenül beszélni akart a lelkésszel „igen fontos és sürgős ügyben”.
  Gondterhelt arccal és kissé remegő hangon számolt be gondjáról:
- Egyre jobban aggódom a lányom miatt. Amilyen életet folytat, félek, hogy nem fogom viszontlátni a mennyországban…
  Az öreg, bölcs pap hosszasan nézte az asszonyt, majd visszakérdezett:
- És honnan tudja olyan biztosan, asszonyom, hogy Ön ott lesz?
  Az asszonyban elakadt a szó. Meglepve és kicsit megbántódva nézett a lelkészre. Az megint szünetet tartott, majd így folytatta:
- Tudja, három dolgon fog csodálkozni majd ott a mennyországban. Először is azon, hogy ki mindenki lesz ott. Másodszor azon, hogy ki mindenki nem lesz ott…
- És harmadszor? – kérdezte türelmetlenül az asszony.
- Harmadszor azon, hogy ezen nem is fog már csodálkozni…
W. Hoffsümmer nyomán
 

Ébressz vágyat!
Zsolt. 12:6

  Ha hajót akarsz építeni, akkor ne azzal kezd, hogy munkásokat toborzol, és fát gyűjtetsz velük, szerszámokat adsz nekik, kiosztod a feladatokat, és tervrajzot készítesz, hanem keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt!

Antoine de Saint- Exupéry nyomán

2010. február 17., szerda

olvasmány



Az éber lelkiismeret

  Egy misszionáriust megkérdezett egy ember:
- Mit tegyek, mert egyáltalán nem érzek lelkiismeret furdalást?
  Kérdéssel felelt a megkérdezett:
- Mit érezne ön, ha egy 400kg súlyú szikla zuhanna a magasból önre?
- Nem éreznék semmit, mert azonnal szörnyethalnék. – válaszolta ő.
- No, látja, kérem, ilyen az ön lelkiismerete is. Már halott, azért nem érez semmit, ezért nem ismeri a bűnmardosást!


***

  Kanadában, az egyik szállodában az ágyak fölött felírást talál az ember:
Kedves Vendégünk!
A világ legjobb ágyait szereztük be,
Hogy Önnek kényelmet biztosítsunk.
Ha ennek ellenére mégsem sikerülne jól aludnia,
A hibát ne ágyainkban,
Hanem a lelkiismeretében keresse!

 A boldog ember

Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Luk. 12.22

  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
  a király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.
  Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
  A királyfiak szíven nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…
Görög mese nyomán
 
A hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten
Zsolt. 72: 18.; 118:23.; Róm. 5:5.

Nincs semmi esélye. Előtte hatméternyi aszfalt.
Húsz személygépkocsi, öt teherautó,
egy nyergesvontató és két lovas kocsi
jön percenként.

A hernyó nem tud a járművekről.
Nem tudja, milyen széles a műút.
Nem tud gyalogosokról,
kerékpárosokról és motorosokról.

Csak azt érzi, hogy
a túloldalon valami zöldell.
Gyönyörű, friss, valószínűleg ehető fű.
A vágya űzi… Át kellene leni az úttesten.

Nincs esélye. Hat méter aszfalt áll előtte.
Elindul. Kúszik
lábatlan lábain.
Percenként huszonhét jármű jön.

Elindul, lassan, sietség nélkül.
Húsz személygépkocsi, öt teherautó,
Egy nyergesvontató és két lovas kocsi…
Elindul. Megy, kúszik, halad
És megérkezik!
R.O .Wiener nyomán


A kalapács

„Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19

  Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs.
- Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.
  De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!
  Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra:
- Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi!
P. Watzlawick nyomán

olvamány



Van-e Pokol?
 Vannak, akik tagadják, hogy a Pokol és örök büntetés várja azokat, akik nem élnek Krisztus szabadító hatalmával. Ezek így érvelnek: „Hogy tehetne Isten, aki örök szeretet, ilyen borzasztó dolgot?” Ezek a tévelygők azonban elfelejtik, hogy az irgalom Istene egyúttal Szent Isten. Isten meg akarja mutatni irgalmát, de ugyanakkor igazságos BÍRÓ. Mi lenne a véleményünk arról a bíróról, aki a gyilkost, miután tette bebizonyult, szabadon engedné, és büntetlenül hagyná? Isten, Krisztus helyettünk történt haláláért, meg akarja bocsátani a legnagyobb bűnös bűneit is. De aki nem akar megmenekülni, azt nagyon komolyan intenünk kell. Íme néhány megfontolandó kijelentés Isten Igéjéből.

„Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.”
Máté 25: 41.

„És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
Máté 25: 46.

„És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
A hol az ő férgük meg nem hal, és tűzök el nem aluszik.”
Márk 9: 45-46.

„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.”
Jelenések 21: 8.

„Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől,”
2 Thessalónika 1: 9.

Hogy ez a büntetés örökké tart és lehetetlen megváltoztatni, más Igék is mutatják.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységük.”
1 Thessalónika 4: 13.

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
János 3: 36.

„És az ördög, a ki elhitette őket, vetették a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
Jelenések 20: 10.

Az „örökkön-örökké” szavak a Biblia Isten vég nélkül való, mindörökké tartó lényének kifejezésére is használja, de a megváltottak örök örömének a leírása is.

Te mit választasz?

 









A kis Adorján álma

Rendkívüli álma volt a kis Adorjánnak. Látta a Menny gyönyörű kapuit és falait. A kapukon kívül állt a Föld összegyűjtött népe. Adorján maga is ott volt a nagy seregben. Ott volt édesapja, édesanyja és ott volt két testvére, Edit és Ernő. A Menny kapujához közel, kezében egy nagy könyvvel angyal állt és szólította azok nevét, akik bemehetnek. Akinek a neve elhangzott, az otthagyta a tömeget és belépett a gyönyörű városba.

Egyszer csak hallja, hogy édesanyja nevét kiáltják. Oda rohant  Adorján is, megragadta anyja kezét, s kérte:
- Ó, mama, hadd menjek veled én is!
- Nem, édes fiam, te nem mehetsz be a mama nevén! - mondta édesanyja. - Neked várnod kell, s majd megtudod, hogy neved benn van-e a könyvben.
Néhány perc múlva apja nevét hallotta. Őt is kérte, hogy vigye be magával.
Apja azonban fejét rázva felelte:
- Nem, nagyon sajnálom, fiam, de itt csak az mehet be, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe. Várnod kell, s majd kiderül, hogy ott van-e a te neved is.

Adorján tehát várt. Nemsokára testvérének, Editnek a neve hangzott. Edit otthagyta két testvérét, s a nagy sokaságból belépett a dicső mennyei városba. Milyen elhagyatottnak érezte most már magát a kis Adorján. Szemében nagy könnycseppek jelentek meg. Azon töprengett, vajon az angyal kezében levő nagy Könyvben ott van-e az Adorján neve is?

Egyszer csak kiáltja az angyal:
- Barát Adorján!
- Itt vagyok!

Olyan hangon kiáltott, hogy felébredt rá. Nem csak Adorján ébredt fel, hanem a földszinten alvó édesanyja is.  Felkiáltott hozzá:
- Mi van veled, édes Adorjánom?
- Jelentkeztem, mert a nevemet kiáltották- felelt vissza a fiú.

A mennybe csak az léphet be, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe. Ott van-e a neved?! (Jelenések 21:27)





Bibliai tanulmány


1,- Isten- ABSZOLÚT !
Móz.II.3:14. ,…” És mondta Isten Mózesnek : VAGYOK A KI VAGYOK, És mondta : Így szólj az Izrael fiainak :  A VAGYÍOK  küldött engem tihozzátok !”
Jakb.1:17…”Minden jó adomán és tökéletes ajándék, felülről való, és a világosság Atyjától  száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka !”
2,- Isten cselekedeteiben szabad.!
Róm. 11: 34.- 36….” Mert kicsoda  ismerte meg az Úr értelmét ?
Vagy kicsoda volt néki a tanácsosa ?
Avagy kicsoda adott előbb neki , hogy annak visszafizesse azt ?
Mert ő tőle , ő általa és ő reá nézve vannak mindenek, Övé a dicsőség mindörökké . Ámen !”
3,- Isten örök,
90. Zsolt. 2…”Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten !”
Ján,Jel,1: 8…”Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható !”
Tim . I. 6: 15- 16 …” amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas , a királyoknak királya és az uraknak Ura,Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik :a kit az emberek közül senki nem látott ,sem nem láthat,: a ki nek tisztesség és örökké való hatalom . Ámen!”
4,- Isten jelenvaló :
139. Zsolt. 7 -10 v…”  Hová menjek te előled, és a te orcád elől hová fussak ? ha a mennybe hágok fel,. Ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat,ott is jelen vagy, Ha  a hajnal szárnyaira kelnék , és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem. H azt mondom : A sötétség bizonyosan elborít  engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz. A sötétség nem borít el  ,…. Bizony te alkottad veséimet,… .. csodálatosak a te cselekedeteid ! …. Formáltattam és idomíttattam, … Látták szemeid,
Holott egy sem volt meg még közülük!....”
5,- Isten mindentudó :
Sámuel.I 2:3…”mindentudó Isten az Úr….”
Krón.I. 28: 9…” az Úr minden szívbe belát és minden emberi gon-dolatot jól ért….”.
Mt. 6:8…”  jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek !...”
Apcs. 15:28…” Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedetét….”
6,- Isten mindenható :
Móz.I. 28:3…” A mindenható Isten …”
Móz. II. 6:3…” Úgy jelentem meg,mint mindenható Isten …”
Mt.19: 26…” Istennél minden lehetséges …”
Lk. 1: 037…” Istennél semmi sem lehetetlen …”
7 , - Isten a Szeretet !
Móz. V.k. 4: 37 …” Mivel szerette  a te Atyáidat és kiválasztotta az ő magvokat…!Zak. 1:14…”szeretem Jeruzsálemet és Siónt nagy szeretettel …!
Jn. 17: 24…2 Mert szerettél engem a világ alapjának felbe vettetése előtt …..”Mk. 12: 6…” Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára ezt is elküldte hozzájok…”
Zsolt. 146: 8…” szereti az Úr az igazakat…”
8,- Isten a világosság :
Ján.I. 1:5…” az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség „…
Dán.2:22…” világosság lakozik vele …”
Zsolt. 84: 12…” mert nap az Úr Isten …”
Jak. 1:17…’ a világosságok Atyja …”
9,- Isten szent ! :
Ézs. 6:3…” szent , szent,szent a seregeknek Ura …”
Ján .Jel.  4:8…”…..Szent , szent ,szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és aki eljövendő …”
Móz .II 15:11…” Kicsoda olyan ,mint te, szentséggel dicső …”
Sám.I. 6:20…” Kicsoda állhat meg az Úr előtt, a szent Isten előtt ?...”
Móz. III. 11:44….” Szenteljétek meg azért  magatokat és szentek legyetek, mert én szent vagyok !....”. 
10,- Isten kegyelmes :
Móz. II . 34: 6 : ….” Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten …”
Neh .9:17…” nagy kegyelmességű !...”
T it. 2:11….” Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden

embernek…”
3: 7….” Az ő kegyeméből megigazulván , örökösök legyünk ….”
Kor.II. 12:9…” Elég néked az én kegyelmem …”
Zsid . 4: 16…” Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez….”


Ószövetség :
A bűn testének átadva  ,’
Móz .III. 24: 14, 16: 21, 1:4,…” És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette,hogy engesztelést szerezzen az ő számára…”
Móz. II . 29: 10,
Elsőszülött áldás átvitele :
Móz.I. 48: 14…” Izrael pedig kinyujtá az ő  jobb kezét és reátéve  Efraim fejére, pedig  ő a kisebbik volt, az ő balkezét pedig Manassé fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manassé volt….”  
Szellemi – Lelki képességek :
Móz. IV. 27: 18,….” Az Úr pedig mondta Mózesnek : Vedd melléd Jósúét, a Nun fiát, a férfiút, a kiben Lélek van, és tedd ő reá a te kezedet…”   20-v…
Móz. V. 34:9…” Józsué , a Núnn fia pedig beteljsedék bölcsességnek lelkével : mert Mózes tette  ő reá kezeit :és hallgatának reá Izrael fiai, és úgy cselekedett , a mint parancsolta az Úr Mózesnek….”
Új-szövetség –i  :
Hivatali felhatalmazás :
Apcs. 6:6….” Kiket állatának  az apostolok  elébe : és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték …”
A3 :3…” Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsátották őket …”
Megáldás :
Mt. 19: 13….”Ekkor kis gyermekeket hoztak hozzá, hogy kezeit vesse azokra , és imádkozzon : ….”
Tim.I. 4:14….”Meg ne vesd a kegyelemnek  benned  való ajándékát, a mely  adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével …”

A Lélek ( Szellem) elfogadása :
Apcs. 8: 17….”Akkor kezeiket reájuk veték és vettek Szent Szelemet,
9.’17….”Elmenvén azért Anániás és bemenvén a házba, és kezeit reá vetvén , mondva Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton. Melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak,és beteljél Szent Szellemmel….”
Tim.II. 1:6….”Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által. ….”
Beteg gyógyítás :
Mk. 7: 32….”És hoztak néki egy nehezen szóló süketet, és kérik őt, hogy vesse reá kezét ….”          
8 : Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívülre : és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdezte őt, ha lát – é valamit?” ….
Nemszabad méltatlanoknál alkalmazni :
Tim. I. 5: 22…..”A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben : temagadat tisztán tartsd !...”

2010. február 16., kedd

elbeszélés


 A HÍD
Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül, amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg –  egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:
- Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után, ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?

 Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. Erre a Mester így felelt:  - Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!

Ismered-e?

Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.
- Ki vagy te? - kérdezi a kapuban álló az első embert.
- Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
- Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

- Na és te kivagy? - kérdezte a második embertől.
- Én híres pásztor vagyok, egész nap gyülekezetet  pásztoroltam a Földön, az Istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
- Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze, hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!

- Na és te ki vagy? - kérdezte a harmadik embert.
- Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
- Na és ismered az Úr Jézust ?
Igen, Uram, ismerlek Téged. 

A hívő szava

  A bányában baleset történt, amelyről jegyzőkönyvet készítettek. A szakemberek azonban megállapították, hogy a jegyzőkönyv és a kinyomozható körülmény nem egyezik meg egymással. Ekkor a vezető egy ott lévő testvértől kérdezte meg:
- Te mondd, hogy történt az eset, mert tudom, hogy te nem hazudsz!
  És a hivatalos jegyzőkönyvnél is többet ért a hívő ember szava! Hosszú évek mindennapos igazmondása alapozta meg ezt a véleményt!

Lukátsi Vilma
Megmérettünk

Évnek fordulóján, új élet kezdetén vagy akár olykor „csak úgy” megpróbálhatunk magunkba nézni, és ha dolgainkat merjük odatenni az egyetlen Ige világosságára is, megkapjuk azt, amit a lelke mélyén mindenki érez: az igazságot.  Könnyűnek találtatunk.
 Lám, a törvény alatt élő régiek is birkóztak a számvetéssel, az ő mérlegük a Törvény volt, a hiányt tételesen akarták fölszámolni, azért a Tórát magyarázták a Talmuddal, a Talmudot a Misnával – de a hiány megmaradt!
 Jézus Krisztus, Aki az idők teljességében jött el, megszánta a hiányt súlyozgató, araszolgató embereket, odahívta őket magához, hogy azután együttesen nézzenek szembe a Törvénnyel:
- Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… - én pedig azt mondom néktek… - és megpúpozta a mérleg serpenyőjét! Nemcsak hogy a felebarátodat szeresd, hanem az ellenségedet is! Nemcsak hogy ne paráználkodj tettel, a szemedet se engedd oda parázna nézésre! És merte mondani!
 Még azt is merte mondani, hogy a törvényből egy jottát vagy pontocskát sem hagyhatunk el betöltetlenül – és szombatnapon, a törvény nyugodalomnapján meggyógyította a betegeket!
A felhördülésre adott válaszát ezzel zárta le: „A törvény betöltése a szeretetet!” – Isten a szeretet! Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem!
 És Ő betöltötte maradéktalanul. Nem a magyarázatokat, a Talmudot, a Misnát, hanem az eredetit, az Istentől adottat. Nem a törvény betűit, hanem a lelkületét. Ő maga töltötte be, az emberré lett Isten.
Ezzel a hittel már odaállhatunk számvetésünk mérlegére.
 Könnyűnek találtatunk!   Egymagunkban!
 De az Úr Jézus azt is mondta: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világnak végezetéig!” – Ebbe az ígéretébe belekapaszkodva tudjuk, hogy Ő maga áll mellénk a mérleg serpenyőjére.
 Akkor pedig a mérleg nyelve megmozdul és középre áll!



 Tanács az imádkozókhoz

Valaki a következő szabályokat gyűjtötte össze a Szentírásból az imádkozók részére. Próbáljuk meg mi is alkalmazni ezeket a gyakorlati életben.

Imádkozz minden időben:
„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” Efézus 6: 18.

Imádkozz lélekkel:
„Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.” I. Korinthus 14: 15.

Imádkozz röviden:
„Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” Prédikátor 5: 2.

Imádkozz szent kezekkel:
„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” I. Timótheus 2: 8.

Imádkozz hálaadással:
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Filippi 4: 6.

Imádkozz szüntelen:
„Szüntelen imádkozzatok.” I. Thessalónika 5: 17.

Imádkozz hűséggel:
„Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.” Zsoltárok 145: 18.

Imádkozz titkon:
„Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Máté 6: 6.

Imádkozz Jézus nevében:
„És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket” I. János 5: 14.
 

Horváth Gábor
Ti vagytok a föld sója

„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután
semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Máté 5: 13.

Ez a rövid mondat minden Krisztus tanítványának, hívő embernek a küldetése, életének meghatározója kell, hogy legyen. A sót a mi életünkben a szeretet jelképezi. Csak az Isten szerint való szeretet által lehetünk sók az emberek között. A sót, sóbányákban és a tenger vizéből állítják elő, és addig finomítják, míg alkalmas nem lesz a mindennapi használatra. Minket is ilyen sóként akar használni Isten az Ő kezében. Az Ő szeretete, Szentlelke a mi életünket átakarja formálni, teljesen ki akarja finomítani, hogy be tudjuk tölteni a mi küldetésünket. A szeretet nélkülözhetetlen ennek a küldetésnek a betöltéséhez. A sót leggyakrabban ízesítésre, tartósításra és jég feloldására is használják. A só nélkülözhetetlen a mindennapi életből. A testünkben lévő vérnek az egy százalékát képezi. Továbbá ízetlen, rossz és szinte ehetetlen lenne nagyon sok étel só nélkül. Én nem tudom, hogy a világon élő embereknek hány százaléka azok, akik Jézus Krisztus igaz követői és tanítványai, de nélkülözhetetlenül fontos, hogy rajtuk keresztül szétáradjon Isten szeretete az emberek felé, hogy ez által minél többen megismerjék Őt. A só nagy hatással van a környezetére. Ízessé teszi az ételeket, tartósítja a húst, feloldja a jeget, stb. Gondolkodtunk-e már azon, hogy mi milyen hatással vagyunk a környezetünkre. Mi, amikor a sót betesszük, pl. a levesbe, elvárjuk tőle, hogy megízesítse azt. Vajon mi olyan hatással vagyunk-e az emberek között, és úgy árasítjuk-e szét a szeretet melegét, ahogy azt Isten elvárja tőlünk? Szükséges, hogy betöltekezzünk mindennap Isten szeretetével, nehogy pont, ellenkező hatást érjünk el az emberek között, a mi beszédeinkkel és cselekedeteinkkel, mint ami a mi elhívatásunk és küldetésünk. A sót nem lehet mással helyettesíteni. Hiába teszek egy ételbe paprikát, borsot vagy valami más fűszert, ha egyszer a só hiányzik belőle. Pál apostol így írja a Korinthusbeli gyülekezetnek: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”(I. Kor. 13: 2). Az Ige úgy folytatja, hogy a só, ha megízetlenül, akkor nem jó semmire, hanem az emberek kidobják és megtapossák. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a szeretet meg ne hidegüljön bennünk, mert akkor Isten nem tud használni minket semmire. Naponként kérjük meg Istent arra, hogy töltse be életünket az Ő szeretetével, hogy fel tudjon használni az emberek megmentésére, és eljuthassunk az örök életre.
                                                                                      Ámen