olvasmány

Az éber lelkiismeret

  Egy misszionáriust megkérdezett egy ember:

- Mit tegyek, mert egyáltalán nem érzek lelkiismeret furdalást?

  Kérdéssel felelt a megkérdezett:

- Mit érezne ön, ha egy 400kg súlyú szikla zuhanna a magasból önre?

- Nem éreznék semmit, mert azonnal szörnyethalnék. – válaszolta ő.

- No, látja, kérem, ilyen az ön lelkiismerete is. Már halott, azért nem érez semmit, ezért nem ismeri a bűnmardosást!

***

  Kanadában, az egyik szállodában az ágyak fölött felírást talál az ember:

Kedves Vendégünk!

A világ legjobb ágyait szereztük be,

Hogy Önnek kényelmet biztosítsunk.

Ha ennek ellenére mégsem sikerülne jól aludnia,

A hibát ne ágyainkban,

Hanem a lelkiismeretében keresse!

 A boldog ember

Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Luk. 12.22

  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

  a király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

  Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

  A királyfiak szíven nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…

Görög mese nyomán

 

A hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten

Zsolt. 72: 18.; 118:23.; Róm. 5:5.

Nincs semmi esélye. Előtte hatméternyi aszfalt.

Húsz személygépkocsi, öt teherautó,

egy nyergesvontató és két lovas kocsi

jön percenként.

A hernyó nem tud a járművekről.

Nem tudja, milyen széles a műút.

Nem tud gyalogosokról,

kerékpárosokról és motorosokról.

Csak azt érzi, hogy

a túloldalon valami zöldell.

Gyönyörű, friss, valószínűleg ehető fű.

A vágya űzi… Át kellene leni az úttesten.

Nincs esélye. Hat méter aszfalt áll előtte.

Elindul. Kúszik

lábatlan lábain.

Percenként huszonhét jármű jön.

Elindul, lassan, sietség nélkül.

Húsz személygépkocsi, öt teherautó,

Egy nyergesvontató és két lovas kocsi…

Elindul. Megy, kúszik, halad

És megérkezik!

R.O .Wiener nyomán

A kalapács „Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19   Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs. - Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.   De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!   Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra: - Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi! P. Watzlawick nyomán