olvasmányok

Végső megoldás 3Móz 19,32   Az idős ember egyedül élt. Senkije sem volt. Már nem tudott lejárni a negyedik emeletről. A lakás ablaka az utcára nyílott. Onnan vágyakozva nézte a lent zajló életet, amely elérhetetlenné vált számára.   Először egy kanalat dobott le. Valaki megállt, felnézett, meglátta az ablakban, és felhozta a negyedikre. Másnap a hajkefén volt a sor. Aztán az egyik papucsa következett… - Teljesen megbolondult az öreg – állapította meg a szembeszomszéd, és felhívta a rendőrséget.   Kávéval kínálta őket, kellemesen elbeszélgettek. - De hát ez a dobálózás, miért tetszik ezt csinálni? – kérdezte végül a fiatal rendőrnő. - Mert különben hetekig senki sem nyitná rám az ajtót – hangzott a somolygós válasz…

 Tett valamit…

Gal 6,4

  A parkban, egy bokorban megpillantotta a fészket. Elgyönyörködött.

- Milyen csodálatos, ahogyan a madarak a fiókáikról gondoskodnak! Csodálatos a teremtő gondoskodása!

  Derűsen folytatta útját, kiért az utcára. Az egyik sarkon meglátta a kislányt. Piszkos volt, ruhája tépett, lesoványodott kezét a járókelők felé nyújtogatta. Koldult.

  Iszonyú indulat támadt a lelkében, dühtől remegve emelte szemét a szürke ég felé és felkiáltott:

- Hát nem látod, hogy mi történik itt? Hogy engedheted ezt meg? Miért nem teszel már végre valamit?

- Már régen tettem valamit. Megteremtettelek téged! – válaszolt az Úr.

Arab forrás nyomán

Pedagógia Ef. 6:4   Az antilopmama nagyon féltette kicsinyeit a tigristől. Biztos, ami biztos, rettenetes szörny képét festette róla meséiben. Borzasztóan féltek is a kicsik a tigristől.   Amikor aztán egy igazi tigrissel találkoztak,eszükbe sem jutott, hogy ez lenne az a veszélyes vadállat. Kíváncsian nézegették a gyönyörű bundáját, nevetgéltek, hogy milyen busa feje van. Az meg felfalta őket… - Pedig mennyire óvtam és intettem őket – siránkozott az antilopmama a gazellának -, rémesebb képet már nem is festhettem volna nekik erről a szörnyről… - Jobb lett volna egyszerűen elmondani nekik, hogy is néz ki egy tigris… - mondta a gazella -, akkor elfutottak volna előle… W. Hoffsümmer nyomán

Milyen vigaszt? Mt 26:36k - Kovács urat látogassa meg a tiszteletes úr – mondja a nővér a kórházlelkésznek -, neki aztán szüksége van egy kis vigaszra! Tudja, rákos szegény. De az ég szerelmére, nehogy megmondja neki! Túl nem élné… Mondja egyszerűen, hogy Maga körbejárja az osztályt… - Hála az égnek, hogy jön, tiszteletes úr! Nézzen be a férjemhez, nagyon ráférne egy kis biztatás… De meg ne tessék mondani neki, hogy rákos, mert nem élné túl szegénykém!   Amikor kezet fognak, Kovács szeme könnybe lábad: - A végét járom, nagytiszteletű uram, … a rák… de kérem, a feleségemnek egy szót sem! … beleroppanna…   Kovácsné órákat tölt férje ágya mellett. - Ezek a látogatások – kínszenvedés! – mondja a megértően bólogató nővéreknek a folyosón.

Minden nap  Az Ember elment a Bölcshöz: - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam! - Hallgatlak - bólintott a Bölcs. - Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantam az ékszerészhez, de közben telepakoltam a zsebeimet a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogyan sziporkázik: - Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet? - A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát... Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük